Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

689 Az Országgyűlés 10. ülése, 1976. június 25-én, pénteken 690 ros nehézipari jellegéből következik, hogy a szak-, betanított és segédmunka területén igen jelentős az egészségre ártalmas és balesetve­szélyes, nehéz fizikai munkakörök száma, ará­nya. A szakképzetlen férfi munkaerőforrások elapadása és a fiatalok hagyományostól alap­vetően eltérő pályairányultsága következtében a nehéz fizikai munkakörök betöltése mind na­gyobb nehézségekbe ütközik. A szakmai képzés kedvező feltételei mellett a vállalatok által biztosított különféle kedvezmények és anyagi ösztönzés ellenére is a hiányszakmákban évről évre kevesebb fiatalt lehet beiskolázni. Az is jellemző azonban, hogy a foglalkoztatottakon belül az elmúlt években jelentősen felduzzadt az alkalmazotti létszám. Ebben kiemelt szere­pe volt annak is, hogy az érettségizett leányok, feleségek irodai munkakörbe való elhelyezését társadiaimi nyomás kényszerítette ki. Hasonló gondok jelentkeznek az építőipari vállalatnál is. Részben ennek következménye, hogy az építőiparban jelentős kivitelezési igé­nyek telj esi télse, a megvalósult jelentős tech­nológiai fejlődés és létszámnövekedés ellenére sem biztosított. Az építőipari kapacitás hiá­nya, különösen a város fejlesztésénél és az ipa­ri nagyberuházásoknál jelent feszültséget, de egyre nagyobb gondot okoz a növekvő volu­menű felújítási éís karbantartási munkálatok elvégzésónéi is. A feszültségekhez a továbbiak­ban az is hozzájárul, hogy a különböző beru­házásokon, építkezéseken dolgozó munkások munkaidejének és a gépeknek a kihasználtsá­ga nem megfelelő. A kihasználatlanság, a mun­kaszervezés hiányosságaival, az összehangolt­ság problémáival, de nem ritkán a munkafe­gyelem területén eltűrt lazasággal van ösz­szefüggésben. Városunkban a jelenlegi munkaerő-feszült­ségek mérséklését és későbbi problémák indo­kolatlan kiélezésének elkerülését az alábbi fel­adatok megvalósításában látom: Miskolcon a fejlesztési, beruházási politi­kának elsősorban a nehéz és egészségre ártal­mas munkahelyek radikális csökkentését kell szolgálnia. A férfi munkaerőt igénylő iparfej­lesztési törekvéseket a munkaerővonzáis kör­zetébe kell visszaszorítani. A város munkaerő-szükségleteivel össz­hangban tovább kell javítani a szakmunkás­képzés szerkezetét. Nagyobb társadalmi össze­fogással és hatékonyabban kell segíteni a pá­lyaválasztási tanácsadást, különösen az érde­kelt vállalatoknál, hogy a fiatalok nagyobb perspektívát lássanak az ipari és építőipari szakmákban. A vállalatoknál és egyéb gazdál­kodó szervezeteknél a munkaerő-gazdálkodás és a munkaszervezés színvonalának lényeges javítására van szükség. Tisztelt Képviselőtársaim ! Munkahelyem, a Lenin Kohászati Művek, a megye legnagyobb vállalata. 18 ezer dolgozója különböző kohá­szati termékek gyártásával foglalkozik. A IV. ötéves tervben 31,6 milliárd forint termelési értéket teljesítettünk. A vállalat termelőbe­rendezéseinek korszerűsítésére jelentős össze­geket fordítottunk. Megépítettük a korszerű nemesacél-hengerművet. A kormányzati intéz­kedések biztos alapot nyújtanak az V. ötéves terv vállalatunkra háruló feladatainak megva­lósítására. A termelési célkitűzések ellátása mellett az Állami Tervbizottság döntése alap­ján az V. ötéves terv időszakában megépítjük a 920 ezer tonna/év kapacitású kombinált tech­nológiájú új acélművünket. Megteremtjük a lehetőségét a magas minőségi követelmények kielégítésének. A vállalati erőforrásaink maximális igény­bevételével, a kormányzati, az állami szervek folyamatos, hathatós támogatásával fejlődik vállalatunk, jelentősen javulnak a munkakö­rülmények. Ezzel együtt változik a kohászok munkája, de változik, növekszik a kohászok­kal szemben támasztott követelmény is. A vál­tozó körülmények, a magasabb technikai, mű­szaki adottságok és követelmények sem vál­toztatják meg a kohászmunka sajátos jellegét. Változatlanul kemény helytállásra, a gyorsabb műszaki, ipari haladás elősegítése érdekében az új technológiák fokozottabb elsajátítására, magasabb, elmélyültebb szaktudású kohászokra van szükség. A kohászmunka szépségéről a nehézségek ellenére is ritkán esik szó. Az izzó acél formá­lása, alakítása, az ember eszével és kezével irányított gépek ereje az alkotás örömét kelt­heti a szakmát szerető munkásokban. Ezeket az elemeket sajnos nélkülözzük a szakmunkásképzés, pályaválasztási tevékenység során. Ügy gondolom, hogy erre a jövőben na­gyobb gondot kell fordítani az illetékes állami, vállalati szerveknek. Ismerjük feladatainkat. Gondot jelent azonban a megoldásuk, elsősorban azért, mert az utolsó évtizedben csökkent a kohászszak­mák iránt az érdeklődés. A melegüzemi szak­mákban a nehéz fizikai munkához nincs meg­felelő utánpótlás. Gondnatk tartjuk, hogy Bor­sodban a legtöbb melegüzemi szakmában je­lentkezési hiány miatt ipari tanuló-képzés nincs. Mi, diósgyőri kohászok említett gondjaink forrását a következőkben látjuk. Hazánkban az elmúlt években kiegyenlítődtek a jövedelmek, a keresetek a szakmák, az egy és több műsza­kos, illetve folyamatos munkarendben dolgozó üzemek, gyárak dolgozói között. A régi, nagy múltú kohászati üzemekben, így vállalatunknál is, a szociális ellátottság számos területen meg­felelő anyagi eszközök hiányában még elmarad az újonnan épített gyárak, üzemek ellátottsá­gától. E körülmények nem teszik vonzóvá ma a kohászmunkát. A fiatalok a könnyebb, a tisztább munka­körülményeket biztosító szakmákra jelentkez­nek, ahol azonos vagy esetenkint kisebb mun­karáfordítással sokszor még többet is keres­hetnek. A folyamatos munkarend sem vonzza a fiatalokat. Mindezek következtében az ipari­tanuló-képzés helyett jelenleg a melegüzemi szakmákban felnőtt szakmunkásképzéssel tö­rekszünk biztosítani az utánpótlást. Ennek azonban a hatékonysága és a lehetősége is kor­látozott. A segéd- és betanított munkások szá­/

Next

/
Thumbnails
Contents