Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-19

1421 Az Országgyűlés 19. ülése, 1973. március 23-án, pénteken 1422 mondani még a következőket. Jelenleg az eljárás bírósági szakaszában az ügyész többek között elejtheti ugyan a vádat, ez azonban a bíróságot nem köti. Ez ritka eset, de mégis olyan helyzethez vezetett, hogy adott ügyben a bíróság vád nélkül folytatja az eljárást. Ez elvi törés, amit meg kell szüntetni. Ezért a javaslat úgy rendelkezik, hogy az állam büntetőjogi igényeit érvényesítő ügyész vádelejtése köti a bíróságot, mert vád nélkül nincs büntető eljárás. Az már eljárásjogi biztosíték, hogy a vádelejtést, annak okát az ügyész indokolni köteles. A bírósági tárgyalás előkészítése jelenleg elég bonyolult és sok esetben formális. Á javaslat ezért az előkészítő ülés intézményét szűk körre szorítja. Ezután azt csak akor kell tartani,, ha arról szükséges határozni, hogy az iratokat visszaküldjék az ügyésznek. Egyébként a bíróság a tárgyalás előkészítését az iratok alapján végzi és dönti el, hogy az ügyet ki lehet-e tűzni tárgyalásra. Szükség esetén az ügyészt vagy a vádlottat döntés előtt előkészítő ülésen meghallgathatja. A javaslat az eljáró hatóságokat sok felesleges munkától szabadítja meg így. Az egyes eljárási cselekmények szükségtelen megismétlésétől, illetőleg annak jegyzőkönyvezésétől, terjedelmes határozatok szerkesztésétől stb. Figyelemmel a technikai fejlődésre, arra is lehetőséget ad, hogy a rengeteg adminisztrációt igénylő jegyzőkönyvezést magnófelvétel, vagy más korszerű technikai eszköz helyettesítse. Az egyszerűsítésre törekvés azonban nem hagyta figyelmen kívül, hogy vannak bonyolult, terjedelmes ügyek is. Ezért a javaslat lehetővé teszi, hogy a megyei bíróság első fokon öttagú — két szakbíróból és három népi ülnökből álló — tanácsban járjon el. A másodfokú bírósági eljárásban ma nemegyszer felesleges kötöttségeket találunk. Ez gyakran arra vezet, hogy az ügyet érdemi döntés helyett vissza kell adni az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására. Nem kell külön indokolni, hogy ez milyen időveszteség. Ugyanakkor minél távolabb kerül időben az ügy elbírálása a bűncselekmény elkövetésétől, annál nehezebb a megismételt eljárást folytató hatóságok, így a bíróság dolga is. A közfelfogás sem tud egyetérteni az elsőfokú ítéletek gyakori és néha többször is megismétlődő hatályon kívül helyezésével. A javaslat feloldja a mai indokolatlan kötöttségeket. Az elsőfokú ítélet részleges megalapozatlansága esetén terjedelmi korlátozás nélkül lehetővé teszi a másodfokú bíróságon a bizonyítás fölvételét. Ezzel segíti az eljárás gyorsítását, mert az esetek jelentős részében így el lehet kerülni az ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megismétlését. Tisztelt Országgyűlés! A büntető eljárásról szóló törvényjavaslatnak csak főbb elvi és gyakorlati kérdéseiről, megoldásairól beszéltem. Az elmondottak azonban az írásos indokolással együtt remélhetőleg eléggé megvilágítják, hogy a javaslat fontos láncszeme annak az Összehangolt, az állami szervektől, az állampolgároktól, végső soron az egész társadalomtól erőfeszítéseket igénylő következetes küzdelemnek, amelyet a bűnözés ellen, a közrend és a közbiztonság további erősítéséért folytatunk. Bár a törvényjavaslat csak az eljárási rendelkezéseket tartalmazza, de azok következetes, törvényes végrehajtásával valósíthatók meg csupán büntetőpolitikánk célkitűzései. A Kormány nevében kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a javaslatot fogadja el, és emelje törvényerőre. (Nagy taps.) ELNÖK: Szokola Károlyné dr. képviselőtársunkat, a törvényjavaslat bizottsági előadóját illeti a szó. SZOKOLA KÁROLYNÉ DR. előadó: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa célul tűzte ki az államélet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztését. A büntető eljárásról szóló törvényjavaslat szervesen illeszkedik azoknak a jogszabályoknak sorába, amelyek a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás munkájának tökéletesítését hivatottak szolgálni. A büntető eljárás újraszabályozásának főbb indokairól a miniszter elvtárs expozéjában részletesen szólt. Ezek közül néhány megemlítését mégis indokoltnak tartom. Ismert dolog képviselőársaim előtt, hogy az Országgyűlés plénuma az elmúlt évben fogadta el a szocialista alkotmányunkat módosító 1972. évi I. számú törvényt. A módosított alkotmány 54. §-ának (3) bekezdése szerint az állampolgárok alapvető jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályokat a Magyar Népköztársaságban törvény szabályozza. A büntető eljárás is, mint ez már a miniszter elvtárs előterjesztéséből is kitűnik, az állampolgárok igen széles körét érinti, az állampolgárok jogainak érvényesítésével, kötelezettségeiknek teljesítésével igen szoros összefüggésben van. Ezért az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága egyetértésével találkozott a kormánynak az a kezdeményezése, hogy a büntető eljárást törvény szabályozza. A büntető eljárásról szóló hatályos jogszabályunk, az 1962. évi 8-as számú törvényerejű rendelet eredményesen szolgálta társadalmunk védelmét. Megalkotása óta azonban a társadalom fejlődésében, a bűnözés alakulásában olyan változások történtek, a bűnüldöző és az igazságszolgáltatási szervek gyakorlatában olyan hasznos tapasztalatok gyűltek össze, amelyek ugyancsak szükségessé teszik a büntető eljárás újból való szabályozását. Az Országgyűlés által jóváhagyott ügyrend értelmében bizottságunk megtisztelő feladata, hogy az Országgyűlés elé kerülő törvényjavaslatokat előzetesen véleményezze, állást foglaljon bennük. Bizottságunk e kötelezettségének eleget téve alapos előzetes tájékozódás alapján vitatta meg a törvényjavaslatot. A vitában felszólaló képviselőtársaim kifejezésre juttatták a választókerületi munkájukban ezirányban szerzett tapasztalataikat, a terület illetékes szakembereivel folytatott konzultációk eredményét, valamint saját véleményüket is. A bizottsági vitában, a bizottság állásfoglalásának kialakításában részt vettek dr. Gonda