Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-2

51 Az Országgyűlés 2. ülése, 1975. szeptember 25-én, csütörtökön 52 lista társadalom építésének feladataival, reális, de erőfeszítésekre késztető növekedést irányoz elő, biztosítja az életszínvonal rendszeres emelését, lehetőséget ad a legszükségesebb méretű felhalmozásra és megfelelő feltételeket teremt az egyensúly fokozatos helyreállításához. Ezek a követelmények, amelyektől nem tekinthetünk el, együttes kielégítésük azonban a korábbinál nehezebbé válik. A gazdaságpolitika és a tervezés számára az új feladatok mindenekelőtt abból adódnak, hogy a növekedés extenzív forrásai, mint arra már utaltam, nagyrészt kimerültek, és egyidejűleg megváltozott a világpiaci helyzet is. Az anyagi termelésben ezért olyan átgondolt és előremutató minőségi és strukturális változást kell megvalósítanunk, amely biztosítja a hatékonyság gyors és állandó növelését. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy tervszerűen növelni tudjuk a nemzeti jövedelmet és kielégíthessük a társadalom szükségleteit. A hatékonyság növelésének meggyorsítását sürgeti többek között az, hogy az elkövetkező években még tovább fog növekedni gazdaságunkban a külkereskedelem amúgy is magas részesedése, és nem függetleníthetjük magunkat a világgazdaság folyamataitól. Arra nem számíthatunk, hogy a külgazdasági feltételek a következő években lényegesen kedvezőbbé válnak. A tőkés válság nem szűnt meg, a piaci feltételek továbbra is nehezek, a cserearányok változását, ha mértékében nem is, de irányzatában tartósnak kell ítélnünk. Ahhoz, hogy mindezt ellensúlyozni tudjuk, számottevően meg kell növelni, struktúrájában pedig gyökeresen meg kell újítani, gazdaságosabbá kell tenni exportunkat. A külső gazdasági feltételekkel egyidőben módosulnak egyes, a növekedésre ható belső tényezők is. Mindenekelőtt a következőkről van szó. A gazdaság néhány ágazatában és az ország egyes területein, de különösen a fővárosban már ma is munkaerőhiány van. Az 1976—1980-as időszakban a számításba vehető munkaerőforrás csökken, a foglalkoztatottak számának növelésére is csak nagyon csekély a lehetőségünk. Minthogy a nem termelő és a szolgáltató ágazatok munkaerőellátását feltétlenül javítani kell, az anyagi termelés bővítésének a létszám növelése már nem lehet forrása, a növekedést teljes egészében a termelékenység emelésével kell megalapozni. Ezért nem halaszthatjük tovább, hogy határozott lépéseket tegyünk a munkaerőgazdálkodás megjavítására, a munkaidőalap jobb kihasználására. El kell érnünk, hogy az üzem- és munkaszervezés fontos és állandó elemévé váljék a vállalati irányító munkának. A másik tényező, amelyet számításba kell vennünk, az, hogy növekszik a gazdaság fajlagos eszközigénye, arra viszont csak korlátozott a lehetőség, hogy a nemzeti jövedelem felhalmozási hányadát növeljük. Azzal is számolnunk kell, hogy míg a harmadik és a most folyó ötéves terv időszakában a népgazdasági beruházások növekedése elérte az 50 százalékot, addig az V. ötéves tervben mindössze 25—27 százalékos növelést tartunk reálisan előirányozhatónak. Ugyanakkor az infrastruktúra, valamint az alapanyagtermelés és az energetika fejlesztését szolgáló — részben már az 1980 utáni fejlődést megalapozó — igen költséges beruházások a számításba vehető források növekvő részét kötik le. Mindebből az adódik, hogy a célok között szigorúan rangsorolnunk kell, előnyben kell részesítenünk a kevésbé költséges, de racionális megoldásokat, és erőteljesen fokoznunk kell a megtérülési követelményeket. Mielőbb olyan helyzetet kell teremtenünk, hogy a beruházások mindegyike jól előkészítve, konkrét szervezési programmal induljon, és a lehető legrövidebb idő alatt befejeződjék. Ügy gondolom, ez a néhány utalás is elegendő annak igazolására, hogy fokoznunk kell az önmagunk és a mások munkájával szemben tanúsított igényességet, hogy az előttünk álló időszákiban a mennyiségi növekedést még inkább, mint eddig, minőségi változásokkal kell egybekapcsolni, és olyan gazdaságfejlesztést kell megvalósítanunk, amely egyre jobb feltételeket teremt a hatékonyság növeléséhez. Elengedhetetlenül szükséges, hogy társadalmi méretekben fokozzuk a szervezettséget, meggyorsítsuk a műszaki-tudományos eredmények gyakorlatba való átültetését, szervesebben kapcsolódjunk be a szocialista integráció előre vivő folyamatába, általában jobban használjuk ki a tervgazdálkodás adta lehetőségeket. A másik kérdéskör, amire a tervező munkában megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk, az egyensúlyi követelmények feltárása és azok kielégítésének megalapozása. Gazdaságunk konkrét helyzetét a külkereskedelmi cserearányok már bekövetkezett és felmérhető módosulásait figyelembe véve az egyensúly javításának követelményei akkor elégíthetők ki, ha 1976—1980 köaött évi átlagban legalább 5,5—6 százalékos nemzeti jövedelemnövekedést érünk el, a belföldi felhasználást viszont legfeljebb évi 4,5 százalékkal növeljük és ehhez igazítjuk az elosztás előirányzatait. Vagyis a következő ötéves terv időszakában, de különösen az első években a megtermelt nemzeti jövedelmet nem fordíthatjuk teljes egészében felhamozásra és fogyasztásra, hanem egy meghatározott hányadát a cserearányok romlásának ellensúlyozására kell fordítanunk. Ez jól megvilágítja, hogy az V. ötéves terv időszakában az eddiginél is okosabban kell beosztani erőinket, s takarékos gazdálkodásra kell berendezkednünk. A nemzeti jövedelem növelésének, az egyensúly javításának feltételeit, az anyagi termelés, elsősorban az ipar és a mezőgazdaság lendületes, de a változó követelményekhez igazodó fejlesztésével kell megteremtenünk. Most és a következő években az az előttünk álló legfontosabb feladat, hogy meggyorsítsuk a termelési szerkezet korszerűsítését. Egész előrehaladásunknak, a nehezebbé vált külgazdasági feltételek ellensúlyozásának az az egyik kulcskérdése, hogy milyen ütemben és milyen mértékben tudjuk termelésünk és ezzel kivitelünk szerkezetét gazdaságosabbá tenni, a világgazdasági mérce követelményeihez igazítani. Az, hogy a követelményeknek milyen mértékben és milyen időtávon teszünk eleget, számottevő befolyással lesz gazdaságunk fejlődésére, és arra is, hogy mi-