Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

681 Az Országgyűlés 10. ülése, 1976. június 25-én, pénteken 682 Minisztérium azon állásfoglalását, hogy más megyék tanuló ifjai, 'tanuló fiataljai saját megyéjük engedélye nélkül is vállalhassanak munkát a Balaton partján. A harmadik ilyen gondolatom és felvetésem: a jelentés is foglalkozik azzal, hogy a háztartásban élő munkaképes korú nők, a csökkent munkaképességűek és a nyugdíjasok foglalkoztatása érdekében a bedolgozói rendszert átgondoltabban tovább lehetne fejleszteni. Én ezt úgy fogalmazom, hogy ha tenni kell, akkor megfontolás tárgyává kellene tenni, hogy a bedolgozói rendszert nem lehetne-e és nem kellene-e továbbfejleszteni. Ügy érzem, hogy e témát meg kellene vizsgálni a bővítés, az anyagellátás, az ösztönzés, de bizonyos szociálpolitikai szempontokból is. A következő ilyen gondolat: meggyőződésem, hogy a bejáró munkások száma tovább fog növekedni. Több oldalról át kellene tekinteni a bejáró munkások helyzetét. Én most csak három dologra utalnék: képzésükre, továbbképzésükre és közlekedési viszonyaikra. Ugyanis a zsúfoltság, a járatok késése tíz- és tízezreket ingerel naponta és jelentős termeléskiesést okoz az üzemekben. Tisztelt Képviselőtársaim! Megyénkben a dinamikus fejlődéssel öszszefüggésben növekvő szakmunkás- és szakemberigény jelentkezett. Az igény gyors növekedése, a képzés tárgyi és személyi feltételeinek bővítését tette szükségessé. Legyen szabad erre két példát felhoznom: Az elmúlt tíz évben megyénkben közel 22 ezer tanuló szerzett szakmunkás-bizonyítványt. Vagy a másik ilyen tény, hogy 1969-ben a szakmunkásképző intézetekben csak 124 főhivatású pedagógus működött: jelenlegi létszámuk 424 fő. Nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy megyénkben az iskolai képzésnek egyik legkorszerűbb ágazatává vált a szakmunkásképzés. A Munkaügyi Minisztérium terveink, elképzeléseink valóra váltásához messzemenő segítséget adott, amit ezúton is megköszönök. A fejlődés ellenére azonban bizonyos problémákat is tapasztalok. Ezek közül szeretnék egyetkettőt felvetni : Az egyik ilyen gondom: egyre szélesebb körben alkalmazzuk a korszerű technikát. A szakmunkásképző intézetek tananyaga ezzel a korszerű technikával azonban többnyire nincs összhangban. Az elméleti képzés mellett az üzemi tanműhelyek oktatási színvonalát is növelni kellene. Állásfoglalást igényel például az is, hogy az üzemi életre való alaposabb felkészítés erdekében nem kellene-e olyan fontos társadalomoolitikai tantárgyak keretén bélül, mint Például az üzemi élet. vagy a különböző munkamozgalmak, vagy a szocialista brigádmozgalom, vagy lehetne még tovább sorolni, különhö7ő társadalompolitikai kérdésekkel is foglalkozni. A Munkaügyi Minisztérium a szakmunkáskéoaéa feilesztésének irányairól szóló munkanrosr.qmiában többek között a következőket mondta ki: .,gondoskodni kell a nagy termelési gyakorlattal és tapasztalatokkal rendelkező üzemi szakemberek szakoktatóként történő beállításáról az intézetekben." Mi ezt a kérdést megvizsgáltuk és úgy érezzük, hogy az ilyen szakoktatók beállítását és ennek az igénynek a teljesítését mi a megyében nem tudjuk biztosítani. Ugyanis a tanintézetekben alkalmazott bértételek jóval alacsonyabbak azoknál a bértételeknél, amelyeket például a 210 197l-es MÜM utasítás előír. Az üzemektől átvett szakoktatók sem premizálásban, sem nyereségrészesedésben nem részesülnek. Mire kényszerülnek az intézetek? Arra, hogy közepes, vagy ennél kisebb képességű dolgozókat alkalmazzanak szakoktatói munkakörökben. Felmerült bennem, hogy az elvárások és lehetőségek között itt ellentmondás van: indokolt a probléma megvizsgálása.- A Munkaügyi Minisztérium utasítása előírja, hogy az intéze1i vezetők, pedagógusok és szakoktatók továbbképzéséről gondoskodni kell. A pedagógusok továbbképzésének a rendszere, módszere megnyugtatóan kialakult. Azonban a szakoktatók továbbképzése sem országosan, sem megyeileg nincs megoldva. A szakmunkásképzés pedig korszerű ismeretekkel nem rendelkező szakoktatókkal, illetőleg az ismeretek továbbfejlesztése nélkül, szinte elképzelhetetlen. Javaslom, hogy a minisztérium gondoskodjék az intézeti szakoktatók szakmánként történő továbbképzésének a jövő tanévben való megszervezéséről. Problémaként jelentkezik az intézeti tanműhelyek szerszámgépeinek a felújítása is. Korábban ezt a munkát a Fővárosi Tanács II. számú intézete végezte. Ez az intézet jelenleg a fővárosi szakmunkásképző intézetek gépeinek karbantartását és javítását végzi. A megyei intézetek és tanműhelyek gépeinek felújítása ezáltal megoldhatatlanná vált. Ezek a gépek pedig köztudott, hogy rendkívüli megterhelésnek vannak kitéve. Űj gépek beszerzésére az anyagi eszközök nagyon korlátozottak. Felmerül bennünk a kérdés, hogy ezt országosan rendezni kellene. Megyénkben jelentős gondot okoz a női dolgozók bonyolultabb betanított munkájának szakmánként történő elismerése vagy a szakma megszervezése, illetve az e téren mutatkozó ellentétes probléma megoldása. Szabad legyen konkrétabban egy gondolatot felvetni. Például az Újpesti Cérnagyár nagyatádi üzemében a cérnázó és előfonó az nem szakma, betanított munka, ugyanez a cérnázó és előfonó például a Pamutfonóipari Vállalat kaposvári gyárában szakma. Nem értjük a kettő közötti ilyen ellentétet. Javasoljuk, hogy a Munkaügyi Minisztérium a különböző minisztériumokkal együtt vizsgálja meg, milyen mód nyílna, az ilyen munkakörökben foglalkoztatottaknak arra, hogy szakmunkások lehessenek vagy szakmát tanulhassanak. Az oktatás feltételeinek javításához jelentős szerepet játszik a szakmunkásképzési alap, amelynek összege megyénként eltérő, de úgy érzem, jelentős. A 2/1972-es MÜM és PM rendelet egyértelműen szabályozza ezen összegeknek a felhasználását. Az öaszegek szétaprózód27*