Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

659 Az Országgyűlés 10. ülése, sokkal egyaránt. Ma is köztük élek és ismerem problémáikat. Elsősorban ezért is kértem szót. Megyénk, Heves megye a felszabadulás után lépett az ipari fejlődés útjára. Ma már jelentős iparral rendelkezünk. A lakosság egyre növekvő hányada él városokban, arányuk a felső- és középfokú központokban 33 százalékról 36 százalékra növekedett. Ennélfogva növekedett a foglalkoztatás színvonala, az össznépességhez viszonyítva 47 százalékról 48 százalékra. A foglalkoztatás szerkezete jelentősen átalakult. A mezőgazdaságban a tervezettet meghaladóan 5000 fővel csökkent, a nem mezőgazdasági ágában 12 000 fővel növekedett a foglalkoztatottak száma. Jelenleg a szakmunkásképzésben beiskolázhatok aránya közel 50 százalékos megyénkben. A megye ipara azonban ennél több lehetőséget nyújt. Ezért növelni kell a szakmunkásképzés arányát és színvonalát. A lehetőség adott, hiszen az ötödik ötéves terv időszakában 9000 fő szakmunkás képzésére nyílik lehetőség. A beiskolázások és pályaválasztási tanácsadások során a lehetőségekhez mérten az ipari és építőipari szakmunkásigények kielégítését tartjuk elsődlegesnek. A Munkaügyi Minisztérium által jóváhagyott tervhez viszonyítva 101—106 százalékos az eredmény. A feladat és a cél érdekében nagy gondot fordítunk a vállalatok és iskolák közötti együttműködés szélesítésére és hasznosítására a szakmunkásképzésben. A negyedik ötéves terv időszakában a beiskolázott tanulók egynegyede leány volt. Jelentős ez az arány, de a követelményekhez képest kevés. El kell mondani azt is, hogy a lányok lemorzsolódási aránya rosszabb a fiúkénál, különösen ipari szakmákban. Megyénkben több olyan üzem van, ahol nagyon jól lehetne alkalmazni női munkaerőt, sajnos ennék több gátló tényezője van. Az egyik és legfontosabb, véleményem szerint, az a helytelen társadalmi szemlélet, hogy a nő nem való ipari munkára. A gyakorlat azonban mást bizonyít. Hiszen vannak olyan ipari munkák, ahol a nők adottságaiknál, precizitás, türelemnél fogva előnyben vannak a férfiakkal szemben. Forgácsoló szakmunkás vagyok én is, ezért saját tapasztalatom alapján is cáfolni tudom azt a nagyon káros nézetet, hiszen a forgácsolószakmák egyre fejlődnek, fizikailag egyre kevesebb a követelmény, növekszik a műszakilag kifogástalan automata gépek száma, ezért állítom, hogy a nőkből lehet olyan ipari munkás, mint a férfiakból, vannak is. csak számuk még kevés. Részben a munkaerőgondok, részben a lányok beiskolázásával kapcsolatos gondok miatt szükséges a lányok továbbtanulásával külön is foglalkozni. A megye területén az erdészeti szakközépiskola kivételével valamenynyi gimnáziumi szakközépiskola és természetesen ipari tanuló intézeti osztályba jelentkezhetnék a lányok. Ennek ellenére igen alacsony az arányuk, egy százalék alatti az ipari és mezőgazdasági szakközépiskolákban. Tapasztalat szerint a lányok többsége 5 szakma, illetve szakmacsoport valamelyikét választja, vagy választaná szívesen. Ezek a kö)76. június 25-én, pénteken 660 vetkezők: kereskedelmi, vendéglátóipari szakmák egy része, női szabó, női fodrász, kozmetikus, gyors- és gépíró. Tehát az általánosságban divatosnak mondott szakmák. Amíg az említett szakmákban általában túljelentkezés van, további 16—18 szakmában, melyre a lányok is beiskolázhatok, létszámgondok vannak. Ezen szakmák közül néhányat felsorolnék: gépi forgácsoló, szerszámkészítő, üvegcsiszoló, elektronikai műszerész, kertész stb. Sajnos nehezíti szakmunkásképzési feladatainkat az a tény is, hogy csökken azon VII—

VIII. osztályos tanulók száma, akik beiskolázhatok lennének. Egyetlen év alatt 247 főről beszélhetünk. Jelentős mértékben csökken azoknak a száma is, akik a gimnáziumi tanulmányaik befejeztével szakmát kívánnak tanulni. Az elmúll évi felmérések alapján 1579 fő harmadikos diák tanult a megye 12 középiskolájában. Közülük 1437 főnek a szándéka volt ismeretes, és mindössze 129 fő, tehát 9,2 százalék akart szakmát tanulni. E két tényből adódóan fontos feladat már az általános iskolákban a helyes szakmaválasztásra nevelni a gyerekeket. Gátolja a feladat célszerű végrehajtását, hogy még nem minden területen tudnak pedagógusaink helyes és a célnak megfelelő tanácsokat adni pályaválasztás előtt álló gyerekeknek, vagy középiskolás fiataloknak. Természetesen jó példát is említhetek, hiszen említésre méltó eredményeket értek el a hevesi járásban a pedagógusok szakmai tanácsokkal, szakkörök létrehozásával, és helyes vezetésével, és az üzemlátogatások célszerű megszervezésével. Ahhoz, hogy e munka még jobb. hasznosabb legyen, célszerű volna, ha a pedagógusok rendtartásában hangsúlyozottabb szerepet kapna az ilyen arányú munka megkövetelése. Nagyon fontos volna továbbá a pedagógusok képzése és továbbképzése ezekre a feladatokra. Igen lényeges, hogy időben kerüljön felmérésre az általános és középiskolások szakmatanulási szándéka, hajlandósága, így időben lehetne segíteni, tanácsokat adni a helyes pályaválasztáshoz. A látogatásom tapasztalatai szerint a Heves megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkatársai nagy hozzáértéssel és nagyon lelkiismeretesen végzik ezt a munkájukat, annak ellenére, hogy kevesen, mindössze nyolcan-tízen vannak. Gátolja munkájukat, hogy egyes iskolák nem veszik komolyan tevékenységüket és segíteni akarásukat. Az intézet munkatársai elmondották, hogy egy-egy középiskola eleve elzárkózik például a lánytanulók fogadásától, vagy az intézet által adott útmutatókat, Dályaválasztási tanácsokat nem ismertetik kellő időben a tanulókkal, ezért egy részük természetesen tanácstalan marad. Segítik munkájukat az üzemek megbízott, vagy főállású oktatásfelelősei, iskolák megbízott pedagógusai, az intézet a lehetőséghez mérten igyekszik megoldani ezen dolgozóknak a képzését, illetve továbbképzését. Ügy érzem, hogy a szakmunkaskénző intézetek még mindig nincsenek megfelelő társadalmi rangra emelve. Nem értem például, mi indokolja azt, hogy amíg a gimnáziumot végzett fiatal tiszti iskolára jelentkez-