Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-19

1429 Az Országgyűlés 19. ülése, 1973. március 23-án, pénteken 1430 üresjáratban dolgozzék. Mindez azzal az előnynyel jár majd, hogy a bíróságoknak, az ügyészségeknek, a nyomozó hatóságoknak több idejük marad a súlyosabb, a bonyolultabb ügyek mélyrehatóbb megismerésére, felderítésére, s ez biztosíték lesz arra, hogy ezekben az ügyekben fokozottabban az objektív igazságra támaszkodva érvényesüljön a büntető anyagi jog. Hogy ez mennyire így van, szeretném elmondani, hogy Győr-Sopron megyében 1972-ben 2455 vétségi eljárás folyt. Ha ezekben átlag három tanút hallgattak ki hatóságaink, s ha ugyanennyit idéztek meg a tárgyalásokra, akkor egy év alatt 14 730 állampolgár lett kivonva egy-egy napra a munkából, ami egy megyét tekintve nem lebecsülendő. Ebből a szempontból tartom különösen jelentősnek, hogy a nyomozó szervek egyegy üzemben, vállalatnál, vagy — amennyiben a megfelelő körülményék biztosíthatók — akár lakásukon is kihallgathatják a tanúkat. A gyorsabb eljárás megrövidíti az elkövetés és a felelősségre vonás közötti időt. Hatása azonnal jelentkezik, növekszik ezáltal nevelő ereje, s ez pozitívan hat a családi és a munkahelyi légkörre. A nyomozó hatóságok időmegtakarítása abban is realizálódhat, hogy többet tudnak foglalkozni részint a latens bűnözés felderítésével, részint a bűnmegelőzés feladataival, e célból az egész társadalom mozgósításával. Országunkban minden becsületes ember egyik legfontosabb feladata kell hogy legyen: elzárni a lehetőséget a bűnözés elől. Akarvaakaratlanul azonban egyes filmek ezen célunk ellen hatnak. E filmek megtekintése után sokan úgy vélik, hogy szinte bűnügyi szakértőkké váltak már, mint ahogyan a Nők Lapjában olvashattuk, a legutolsó számban, hogy hovatovább saját ügyükben magánnyomozást is folytatnak. Nos, e „tevékeny" nyomozás káros. De nem káros, sőt hasznos, ha a bűnüldöző szervek irányításával történik, ha mint együttműködés, mint segítség nyilvánul meg. Jó példa erre a Kék Fény adása során a lakosság részéről nyújtott segítség. A tervezet egy másik nagyon jelentős vívmánya a terheltek védelemhez való jogának fokozottabb biztosítása. A javaslat több rendelkezést tartalmaz: a védelem kötelezővé tételét például a bűntetti eljárásban, másrészt hogy a letartóztatásban levő terhelt első kihallgatása után ellenőrzés nélkül érintkezhet védőjével. Mindez azt bizonyítja és igazolja, hogy államunkban — alkotmányunk rendelkezésének megfelelően — nem csupán deklaráljuk, amint azt teszik sok helyütt a kapitalista világban, hanem a valóságban is biztosítjuk még a bűncselekmény elkövetésével terhelt állampolgárok számára is a jogot a védekezéshez. Ez tovább erősíti hazánkban a törvényességet és találkozik népünk egyetértésével. A tervezet pozitívumainak elismerése mellett engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy néhány észrevételt tegyek. Mátay képviselő elvtársam már előttem szólt róla. A tervezet a korábbi jogszabályoknál lényegesen nagyobb teret, jelentőséget tulajdonít a védelemnek. Nagyon fontos, hogy a védői jogoknak ilyen széles körű kiterjesztése együtt járjon a védői hivatás gyakorlásának az eddiginél magasabb színvonalra való emelésével. A kiszélesített jogok egyben kötelességeket is jelentenek. Ahhoz, hogy az ügyvédek ezeket a kötelezettségeket teljesíteni tudják, nagyon fontos a szakmai, politikai képzésük, a szemléletük olyan irányú változtatása, hogy munkájuk színvonalát ne a honorárium mértéke befolyásolja. Tisztelt Országgyűlés! Most, amikor elfogadom, s a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom a törvényjavaslatot, szeretném tisztelettel felkérni a javaslat 404. §-ában a különböző részletkérdések szabályozására felhatalmazott miniszter elvtársakat, hogy ebbeli tevékenységükben ragaszkodjanak a törvény szelleméhez, hogy a végrehajtás során kiadandó rendelkezések ne felesleges határozatok gyártását, túlzott írásbeliséget tartalmazzanak, hanem csupán a ténylegesen szükséges előírásokat, amelyek inkább a gyorsaságot és a törvényesség megszilárdítását szolgálják. Van ugyanis példa arra, hogy a jelenleg hatályos jogszabály a 144. §-ában nem írta elő a lefoglaláshoz határozat hozatalát, ezzel szemben a végrehajtásról kiadott rendelkezések már határozat készítését teszik kötelezővé. El kell kerülni azt, hogy az életbe lépő rendeletek, utasítások, jogmagyarázatok új tartalmat adjanak az alaptörvénynek. Mint minden más jogszabállyal szemben, úgy a büntető eljárási törvénnyel szemben is követelmény a stabilitás. Azon igény, hogy a végrehajtás során az össztársadalmi érdekek érvényesüljenek. Mindezek után a törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet: 11.10—11.32. — Elnök: APRÓ ANTAL) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést folytatjuk. Dr. Szénási Géza elvtárs, a legfőbb ügyész kíván szólni. DR. SZÉNÁSI GÉZA: Tisztelt Országgyűlés! Társadalmunk szocialista rendszerének építése nemcsak a gazdasági élet, a kultúra, a szociális intézmények, a termelés és az életszínvonal növelése terén kíván szakadatlan erőfeszítéseket, hanem szükségessé teszi a közélet, az államélet szocialista fejlesztésében végzett fáradhatatlan munkát is, ezen belül pedig jogalkotásunk, jogrendszerünk állandó, alkotó továbbfejlesztését. Mint valamennyi jogterületen, a bűnüldözés eljárási szabályainak újrarendezésénél is az a kodifikációs tevékenység elsődleges célja, hogy jogszabályaink az élet tényleges követelményeivel a lehetőséghez mérten szinte napra készen összhangban legyenek. Ennek a törekvésnek persze nemcsak előnyei vannak. A büntető eljárási törvény és annak gyakorlati alkalmazása egyik igen fontos, de nem kizárólagos eszköze a bűnözés, mint társadalmi jelenség elleni harcnak. Természetes, hogy a büntetőjogi kérdésekben mind a jogalkotásnak, mind pedig