Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-11

741 Az Országgyűlés 11. ülése, 1976. október 14-én, csütörtökön 742 Azt, hogy a jövőben a közművelődési célok és feladatok megvalósításában részt vevő szakemberek és társadalmi munkások erkölcsi, anyagi megbecsülését, és annak fokozását elengedhetetlen követelményként kell érvényesíteni. A szakképzett népművelők arányának növelése érdekében megyénkben több kezdeményezés történt. Ennek eredménye például, hogy a debreceni tanítóképző főiskola népművelőkönyvtáros szakának kihelyezett szolnoki tagozatán évente körülbelül 20-an szereznek szakképesítést. Megalakult a jászberényi tanítóképző főiskolán is a közművelődési tanszék, és megyénk három középiskolájában kísérletképpen bevezetésre került az alapfokú népművelő képzés. Megyei hatáskörben annak megvalósítására is intézkedések történtek, hogy az oktatási és közművelődési intézmények szorosabb egysége megvalósuljon. Jelenleg a községi általános iskolák egy részében két igazgatóhelyettes működik, és egyikük éppen az iskola és az egyéb közművelődési intézmények munkájának összehangolását, a községben folyó közművelődési munka koordinálását irányítja. Ezek a megyén belüli kezdeményezések természetesen a közművelődés szakemberigényét a távlatokban megnyugtatóan nem oldják meg. Éppen ezért a közművelődés társadalmi rangjának emelése érdekében javaslom : A közművelődésben dolgozók jelenlegi továbbképzési rendszerének korszerűsítését, egy országos, átfogó továbbképzési koncepció kidolgozását. A személyi feltételek eddiginél nagyobb arányú növelése érdekében pedig javaslom: A felsőoktatásban tervezett közművelődési szakemberképzés feltételeinek megteremtésével egyidejűleg az egyetemi képzés keretében az egyetem jellegétől függetlenül, tehát valamenynyi egyetemen, valamennyi karon történjék meg a közművelődési feladatokra történő felkészítés is. A közművelődés társadalmi üggyé válásából eredően a jövőben ugyanis a tudatformálásban a nem hivatásos népművelőknek, társadalmi aktíváknak, az értelmiség minden rétegének nagyobb szerepe lesz. A tudatformáló tevékenvségből a pedagógusokra eddig is sok feladat hárult. Munkájukra a jövőben is számítani lehet. A közművelődés-politikai feladatok eredményes végrehajtása azonban nemcsak az értelmiség egyes rétegeinek, hanem az értelmiség egészének aktivitását igényli. Ezért nemesak a szűkebb értelemben vett szakemberképzés kereteinek bővítését kell biztosítani, hanem a szélesebb értelemben vett közművelődési "zakemberek tervszerű képzésére is fel kell készülni. Egyetértve Győri elvtárssal, az értelmiség szeretjének fokozódása azért is szükséges, mert az értelmiség nemcsak közvetlen munkájával, hanem életmódiával, magatartásával, és nem utolsósorban közéleti-közművelődési munkájával is formálja a környezetét. Mindennek szükségességét a törvényjavaslat is alátámasztja. Abban a biztos tudatban, hogy a közművelődési törvényjavaslat célkitűzéseinek megvalósításáért az értelmiség a jövőben is mindent megtesz, és a közművelődés ügyét társadalmunk érdekeit szolgáló feladatnak tekinti, a törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Petrovics Emil képviselőtársunk következik szólásra. PETROVICS EMIL: Tisztelt Országgyűlés! Amikor több évvel ezelőtt megindultak a közművelődési törvény előkészítő munkálatai, azt hiszem, nem egyedül voltam teli kétellyel és aggodalommal. Nevezetesen: lehet-e társadalmunk rendkívül szerteágazó szellemi tevékenységeit, azok működését, működtetését egységes, minden lényeges mozzanatra figyelő rendszerbe foglalni? Szükséges-e többévtizedes erőfeszítéseinket, sikereinket, kudarcainkat ilyen kegyetlen mérlegre tennünk, kell-e vajon kodifikálnunk a zene, a színház, a film, az irodalom vagy akár a természettudományos, műszaki kultúra terjesztése terén kivívott eredményeinket és lehetőségeinket? Tisztelt Képviselőtársaim! Most bizonyára azt gondolják, hogy csupán szónoki kérdésről, stiláris fogásról van szó, amely után még hatásosabb a törvényjavaslat igenlése, helyeslése. A valóság azonban az, hogy szeretném megosztani önökkel a törvénnyel kapcsolatos gondolataimat, bízván a szó erejében, az eszmecsere hatékonyságában, és abban, hogy felszólalásommal elősegíthetem az írott szó szellemének minél jobb és sikeresebb megvalósulását. E törvényjavaslat megalkotásának egyik nagyszerű velejárója volt az előkészítő munkálatok rendkívüli alapossága. A közművelődés részterületeiről és egészéről nagyon-nagyon sokat tudtunk meg. Felmérhettük azt, hogy mi történt eddig, mi a jelen, elemeztük a folyamatok szerkezetét, fejlődését, stagnálását, elhalását. Vitatkoztunk minden elképzelhető fórumon, gondolkoztunk magunkban is, és fennhangon. Erről a szenvedélyes kutatási tevékenységről még vastag kötet is öszegyűlt, és nem hiába, hiszen már maga a fogalom, a közművelődés fogalma sem volt egyértelműen tisztázottnak mondható a munka kezdetén.' Hatalmas utat iártunk be tehát a mai napig, amikor is előtti'ink fekszik az a törvényjavaslat, amely az MSZMP Központi Bizottságának 1974. évi határozata nyomán készült el. A törvényt, mint jogi alkotást, nem tudnám szakszerűen bírálni vagy dicsérni, hiszen nem vagvok jogász. De azért mégis felmerült bennem Déldául — Somogyi József barátommal és kénviselőtársammal együtt —. hogv szankcionálható-e mindaz, amit tartalmaz, ö ebben a kérdésben ontimistább volt. mint én. A magam részéről azért eszembe jutott az is. hogy monHink. mil ven következményei lesznek annak, hogv ha a 11. 8 rendelkezései szerint — idézem — a közművelődés iránvitásában és szervezéséhen részt vevő szervek nem működnpk k^zTP az én — oéldánl az én — saiát kulturális alVotókénessé^em kibontakoztatásában. fT)*>rí'iltspn.) Frivol és tréfás ez a nélda tudom én Ml. de azért komoly gond is rejtőzik a mélvén.