Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-19

1431 Az Országgyűlés 19. ülése, 1973. március 23-án, pénteken 1432 a jogalkalmazásnak szoros összefüggésben kell lennie azokkal a megállapításokkal, amelyek a bűnözés alakulásának állandó tudományos és tapasztalati figyelemmel kíséréséből adódnak. Ismernünk kell a bűnözésre vonatkozó adatokat mind a bűnözés okaira, mind pedig annak terjedelmére, és megoszlására vonatkozóan. Ha ezzel kapcsolatosan megvizsgáljuk több évre visszamenően az ismertté vált közvádas bűncselekményekkel mért bűnözést, azt állapíthatjuk meg, hogy az összbűnözés évi nagyságrendje a különféle okok által előidézett ingadozástól eltekintve, lényeges változást nem mutat. Figyelmeztető adat, hogy 1972-ben a társadalmi tulajdonban bűncselekményekkel okozott kárból a mezőgazdaság részesedése a korábbi évekhez viszonyítva jelentősen növekedett. A tapasztalatok és a konkrét adatok arra mutatnak, hogy míg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek zöme erősödik és általában jól gazdálkodik, egyes termelőszövetkezetek és ÁFÉSZ-ek működése során a gazdasági mechanizmus reformjától is idegen, munkával meg nem szolgált haszonszerzésre való törekvés észlelhető. Sajnálatos, hogy ezekben az esetekben sem a felügyeleti, sem pedig a belső ellenőrzés nem volt alkalmas arra, hogy megakadályozza a visszaéléseket. Nem kevésbé jelentősek a gazdasági élet területén tapasztalható azok a visszaélések, amelyek egyfelől gazdasági vesztegetés, másfelől adócsalások útján nem munkán alapuló kiemelkedő jövedelmet biztosítanak egy szűk rétegnek. A dolgozó tömegek méltán mutatnak fokozott érdeklődést az ilyen jellegű bűncselekmények következetes és hatékony üldözése iránt. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat alapelvei rendelkezést tartalmaznak az eljárási feladatok, közelebbről a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól való elkülönülésére. Ez egyike az alapvető eljárási garanciáknak, és azt jelenti, hogy a vád, a védelem és az ítélkezési eljárási funkciókat más-más szervnek, illetve személyeknek kell ellátniuk. Nem jelent azonban ez a rendelkezés elkülönülést az elszigeteltség értelmében. Nem jelenti azt, hogy az eljárás különféle funkcióit gyakorlóknak ne lenne kötelességük az együttműködés, a leglényegesebb közös törekvés, az objektív igazság kiderítése érdekében. Ha a nyomozó hatóság minden olyan adatot pontosan felderít és szolgáltat, amely az ügy megnyugtató elbírálásához szükséges, ha az ügyész ezt nyomozásfelügyeleti tevékenységével elősegíti, a vádemeléssel, és a bíróság előtti tevékenységével a bíróság ítélkező munkáját támogatja, ha a védő a maga részéről az eljárás alá vont javára szóló öszszes körülmények összefoglalásával és kifejtésével szintén a teljes igazságot törekszik szolgálni, úgy a bíróság abban a helyzetben lesz, hogy az ügyben a való tényeknek és az összes figyelmet érdemlő körülményeknek megfelelő, a társadalom és az egyén érdekét egyaránt szolgáló ítéletet tud hozni. Mindennek legfőbb biztosítéka, ha a bűnüldözés és igazságszolgáltatás szervei nagy felkészültséget és körültekintést igénylő munkájukban az egyéb állami, gazdasági és társadalmi szervezetek, valamint az állampolgárok szélesebb körének aktív támogatására és összefogására támaszkodhatnak. Ennek az együttműködésnek és a bűnözés elleni széles társadalmi összefogásnak továbbfejlődését megkönnyíti, hogy a javaslat a szocialista törvényesség további szilárdítása mellett az államélet szocialista demokratizmusának fejlesztése és erősítése körében a büntető igazságszolgáltatás demokratizmusát és szocialista jellegét kívánja rendelkezéseivel tovább erősíteni. A javaslat igen nagyszámú fontos rendelkezése hat közvetlenül ebbe az irányba, és ennek nem mond ellent az sem, hogy a javaslat szerint a jövőben a bíróság elé kerülő ügyek egy részében a vétségi eljárás és ennek körében az egyesbíráskodás bevezetése folytán a népi ülnökök részvétele csökkenni fog. A népi ülnökök közreműködése ugyanis éppen a bonyolultabb, nagyobb súlyú és jelentőségű, legfontosabb büntető ügyekben érintetlenül megmarad. A szocialista törvényesség további szilárdítását és az igazságszolgáltatás demokratizmusának továbbfejlesztését szolgálja a javaslatban a büntető eljárás alapelveinek a hatályos jogszabályhoz képest kiterjedtebb és részletesebb újbóli megfogalmazása. A büntető eljárás egészét véve a javaslat az eddiginél pontosabb és szélesebb körben határozza meg azokat a jogokat, amelyek a bűncselekmény sértettjét a büntető eljárásban megilletik. A sértett jelenléti, indítványtételi, felszólalási és felvilágosításkérési jogai nyomatékosan juttatják kifejezésre, hogy a büntető eljárás az állam büntetőjogi igényének érvényesítése és a társadalom védelme mint elsődleges eljárási célok mellett a sértett érdekeinek és jogainak védelmében is folyik. A javaslat jelentősen továbbfejleszti a terheltnek a védelemhez való jogára, illetve a védő jogaira vonatkozó szabályokat teljes összhangban azokkal a tapasztalatokkal és gyakorlati megoldásokkal, amelyeket a büntető eljárási joggyakorlat az elmúlt évtizedben kialakított. Számos lényeges új rendelkezést tartalmaz a javaslat általában a bizonyítás és különösen a nyomozásfolytatás körében. E két kérdés szorosan összefügg. Az ügyész feladatait, ezek között a nyomozás törvényességének felügyeletével kapcsolatos jogait és kötelességeit a hatályos jogszabálynál jóval részletesebben, lényegileg teljes körben szabályozza. Az ezzel kapcsolatos rendelkezések külön kitérnek az egyes bizonyítási cselekmények eszközlése során a szabadságjogok, az emberi méltóság, valamint a bizonyításnál közreműködni köteles személyek testi épségének és egészségének védelmére. A nyomozás körében jelentkező kényszerintézkedések szabályozásánál különös gondot fordít azokra a rendelkezésekre, melyeknek alkalmazásával a büntető eljárás alá vont terhelt személyes szabadsága az eljárás folyamán korlátozható. Büntető eljárási jogunkban az előzetes letartóztatás és más személyes szabadságot