Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

667 Az Országgyűlés 10. ülése, 1976. június 25-én, pénteken 668 végbementek, hiszen általános gépész tagozatát, illetve 1959-től általános műszeripari tagozatát, amely technikumi szintű volt, 1968ban felváltotta a szakközépiskola finommechanikai és műszeripari szakkal. Ez jól jelzi, hogy Esztergom ipara is ez irányban fejlődött, s ez a fejlődés igen jelentősen, a megye műszeripari bázisává emelte. Olyan termékeket mondhat magáénak a város, amelyek hírneve túlnő az országhatárokon. Az iskola országos beiskolázású intézmény. Csak az 1972—73—74-es évek tapasztalatai alapján hadd terjesszem képviselőtársaim elé, hogy az érettségizettek hányan és hová irányultak, s ezzel eloszlassak bizonyos kételyeket. A 480 érettségiző tanulóból 187-en jelentkeztek továbbtanulásra, közülük 90-en nyertek felvételt. Ez a felvétel zömében szakirányú egyetemi és főiskolai felvétel, de tizenketten, ettől eltérően teljesen más irányban folytatták felsőbb tanulmányaikat, ami a tartalmas szakköri munkának, a KISZ által meghirdetett és lebonyolított honismereti, tantárgyi vetélkedőknek, a diáknapok keretében meghirdetett irodalmi pályázatok képességkibontakoztató hatásának, a tanulói szorgalomnak, s a lelkes tanári segítségnek egyaránt eredménye, s társadalompolitikai szempontból is jelentős. A számok tükrében ebben a három évben az iskola végeredményben 390 tanulót adott az iparnak, s ezek az érettségizett fiatalok szakképzettségüknek megfelelően, zömmel a közvetlen termelésben végzik munkájukat. Ezt a példát azért hoztam, mert tulajdonképpen ugyanígy érvényes más szakközépiskolákra is. Igaz, hogy a képzési célnak megfelelően, a szakmunkáákénti alkalmazhatóság is benne foglaltatik az oklevélben, mégis jelentős, hogy az oktatáspolitikai határozatok alapján kiadott rendelkezés lehetővé teszi, hogy a munkaügyi miniszter elvtárs irányításával az utolsó két évben intenzívebb gyakorlati oktatásban részesüljenek a fiatalok, s az eredeti képzési cél megtartása mellett egy szakon az érettségi bizonyítvánnyal egy időben szakmunkás-bizonyítványt is kapjanak. Ezzel végeredményben egyértelművé válik a tanulók és a vállalatok számára is a szakmunkáskénti alkalmazhatóság, amit a szülők is nagy örömmel fogadtak és ilyen értelemben csak helyeselni lehet, ha a tárgyi feltételek adva vannak, hogy ezt más iskolákra is kiterjeszszék. mint ahogyan a beszámoló 20. oldalának g) pontjában utal erre. Véleményem szerint a szakközépiskolák megfelelnek komplex képzési céljuknak és talán ilyen szempontból nagyon helyes, hogy véletlenül megcserélődött a felszólalási sorrend, mert így a most előttem szólott Eperjesi Iván képviselőtársammal egy kicsit talán ellenkező véleményen vagyok, és gondolom, ezért jó, hogy én szólok utána. Mert véleményem szerint — hangsúlyozom —, a szakközépiskolák megfelelnek komplex képzési céljuknak, utat nvitnnk a felsőbb tanulmányok felé. megteremtik annak lehetőségét, hogy az előírt szakmai gyakorlat után technikus váljék a fiatalokból. s amit legjelentősebb előnyüknek tartok, szélesebb elméleti képzésük alapján a rokonszakmák bármelyikéből szakképzettségi szintre emelhetik tudásukat, viszonylag rövid gyakorlati tevékenység után. Ehhez járul plusz előnyként a vállalatok és a szülők sürgette szakmunkás-bizonyítvány, amiről az előbbiekben szóltam. Az eddigi tapasztalatok felhasználásával érdemes a meglevő hiányosságokat felszámolni és az iskolatípust továbbfejleszteni. Mindenekelőtt módosításra szorulnak a tantervek, egységesebb követelményrendszerre kell építeni a tankönyveket, amelyek most még terjengősek, és több szakmai tárgyból nem tekinthetők jól kezelhető tanítási segédeszköznek. Jól kezelhető szakmai táblázatokra, szabványgyűjteményekre is egyaránt szükség lenne. Természetesen a szaktárgyakat elméleti és gyakorlati szinten oktatók rendszeres továbbképzése éppúgy szükséges, főleg az új technológiák és az iparban már bevezetett eljárások, alkalmazott új berendezések ismertetésére vonatkozóan, üzemlátogatással egybekapcsoltan. Ezek az iskolák kezdettől fogva munkára nevelnek, s ugyanakkor fejlesztik azt a problémamegoldó készséget, amely a technikával, a gépi berendezésekkel való kapcsolatban elengedhetetlenül szükséges. A Világnézetünk alapjai tantárgy bevezetése, a rendszeresen folyó politikai oktatás, amelybe propagandistaként maguk a fiatalok is bekapcsolódnak, növeli politikai tájékozottságukat. A diákparlamentek és a szervezett KISZ-élet felkészíti a fiatalokat a közéletiségre, s ezt még kiegészíti az, hogy amikor 18. életévüket betöltik, a nagykorúság ünnepélyes köszöntése mellé az Állami Ifjúsági Bizottság kiadványában megkapják útravalóul mindazt a tudnivalót, amit a szocialista társadalom a jogok és kötelességek egységes értelmezésében a fiataltól elvár, és aminek alapján bizalommal fogadja a felnőtt társadalom tagjává. Fiataljaink ilyen szellemben megállják helyüket az élet minden területén és felelősséggel vállalják és veszik ki részüket a fejlett szocialista társadalom építésének feladataiból. Végül is mindaz, hogy a szakmunkásképző intézetekben végzetteknek módjuk van arra, hogy érettségit tegyenek — s ezzel egyre többen élnek —, a szakközépiskolákban végzetteknek, hogy szakmunkásképző intézetekben szakmunkásvizsgát tegyenek, s azok közül is, akik gimnáziumban szerzik meg az érettségit, egyre többen élnek ezzel a lehetőséggel, azt bizonyítja, hogy az iparban, a termelésben egyre többen dolgoznak érettségizett szakmunkások. Ezt a tényt feltétlen örömmel nyugtázhatjuk, mert egyre inkább megközelítjük azt, amit a XI. kongresszus programnyilatkozatában így fogalmaz: „Általánossá kell tenni a felnövekvő nemzedék középfokú iskolázottságát. Ennek keretében elsősorban a szakmunkásképzés színvonalát kell emelni. A magas színvonalú szakmunkásképzést szocialista társadalmunkban nem csupán a munkaerő után-