Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

621 Az Országgyűlés 10. ülése, Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt bejöttünk az ülésterembe, tudták Pest megyei képviselőtársaim, hogy az alkoholizmusról is szólok, és két mondattal indítottak el. Azt mondták: vigyázz már azért, nehogy összeütközésbe kerülj a népgazdasági érdekkel, amikor az alkoholizmussal szemben lépsz fel. Ez a népgazdasági érdek itt idézőjelbe került. Aztán egy másik mondat is elhangzott. A büfében voltunk és én kólát ittam. A következő mondat hangzott el: reggel konyak, este konyak, ettől leszünk mozgékonyak. (Derültség.) Ez mintegy szállóigévé vált manapság és még hozzátenném, hogy én nem vagyok antialkoholista, de azt látom, hogy az alkoholizmus társadalmi gond és társadalmi figyelmet érdemel. Egy törvény nem oldja meg ezt a társadalmi gondot. Társadalmi összefogás szükséges ennek a gondnak a csökkentésére. így mindenki, aki felelősséget érez az egyes emberek egészségének védelméért, a családok békéjéért, a felnövekvő generáció nagy megrázkódtatásoktól mentes életéért, és mindazért, ami értelmet ad tevékenységünknek, a saját környezetében, munkájában tesz lépéseket a szeszes italok túlzott fogyasztásának csökkentése érdekében. Az élelmiszerekről szóló törvényjavaslat tükrözi ezt a nagy társadalmi felelősséget, úgy gondolom azonban, hogy nem eléggé markánsan, így szól a 36. §: „A szeszes italok fogyasztásának növelésére irányuló reklám- és hirdetési tevékenység tilos." Hazánk az egy főre jutó szeszes ital fogyasztás tekintetében szégyenteljes elsők közé verekedte ,,le" magát. Nézegettem szűkebb hazám, Pest megye ilyen irányú adatait is. Ezek közül csak néhányat ismertetnék. 1970-hez viszonyítva a bolti eladás minden szeszesital-féleségben jelentősen növekedett. A söreladás 179 százalékos és a boreladás 159 százalékos növekedése mérsékeltnek számít. A rum— pálinka — nem tudom egyébként, hogy ez a rum—pálinka mit jelent'— és a kevert forgalom — a nyilvántartásban így jelent meg — jelenleg ötszöröse az 1970. évinek. Ezeket az adatokat annak a megállapításomnak a bizonyítására hoztam fel, hogy nekünk nemcsak a szeszes italok fogyasztásának növelése jelent majd gondot, hanem az évek óta kialakult fejlődési ütemen kívül a jelenlegi menynyisége is. Ezért javasolom, maradjunk a törvényjavaslat indoklásában megfogalmazott állásfoglalásnál. Ez a következőképpen szól: „Az alkoholellenes küzdelem céljait szolgálja az a rendelkezés, amely tiltja a szeszes italok fogyasztására irányuló reklám- és hirdetési tevékenységet." így a 36. §-nak a következő megfogalmazásban való jóváhagyását javasolom: ,,A szeszes italok fogyasztására ösztönző reklám- és hirdetési tevékenység tilos." Ha ehhez kapcsolódik a belkereskedelem bizonyos korlátozó és konstrukciót módosító intézkedéssorozata, akkor bízhatunk abban, hogy a társadalmi összefogás és figyelem eredményeként legalább a növekedést meg tudjuk akadályozni. Akkor bizonyos, hogy egy-egy városban, községben több lesz a kulturált élelmiszerüzlet és vendéglő, mint a talponálló. Akkor bizonyos, hogy az üzemek környékéről el lehet távolítani a zúg- és a hivatalos italméréseket. Ez is szorosan kapcsolódik felelős1976. június 25-én, pénteken 622 ségünkhöz, amellyel a törvényjavaslatot tanulmányoztuk és jóváhagyjuk. Számunkra az élelmiszertörvény elsősorban hazánk lakosságának ellátása szempontjából meghatározó. Van azonban ennek egy külső megközelítése is. Hazánkban az idegenforgalom jelentősen nő, több millió külföldi jár évente hazánkban és fogyaszt nálunk élelmiszereket. Az élelmiszerfogyasztás kulturáltsága az ország általános igényességére is fényt vet. Alakíthatja a külföldiek megítélését életmódunkról, a vendégvárás és a vendéglátás színvonalából hazánkról vonnak le következtetéseket. Napjainkban, amikor az élelmiszerkivitel egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, erre is tekintettel kell lennünk. A Pest megyei képviselőcsoport nevében is egyetértek a törvényjavaslat betűjével és szellemével. Azon leszek, hogy választókerületemben, és azon leszünk, hogy Pest megyében megismertessük, elfogadtassuk, és a törvény előírásainak megtartásában mozgósítsuk a választópolgárokat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Felszólalásra következik Kasó József képviselőtársunk. KASÓ JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők, Elvtársak ! Az élelmiszertörvényt, amelynek megalkotásáról most tanácskozunk, méltán illethetjük a „mindenki törvénye" jelzővel. Ez a törvény ugyanis valamennyiünket érint — a most születettől a legidősebbeket is — hiszen mindenki táplálkozik: mindenki fogyaszt élelmiszert. Ezért is tartom nagy ielentőségűnek, hogy az Országgyűlés átfogó módon és hosszú távon kívánja szabályozni az élelmiszerek termelését és forgalomba hozatalát. A törvényjavaslat és indoklása jól kifejezi azokat a változásokat, amelyek az 1958. évi jogszabályok megszületése óta történtek az élelmiszer-fogyasztás szerkezetében. Mit várnak élelmiszeriparunktól a fogyasztók? Természetesen tökéletesebben elkészített, jobban tartósított, szebben csomagolt, korszerűbben szállított és kulturáltabban árusított élelmiszereket. Az élelmiszer előállítása sokrétű, összetett folyamat, és elismeréssel adózhatunk a törvényelőkészítő bizottság munkájának a mindenre kiterjedő figyelméért és gondosságáért. Felszólalásomban nem is annyira a törvényjavaslatban felsorolt intézkedésekkel akarok foglalkozni — azok helyesek, egyetértek velük — hanem az élelmiszer és az élelmiszer-alapanyagok előállításával. Elegendő mennyiségű és jó minőségű élelmiszert természetszerűleg csak elegendő menynyiségű és jó minőségű nyersanyagból lehet előállítani. S ha ezt egyik vagy másik élelmiszer vonatkozásában nem tudjuk biztosítani, akkor hiába van jó törvényünk, hiába támaszt a törvény jogosan magas követelményeket az élelmiszerek iránt. A törvényjavaslat szó szerint azt mondja, hogy az élelmiszereket a népgazdasági terv céljaival összhangban kell előállítani. A hangsúlyt