Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

663 Az Országgyűlés 10. ülése, 1976. június 25-én, pénteken 664 látszateredményekre törekvő megoldás csak növelheti a feszültségeket, ugyanakkor perspektivikusan nem visz előre. Ezt nem engedhetjük meg magunknak, mert szocialista társadalmunk alapvető célkitűzése gazdaságunk töretlen fejlesztésére kötelez. Miután mindenkori életszínvonalunk mindenkori munkánk eredménye — amit nem árt szüntelenül hangsúlyozni és tudatosítani —, a munka eredményessége pedig mind tervezésében, mind szervezésében és végrehajtásában a termelőerők fő elemétől, a dolgozó embertől függ, egyetérthetünk abban, hogy a munkaerő felkészítése a társadalmi termelésbe való bekapcsolása a munkaerő-gazdálkodás szerves része, s a gazdasági fejjődés szempontjából egyre fontosabb szerepet játszó tényező, amit most is és a továbbiakban is kiemelten kell kezelni. Ezért helyeslem, hogy a beszámoló is részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel. Jelenlegi oktatási rendszerünkben a közvetlen produktív termelés számára a szakmunkásképző intézetek és a szakközépiskolák készítik fel a munkásosztály utánpótlását, a fiatalokat. Szeretném saját tapasztalataimmal a beszámolóban rögzítetteket alátámasztani a szakmunkásképzésre vonatkozóan, s néhány olyan észrevételt tenni, ami általános érvényű lehet. A szakmunkásképzésről szóló 1969. évi VI. törvény végrehajtásának eredményességét igazolják azok az eredmények is, amelyeket megyénk, Komárom megye mondhat magáénak. A IV. ötéves terv időszakában 96 szakmában összesen 13 000 fő tett szakmunkásvizsgát, vagyis megyénk jelenleg foglalkoztatott lakosságának mintegy 9 százaléka szerzett öt év alatt szakmunkás-bizonyítványt. Ebből számszerűen 2400-an munkaviszonyban álló felnőttek, akik számára a fennálló rendelkezések értelmében — nagyon helyesen — a továbbiakban is lehetőség van a szakmunkásvizsgára előkészítő tanfolyamok szervezésére. Miután a vállalatok munkaerőigénye általában elszakad a valóságban teljesíthetőtől. ezt a lehetőséget jobban figyelembe kell vennünk, mert ha korlátozottan is, de bizonyos átcsoportosításra módot nyújt. A jelenleg működő nyolc szakmunkásképző intézet, illetve iskola profilja igazodik a megye gazdasági struktúrájához, és kedvezőnek ítélhető meg az a körülmény is, hogy a továbbiakban várható változó igényekhez is tud igazodni, mivel az intézetekben megvan mind a 186 szakma oktatására a lehetőség. A várható bányanyitások a szakmunkásképzés kitéri esztését illetően az előttünk álló tervidőszakban természetesen a vájárképzés korszerűsítésére irányítják a figyelmet. A tárgyi feltételek terén elismerésre méltó eredmény az Esztergomban felépült új. korszerűen fölszerelt szakmunkásképző intézet, amely 1972 őszén kezdte meg működését. A kabinetrendszerű oktatást 20 tanterem és 120 fős tanműhely segíti. Hatszáz fős konyha és ebédlő két tornaterem és sportpályák, orvosi rendelők biztosítják az egészséges munkakörülményeket. Kétszáz fős tanulóotthona berendezéssel együtt 17 millió forintba került. A többi objektummal együtt ez az intézet jelenleg 74 millió forintnyi államvagyont képvisel, s ezen lemérhető a szakmunkásképzés terén eszközölt valóban jelentős fejlesztés, amiről a beszámoló is ír. Hozzáteszem még, hogy a megyében a korszerű audiovizuális berendezésekkel való ellátottsági szint 80—90 százalékos, örvendetesen gyarapodott a tanulóotthoni férőhelyek száma, ami összességében 1238 tanuló számára teszi lehetővé a kívánatos bentlakást. A továbbiakban még jelentős fejlesztés várható tanműhelyi ellátottságban. Javult az oktatók, nevelők képesítési szintje. A korszerű oktatási és szervezettségi szint feltételezi az oktatással és neveléssel foglalkozók további rendszeres szakmai, politikai és pedagógiai továbbképzését. Vezetői szinten ez már folyamatban van Esztergomban, a Munkaügyi Minisztérium továbbképző intézetében, mint ahogy a beszámoló is említi. A személyi és tárgyi feltételek ilyen jelentős javulása önmagában nem tekinthető eredménynek, ha nem társul mellé az oktatás-nevelés eredményessége is. De ez a fejlődés lemérhető a végzett tanulók munkáján, magatartásán. Szakmai felkészültségük a vizsgadolgozatok, a szóbeli feleletek alapján, jobb, mint a megelőző években. Tanúsíthatják az országosan lefolytatott szakmai, tantárgyi versenyek eredményei. Társadalmi ismereteik, műveltségi színvonaluk emelkedett, s ez nemcsak a közismereti tantárgyak szélesebb körű oktatásának, hanem az ifjúságpolitikai határozat, illetve az ifjúsági törvényből adódó feladatok eredményes végrehajtásának és mindazoknak a tevékenységeknek köszönhető, amelyek az oktatási órán kívül egymás mellé állítják a tanulót és nevelőt a KISZ-munkában, különböző sport-, kulturális versenyek egészséges versenylázában. A „Két hét művészet a szakmunkásképző intézetekben" azért is jelentős volt, mert nemcsak a két hét tartamára szólt, hanem a megyei és területi rendezvények egész sorát indította el. Egy példát szeretnék megemlíteni a sok közül. A tatabányai intézet irodalmi színpada az országos kulturális versenyen II. helyezést ért el. Az egészséges életmódra nevelést, az ifjúság testi edzettségét jól segítette a hagyományos megyei spartakiádok megrendezése. Ez évenként más-más intézetben kerül lebonyolításra, s jól szolgálja a többi rendezvénnyel °<?yíitt az intézetek közötti szorosabb kapcsolatot, a képzés és nevelés céljait. A tanulók a KISZ-ben vállalt feladatvállalásaikkal kapcsolódnak ezekbe a tevékenységekbe, s ennek eredményeként magasabb általános szakmai és politikai műveltséggel hagyják el az iskolákat, s lépnek be a termelésbe, mint a megelőző években. A szép eredmények mellett szólni kell még bizonyos beiskolázási gondokról. Az országos viszonylatban is kedvező megyei beiskolázási arányon belül az általános iskolások és a nem szakirányban képzettek szakma felé áramlása