Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

661 Az Országgyűlés 10. ülése, net, addig a szakmunkásképző iskolát végzett fiatal csak tiszthelyettesi iskolára jelentkezhet. Jóllehet műszaki képzettségük jóval magasabb színvonalú, egyéb tantárgyakból pedig közel azonos. Nem indul-e eleve kisebbségi érzéssel az ilyen fiatal, adott esetben katonai pályára. Nem értem és károsnak tartom azt a jellemző szülői törekvést, hogy lányából, fiából mérnököt, orvost, műszaki értelmiséget akarjon nevelni. Még akkor is, ha a fiatalnak nincs kedve, vagy rátermettsége. Miért lenne az ma szégyen, ha valaki csak szakmunkás és a csak szócskát természetesen idézőjelbe teszem. Miért szégyenli az a szakmunkás szülő, ha a fia, vagy esetleg a lánya szakmunkás. A lényeg az, hogy jobb szakmunkás legyen. Nem mondok újat azzal sem, ha hangsúlyozom a szülők, a család jelentőségét, feladatát a nevelésben és elsősorban a munkára való nevelésben. Véleményem szerint a munkára való nevelést az általános iskolákban kell folytatni. Amikor a gyerekek még fogékonyak és minden érdekli őket, jóllehet határozott elképzelésük még nem alakult ki. Véleményem szerint jól fel lehet használni ilyen célokra a nyári tanítási szünetet, amikor az egész évi szellemi munka, tanulás után szívesen dolgoznak a gyerekek, esetleg éppen abban az üzemben, ahol szüleik. Jobban megismerve szüleik munkáját, az üzem légkörét, a munkát, minden bizonnyal hasznos lenne számukra ezen ismeret, amikor pályaválasztásra kerül sor. Nyugdíjasok jóformán minden üzemben dolgoznak, rövidebb-hosszabb ideig. Náluk jobb, hasznosabb oktatót nehezen lehetne találni a nyári szünidőben dolgozó gyerekek, fiatalok mellé. Szakmai tudásuk eleve nagy. Idejük is több van, mint más teljesítményben dolgozó munkásoknak. Kár, hogy a szülők egy i'észe nem érti meg ennek a nyári munkának a hasznát és jelentőségét, még sajnosabb azonban, ha ezt egy pedagógus, esetleg iskolaigazgató nem érti meg. Fültanúja voltam például a megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet irodáiában egy telefonbeszélgetésnek, amikor jó néhány perces vitában rendeletekre, az alkotmányra való hivatkozással kellett egy iskolaigazgatót meggyőzni, hogy engedje dolgozni a gyerekeket nyári szünetben. A kérdés fölmerül: lehet-e így munkára, a munka megbecsülésére nevelni a gyerekeket? A válasz egyértelmű: nem lehet. Tisztelt Képviselőtársaim! Végül néhány gondolat a KISZ-imozgalom és az üzemek lehetőségeiről. A KISZ IX. kongresszusán elhangzott a jelszó: Egy alapszervezet, egy iskola. Patronáljuk az úttörőcsapatokat. E jelszavak jegyében a KISZ sokat tehetne a szakmunkásképzésért, a fiatalok munkára való neveléséért, hiszen sok jól képzett fiatal szakmunkás, illetve szakmát most tanuló fiatal van az alapszervezetekben, akik jó propagandistái lehetnének a szakmatanulásnak. A KISZ már igen sokat segített a népgazdaságnak. Volt számtalan jó kezdeményezése, minden bizonnyal ebben a gondjában is tud segíteni népgazdaságunknak. Az üzemekre nagy feladat hárul a szak1976. június 25-én, pénteken 662 májukat kitanuló és még szerető fiatalok megtartásában és további tanításában, hiszen az iskolák naprakész szakembereket úgysem tudnak adni. Az iskola a szakmai alapot adja természetesen, amit a gyakorlatban az üzemben kell továbbfejleszteni, és nem mindegy, hogy milyen segítséget kap egy-egy fiatal az üzemtől, az adott területen dolgozó kollektívától. És a szakmai alapnál tartva legyen szabad elmondanom tapasztalataimat a szakközépiskolákkal kapcsolatban is. Üzemi tapasztalatom és szakmunkásképzésben jártas pedagógusok tapasztalatai alapján ki merem jelenteni, hogy az ipari vonatkozású — és hangsúlyozom: az ipari vonatkozású — szakközépiskolák sajnos nem tudnak olyan szakmai műszaki felkészültséggel rendelkező munkásokat adni az üzemeknek, mint azt az iparitanuló-intézetek teszik. És úgy tapasztaltam, az üzemek sem fogadják túl szívesen a szakközépiskolát végzett hallgatókat. Hogy miért? A magyarázat szerintem nagyon egyszerű: mert sem nem szakmunkások, sem nem technikusok. Célszerűnek tartanám szakmunkásképzésünket ilyen vonatkozásban is megvizsgálni és a szükséges intézkedéseket minél előbb megtenni. Tisztelt Országgyűlés! Ma is, ezelőtt is sokat beszéltünk a munkaerőgondokról, a szakmunkásképzésről. Meggyőződésem, hogy rövid ideig még beszélhetünk róla, de utána már tenni kell. Határozottan, következetesen és minden szinten, mert szerintem csak így lehet megoldani a népgazdaságnak ezt a nagy gondját. Az előterjesztett beszámolóval a magam részéről egyetértek, azt elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra javaslom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Gárdái Zoltánné képviselőtársunk felszólalása következik. GARDAI ZOLTÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mindössze fél éve, hogy felelősségteljesen döntöttünk népgazdaságunk V. ötéves tervéről. Mind az előterjesztésben, mind a megvitatás során többszörösen aláhúzást nyert, hogy gazdasági fejlődésünk szempontjából döntő, hogy napjainkban és az előttünk álló években hogyan tudunk előrelépni meglevő eszközeink és a rendelkezésünkre álló munkaerőink ésszerű felhasználásában. Ezért valóban időszerű minden olyan kérdés felvetése és vizsgálata, ami ezzel kapcsolatos. Karakas László elvtárs beszámolója átfogó, mindenre kiterjedő, a valóságnak megfelelően tárja fel a gondokat, az elért eredményeket. A megoldásra váró feladatokat és az azokra irányuló intézkedéseket az írásban és a szóban beterjesztett beszámoló egyaránt tartalmazza. Mindez együttesen jelzi, hogy a téma öszszetett, s munkaerő-gazdálkodásunk számos területén nagy körültekintést kíván. Hiszen minden elhamarkodott intézkedés, egy-egy kérdés elszigetelt vagy csak részösszefüggések vizsgálatában született, hatásfokában gyors