Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

655 Az Országgyűlés 10. ülése, A párt Központi Bizottságának áprilisi ülése ezek ismeretében is hangsúlyozta, hogy a munkaerő-gazdálkodás megjavításához csak a kezdeti lépéseket tettük meg. Az élőmunkával való takarékosság nem vált még általánossá. Egyes főhatóságok és vállalatok még csak annyit tesznek, amennyit a megjelent rendeletek kikényszerítenek belőlük. Igaz az a megállapítás, hogy az eddig megjelent központi intézkedések, mint az adminisztratív létszámfelvételi zárlat, a másodállás, a mellékfoglalkozások felülvizsgálata, a táppénzes betegellátás javítása, illetve visszásságainak megszüntetése reális fogadtatásra talált a közvéleményünknél. A képhez azonban hozzátartozik, hogy az általános egyetértés enyhén szólva bizonytalanná válik, amikor valamely intézkedés valakit személyesen is érint, illetve a feladat végrehajtása az ő számára jelent gondot, munkát, esetleg kényelmetlenséget. Voltak olyan elvtársaink, akik évek óta hangoztatták, hogy tenni kellene már valamit az adminisztratív létszám növekedésével szemben, most viszont, amikor az ismert rendelkezés megjelent, azonnal ellenzékiekké váltak. Szinte meg sem száradt a rendeleten az aláírás, máris elkezdődött a bizonyítás, hogy miért nem lehet egyik, vagy másik helyen ezt a rendeletet végrehajtani. Mindebből következik, hogy az általános egyetértés mellett a részkérdésekben, a konkrét tennivalókban is meg kell teremtenünk az egységet. Erre annál inkább szükség van, mert az ésszerűbb munkaerő-gazdálkodás csak milliók akaratán, cselekvésén keresztül valósítható meg. Nagy szerepe van ebben az öntevékenységnek, a helyi kezdeményezésnek. A központi intézkedések, irányelvek adhatnak útbaigazítást, kiválthatnak, esetleg kikényszeríthetnek helyi intézkedéseket is, de ezek a helyi akarat, cselekvés nélkül tartós eredményre nem vezethetnek. ösztönöznünk, bátorítanunk kell az olyan magatartást, amely törekszik a vállalatok közötti szerződéses fegyelem betartására, az ésszerű üzem- és munkaszervezésre, a teljesítménykövetelmények pontosítására és kiterjesztésére, törekszik a rendre, a fegyelemre. Régi tapasztalat, hogy ahol a dolgozókkal szemben támasztott követelmények világosak és egyértelműek, ahol a bérek megfelelően igazodnak a magasabb követelményekhez és a jobb minőségben végzett munkához, ahol jól szervezett a munka, ahol nincs anyaghiányból származó állásidő, ott nincs szükség arra sem, hogy a munkafegyelem lazaságának titkait, okait kutassák. Társadalmi összefogással el kell érnünk, hogy a munkaverseny-felajánlásokban, az újító mozgalomban kiemelkedő szerepet kapjanak a munkaerő-megtakarítások. Támogassunk minden kezdeményezést, a legcsekélyebbeket is, amelyek az élőmunka megtakarításának irányába hatnak. Az Országgyűlés házából is teljes támogatásról kell biztosítanunk minden ilyen szándékot, cselekedetet a dolgozóknál és vezetőknél egyaránt. A nagyobb rend. az ésszerűbb munkaerőgazdálkodás megteremtésének állandó visszatérő kérdése, hogy ki kezdje el az intézkedéseket. Fent, vagy lent kell kezdeni? A feltett kérdésre csakis egyetlen választ lehet adni, mégpedig azt, 1976. június 25-én, pénteken 656 amit a párt Központi Bizottsága, a párt XI. kongresszusa mondott, hogy mindenki a maga helyén, a maga szintjén azonnal kezdjen hozzá a munka javításához. Tisztelt Országgyűlés! Az együttes cselekvés szükségességének hangsúlyozása mellett az eredményes munka egyik feltétele marad továbbra is a jól megválasztott, célirányos központi intézkedés. Nem vagyunk hívei a túlszabályozásnak, de nem lehet véletlennek tekinteni, hogy a munkaerőhelyzet tekintetében a dolgozók és a középvezetők egyaránt várják a nagyobb hatékonyságú központi intézkedéseket is. Ezek között ilyenek szerepelnek: hogyan fog csökkenni a bürokrácia? Milyen intézkedések történnek az államigazgatási és vállalati szervezetek munkájának egyszerűsítése terén? Hogyan fog egyszerűsödni, de ugyanakkor használhatóbbá válni egész statisztikai rendszerünk? Ezek a kérdések joggal vetődnek fel valamennyiünkben. Tulajdonképpen innen származnak azok a kételyek is, amelyek az adminisztratív létszámzárlat megjelenése után sokakban jelentkeztek. Pontosan ezekre a nagy kérdésekre gondolva tűnt egyesek számára a létszámstop valami olyan erőtlen, gyenge hatású fegyvernek a bürokrácia megfékezése elleni harcban, mintha valaki az őserdőbe sörétes puskával menne elefántra vadászni. Az igazság az, hogy a rendelet megjelenését sok-sok általános felszólítás előzte meg arról, hogy szervezzék meg jobban az irodai munkát, fékezzék meg a létszámnövekedést, vagy, ahol lehet, csökkentsék az alkalmazotti létszámot. Az üzemek, intézmények többsége viszont arra várt, hogy központi intézkedésekkel csökkentsék az adminisztratív munka iránti igényeket. Azon kell most dolgoznunk, hogy az adminisztratív létszám megfelelő keretek között tartása minél hamarabb, fent és lent egyaránt az ügyvitel, az adminisztráció értelmes egyszerűsítéséhez vezessen. Az ilyen intézkedéseknek a jelei még aligalig látszanak, bár van közöttünk, aki többet lát már ebből, vannak viszont, akik azt is túlzásnak tartják, ha ebben a vonatkozásban csak szolid eredményekről beszélünk. Nem titok, hogy ezek az utóbbi elvtársaink, kollégáink a vállalatoknál dolgoznak és ők ezt a bírálatot felfelé címezik. Az ő véleményüket tolmácsolom, amikor azt mondom, hogy az adminisztratív létszámfelvételi zárlattal egy időben a vállalatok adatszolgáltatási kötelezettsége 1976-ban érdemben nem csökkent, sőt növekedett. Igaz, ebben szerepet játszik az új, az V. ötéves tervvel kapcsolatos feladatok és más hasonló fontos feladatok kidolgozása is. A rendszeresen készülő adatszolgáltatások mellett a különböző állami, politikai, társadalmi szervek nagyon sok kiegészítő adatot igényelnek. Nemcsak az a gond, hogy mást kérnek, mint amiről a statisztikai kötelezettségek szólnak, hanem az is, hogy gyakran a statisztikai adatszolgáltatást megelőző időpontban kérik. Csökkenteni kellene azt a túlbuzgóságot is, hogy egyesek mindent tudományoskodó módou akarnak bizonyítani. Például az egyik minisztérium a vállalatokkal elkészíttette az üzemi ét-