Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

657 Az Országgyűlés 10. ülése, 1976. június 25-én, pénteken 658 keztetésben részt vevők szociográfiáját. Ez ilyeneket tartalmaz: az ebédlők között hányan vannak 30 éven aluliak, nők és férfiak, egy-, illetve több gyermekes anyák és így tovább. S amikor megkérdezték az illetékes vezetőt, hogy mindez mire volt jó, olyan választ hallottunk, hogy e felmérésből megtudták, hogy a családanyák jobban sietnek haza, mint az egyedülálló nők, ezért még az üzemi ebédről is lemondanak. A következtetés igaz, de vajon — és ezt joggal kérdezzük — minek kell ehhez kérdőíves felmérést csináltatni a vállalatokkal. A tudományos látszatot teremtő bizonygatásokkal szemben érdemes megszívlelni azt, amit Lenin mondott az álokoskodóknak : elvtársak, nem kell bizonyítani, hogy a lovak szeretik a zabot. Tisztelt Országgyűlés ! Kedves Elvtársak ! A munkaerő-gazdálkodás időszerű feladataihoz kapcsolódva, Karakas elvtárs beszámolója foglalkozott az 1969-ben alkotott szakmunkásképzési törvény végrehajtásának tapasztalataival és a további teendőkkel is. A beszámoló ezen részével is egyetértünk. A tények és tapasztalatok egyaránt igazolják, hogy a szakmunkásképzés szakmai szerkezete, színvonala és feltételrendszere 1969 óta jelentősen fejlődött. A szakmunkásképzőből iskolarendszerünk valóságos iskolája lett. Az onnan kikerülő ifjúmunkások magasabb általános és szakmai műveltséggel, jó politikai és erkölcsi magatartással lépnek a felnőtt munkások körébe. A bekövetkezett fejlődés megfelel nemcsak a törvény előírásainak, hanem a pártunk XI. kongresszusán is megerősített 1972. évi oktatáspolitikai határozat teljesítésének is. Azt, hogy e megállapítást itt most megtehetjük, az a sok és eredményes állami intézkedés mellett annak is köszönhető, hogy a vállalatok egyre nagyobb száma tekinti saját fontos ügyének a szakmunkásképzést. Kedves Elvtársak! Vajon jól igazodik-e a képzés mai szakmai struktúrája a társadalmi munkamegosztás igényeihez? Ügy gondolom, helyeselni kell a Munkaügyi Minisztériumnak arra irányuló törekvését, hogy a különböző munkatevékenységek szakmává nyilvánítását feltételekhez és követelményekhez köti. Helyes, ha elkerüljük a szakmák felhígulását, ha megakadályozzuk a képzés felesleges túlszakosodását. Ezt a hagyományos vasas-, nyomdász-, stb. szakmák különösen igénylik. Mindehhez természetesen hozzátartozik, hogy a szakmunkás szakmák jegyzékét a jogos igények figyelembevételével időnként korszerűsíteni is kell. És ez a törlést éppen úgy jelentheti, mint az új szakmák felvételét. Világos az is, hogy ma már a képzést a továbbképzéss'el együtt kell vizsgálni. Azért is szólok erről, mert mindinkább bebizonyosodik, hogy az iskola az építőiparban meghonosodott kifejezést használva: a mai körülmények között téliesen kulcsra kész szakembereket már nem tud kéoezni. Ezért tulajdonképpen mindenkinek tovább kell képeznie magát. Az utóbbi időben egyre többet hallani arról, hogy felelős állami szervek foglalkoznak az ifjúság iskoláztatásának kérdéseivel. Ez helyes, hiszen távlatokban is gondolkodnunk kell, és ez megkívánja az iskolarendszer vizsgálatát is. Tudomásom szerint van olyan vélemény, hogy a szakmunkásképzés létszáma túlméretezett. En most nem tudnám megmondani, hogy kinek van igaza, de azt tudom, hogy sok szakmában hiány van és azt is tudom, hogy a szakmunkásképzésben való beiskolázás mindig jó befektetés volt és az lesz a jövőben is. Jó befektetés azért, mert szakmát és ezzel együtt egyre inkább kedvezőbbé váló életpályát biztosít az ember számára, és jó a fejlett szocialista társadalom szempontjából is, mert annak építéséhez művelt, sokoldalúan képzett szakmunkások sokaságára van szükség. Ezért tehát kedvező és szükséges jelenségnek tartom, hogy az általános iskolát végzettek mind nagyobb része szakma tanulására jelentkezzék. A szakmunkás pálya mindig perspektíva lesz a fiúknak és lányoknak egyaránt. A párt XI. kongresszusának határozata szerint is az oktatás területén az általános iskolák mellett a szakmunkásképzés fejlesztése a legkiemelkedőbb feladat. A további eredményes fejlődés biztosításához viszont rendkívül fontos az, hogy mind a feltételek megteremtésében, mind pedig a kiképzésben és a munkáspályára való beilleszkedésben az állam és a vállalatok közös felelősség alapján cselekedjenek. Ezen a téren ma az az előrelátó, a mában és a jövőben gondolkodó, aki ezt megérti és ennek megfelelően gondoskodik a munkás utánpótlásról. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásom befejező mondataiban eleget kívánok tenni a párt Központi Bizottságától kapott megbízatásomnak, hogy kijelentsem: a párt Központi Bizottsága egyetért azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a kormány eddig tett a munkaerő-gazdálkodás kérdésében és azokkal a feladatokkal, amelyeket Karakas elvtárs vázolt itt. Az egyetértés mellett azonban ismételten alá kívánom húzni a párt Központi Bizottságának ez év április 22-i állásfoglalása alapján azt is. hogy az eddigi intézkedések csak kezdeti lépésnek tekinthetők. A jövőben több kezdeményezésre, nagyobb felelősségvállalásra van szükség. Ügy vélem, hogy az Országgyűlés akkor jár el helyesen, ha — miközben tudomásul veszi Karakas elvtárs beszámolóját — a jövőben még bátrabb, következetesebb cselekvést igényel a kormánytól. A közvéleménytől, a dolgozóktól továbbra is igényelnünk kell a hiányosságokkal szembeni egészséges türelmetlenségüket és aktív támogatásukat, részvételüket az intézkedések létrejöttének és végrehajtásának gyorsításához. Saját magunk számára is kötelességnek kell tekintenünk — bárhol dolgozzunk is. munkásként vagy vezetőként —. hogy e kérdésben több kezdeményezésre, nagyobb felelősségvállalásra van szükség. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK : Eperjesi Iván képviselőtársunk felszólalása következik. EPERJESI IVAN: Tisztelt Országgyűlés! A Mátraaljai Szénbányák Thorez üzemének dolgozója vagyok, s mint fiatal és KlSZ-vezető. sokat foglalkoztam és foglalkozom ma is a fiatalokkal. Tanulókkal és fiatal szakmunka-