Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-11

711 Az Országgyűlés 11. ülése, 1976. október 14-én, csütörtökön 712 éppen azzal tudott alkotó energiákat felszabadítani, hogy hangsúlyozta az emberek jogát és felelősségét a szocializmus építésében. Azzal, hogy a szocialista demokrácia intézményeivel az állampolgárokat a szocialista építés gondolkodó, cselekvő részvevőivé avatta. Amivel elérte ez a politika, hogy azok is, akikben még nem tudatosodott világnézetünk, társadalmi programunk valamennyi célja, egy közös célt, a szocializmust meggyőződéssel vállalták. Ha most megkérdezik, hogy manapság nehezebb-e eligazodni kulturális viszonyaink között, mint néhány évvel korábban, akkor azt kell mondanunk, hogy igen. De hozzátehetjük azt is, hogy nem azért, mert leromlottunk, hanem mert emelkedtünk a feszültségek, nehezedő körülmények nyomása ellenére. Hogy az ebből fakadó, itt-ott megmutatkozó zavarodottságon úrrá legyünk, a kultúra munkásainak tisztázniuk kell néhány, a megváltozott viszonyokhoz kapcsolódó, azokat kifejező elvi kérdést. Olyanokat, amelyek az épülő, fejlett szocialista társadalom kulturális tartalmát, minőségi jegyeit, a szocialista ember életmódját vezérlő értékeket, szervező elveit jelentik. Olyanokat, amelyek az épülő szocializmus kulturális ellentmondásainak a megoldását keresik úgy, hogy az ellentmondásokkal ne lehessen takargatni a hibákat, ne lehessen megszervezni a felelősség elkenését. A válaszok keresése közben el kell kerülni a történelmünkben oly sok bajjal járó egyoldalúságokat. Nem szabad, hogy eközben igaz értékeinkből akárcsak egy is veszendőbe menjen. Kerülni kell az illuzórikus megoldásokat, de azt is, hogy az illúzióktól vett fájdalmas búcsú a szocialista eszmények, a perspektíva elvesztegetését jelentse akárcsak szűk körben is. Még kevésbé engedhető meg, hogy kevesek távlatvesztésből, s a vele járó vereségélményből adódó hangulata igazolásul szolgáljon a létező szocializmus vívmányainak — köztük kulturális vívmányainak — kétségbevonásához, negatív átértékeléséhez. Nem kevés baj származna ugyanis abból sem, ha problémáink láttán elragadna bennünket a türelmetlenség. Amikor türelemről beszélünk, nem tűrésre buzdítunk. Nem beletörődésre, nem a hibák jóváhagyására késztetünk. Csak a terméketlen türelmetlenség ellen szólunk, a felzúdulok ellen beszélünk, akik az eleven, mindennapi gondjainkkal küzdő embereket zavaró körülményeknek tekintik a nagy tervek megvalósításában. Bizonyára nekik és róluk szólnak a költő szavai: „Egyszerűen pompásak ezek a nagy tervek: az eljövendő Aranykor Isten országa a földön az Állam elhalása. Végképp világos minden. Az ám, csak ne lennének emberek! Mindig és mindenütt az emberek zavarnak. ó*ha nem lennének az emberek egészen másképp állnának a dolgok. ó, ha nem lennének az emberek, menne minden, mint a karikacsapás." Ezeket a kegyetlen, maró szavakat nem bántásra, okulásra idéztem. Emlékeztetőül munkatársainknak a közművelődésben, hogy a mi pályánkon nem megy a dolog az emberek nélkül. Azért idéztem, hogy annál nagyobb tisztelettel szólhassak a közművelődésnek elkötelezett, munkájukat emberségesen, hozzáértőén, jól végző hivatásos népművelőkről. Azokról, akik gyakran nagyon rossz környezeti feltételek és nehéz személyes körülmények között végzik munkájukat. Akik nélkül, bármennyire egyetemes ügygyé válik is a művelődés, nincs kulturális élet hazánkban; akiknek adósai vagyunk a nagyobb, megérdemelt megbecsüléssel, anyagi helyzetük javításával, jobb képzési és továbbképzési feltételek megteremtésével. Ezeket az adósságokat a közművelődési törvény elfogadása után teljesítőképességünk arányában el kell kezdeni törleszteni. Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács nevében azzal a meggyőződéssel terjesztem a törvényhozók elé a közművelődési törvényről szóló javaslatot, hogy elfogadása után sikeresen folytatódik az a munka, amely az 1974-es közművelődési határozattal elkezdődött. A népszuverenitást megtestesítő Országgyűlés tekintélyével nagy támogatást adhat ennek az ügynek, a képviselők pedig választókerületi tevékenységük egyik szép oldalának tekinthetik a művelődés helyi gondjainak megoldásában való részvételt. Most, hogy teljesítettem megtisztelő feladatomat, engedjenek meg egy személyes észrevételt. Arról beszéltem, hogy a magyar művelődéstörténet útja szükségszerűen vezetett ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásához. Ebben azonban véletlen, hogy néhány hónapja kapott tisztségem alapján én állhattam önök elé ezzel a javaslattal. De ez a helyzet sem felejteti el velem, hogy a törvénytervezet előkészítésében az érdem az általam és mindannyiunk által nagyrabecsült elődömé, az Országos Közművelődési Tanács jelenlegi elnökéé, akivel jó együttműködésben munkatársakként törekszünk maid teljesíteni a művelődésügyben ránk háruló feladatokat. Tisztelt Országgyűlés! Azt tartják, hogy egy nemzet süllyedésének iele, ha tagjai semmibe veszik a törvényeket. Nagy írónk szavai szerint mi „emelkedő nemzet" vagyunk. Akkor pediff önbecsülésünkhöz hozzátartozik közakarattal hozott törvényeink tisztelete, azzal mindenek előtt, hogy következetesen végrehajtjuk azokat. Ezért, amikor ismételten arra kérem a kormány nevében a tisztelt Országgyűlést, hogy fogadja el javaslatunkat, egyszer s mind azt kérem a képviselőktől, hogy a törvény végrehajtásának támogatásával ébresszenek tiszteletet az államDolgárokban az itt megfogalmazott célok irán^ (Taps.) ELNÖK: Salamon Hugóné képviselőtársunkat^ kulturális bizottság előadóját illeti a szó. SALAMON HUGÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az Országgyűlés kulturális, valamint jogi. igazgatási és igazságügyi bizottsága október 5-én együttes ülést tartott. A két bizottság felhatalmazása alapján szeret-