Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-18

1395 Az Országgyűlés 18. ülése, 1973. március 22-én, csütörtökön 1396 ség vonatkozásában egyaránt, ^ltozatlan áron számolva a mezőgazdasági termelés értéke évről évre 6—8 százalék között növekedett, a bruttó jövedelem évi 5—6 százalékos növekedése mellett. A megtermelt jövedelem felhasználásában üzemeink figyelembe vették a népgazdasági irányelveket, amelyeknek eredményeként a részesedési alap növekedése elmaradt a termelés növekedési ütemétől, összegében évi 3—4 százalékot tett ki, ugyanakkor a dolgozólétszám- és az élőmunkafelhasználás-csökkenés miatt a részesedés színvonalában évi 6—8 százalék között emelkedett. Az 1972. éviben az egy dolgozó tagra jutó jövedelem 20 040 forint összeget ért el átlagosan, és egy tízórás munkanapra 99 forint teljes részesedés jutott. Ezért osztom annak az elvtársnak a véleményét, aki felszólalásában a termelőszövetkezetek differenciált értékelését vetette fel. A vagyoni növekedés meghaladta a termelés- és jövedelemnövekedés arányát, így romlott a termelésben részvevő eszközök hasznosulási foka, ami a napjainlfban végbemenő technikai fejlesztés mellett azonban elfogadható nagyságú. Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy területünkön a termelés- és jövedelemnövekedés az elmúlt évek alatt csökkenő létszámmal és kevesebb munkaidő-felhasználással jött létre, tehát a munkatermelékenység növekedése jellemző fejlődésünkre. Tisztelt Országgyűlés ! Termelőszövetkezeteink tagsága és vezetőségei különös figyelmet tanúsítottak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának november 14—15-i ülésén hozott határozataira, azok megismerésére, és az azokból adódó feladataik meghatározására. Jóleső érzéssel nyugtázták a határozatokban megfogalmazott elismerést, amely a mezőgazdasági termelés növekedéséről rögzítésre került, ugyanakkor megfogalmazódtak azok a feladatok is, amelyeket az elkövetkezendő időszak során a határozatokból adódóan mezőgazdasági üzemeinknek végre kell hajtaniuk. Területünkön a fejlesztés vonatkozásában elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése jelentkezik fő feladatként, több okból is. Egyrészt összes mezőgazdasági művelésre alkalmas területeink mintegy 25—28 százalékát teszik ki a rét- és legelőterületek, másrészt területünkön jelentős hagyományai vannak a szarvasmarha tartásának. Ezt azzal is tudnám" indokolni, hogy Veszprém megyében a pápai járásban a Marcalmenti Területi Szövetség területén alacsonyabb mértékű volt a szarvasmarha-, és ezen belül a tehénállomány csökkenése, mint az országos átlag. A Központi Bizottsági határozat, valamint a kormánynak a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését célzó intézkedései és határozatai megjelenését követően területi szerveink — a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok vezetőivel közösen — megtárgyalták az üzemi feladataikat a fejlesztés vonatkozásában. Ezt követően napjainkban befejeződik mezőgazdasági üzemenként a középtávú termelési tervek célkitűzéseinek felülvizsgálata, figyelembe véve egyes üzemeknek mindazon lehetőségeit, amelyek a tehénlétszám növekedését mielőbb elősegítik. A napjainkban befejeződő üzemi intézkedési tervek alapján, a meglevő helyzetből kiindulva úgy lehet megítélni, hogy az üzemek a létszámnövekedésben a jelenlegihez viszonyítva, három év alatt összességében mintegy 35 százalékos, a tehénlétszámban pedig mintegy 50 százalékos fejlődést irányoztak elő. A növelés lehetőségének megteremtésénél, férőhelyek vonatkozásában elsősorban a meglevő férőhelyek korszerűsítése, bővítése, eddig más célra használt épületek átalakítása képezné az elhelyezési lehetőségek alapját. Ennek a gyors megoldását napjainkban még fékezi, hogy az állami támogatás alapját képező tervek csak főállású alkalmazottal vagy tervezésre kijelölt szervezettel végeztethetők el. Ugyanakkor főállású tervezőkkel a termelőszövetkezetek alig rendelkeznek, míg a tervezésre-kijelölt, arra jogosult szervezetek csak hosszabb időszakra vállalják a tervek elkészítését. A fajta kérdésében üzemeink a magyar tarka meglevő állomány minőségi javításában, a tenyésztői munka színvonalának javításában foglaltak állást. Nagyon lényeges feladatnak ítélik meg üzemeink az állategészségügyi szolgálat helyzetének javítását, az állattenyésztő telepek személy- és állatmozgatásának szűkítését, de nagyon fontosnak tartanák, hogy az üzemi állatorvosi rendszer kialakítása nagyobb bátorítást kapjon a központi szerveink részéről. A 250—300 tehenet vagy ennél többet tartó üzemek többsége szükségesnek ítélné meg, hogy a mesterséges megtermékenyítés üzemen belüli megvalósítására mielőbb sor kerülhessen. Ná*gyon nagy súllyal szerepelnek az intézkedési tervekben a takarmánybiztosítás feltételeinek meghatározásai. E kérdésben a központi intézkedéseket elsősorban a takarmánybetakarítás komplex gépeinek biztosításában várják, mert úgy ítélik meg az üzemek, hogy e vonatkozásban az elmúlt évek során lényeges fejlődés nem következett be. Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek, hogy így hozom fel, de e helyen többször mosolyogtunk a rét-, legelő- és gyepterületek hasznosítását előhozó elvtársnak a felszólalásán. Nagyon megragadta a figyelmemet abban az időben — nem tudom, jól mondom-e az elvtársnak a nevét — Baskay Tóth elvtársnak a felszólalása. Magam is mosolyogtam rajta s csak miután hazamén ve a Világ mezőgazdaságában megtaláltam bizonyos számadatokat, akkor a mosoly rólam is lefagyott, mert a mostani szarvasmarha-programunkban, ha azt kihasználnánk és másként foglalnánk benne állást, sokkal előbbre tudnánk jutni. Termelőszövetkezeti szövetségünk területén mintegy kilencezer hold gyepterület húzódik a Marcal folyó menten, aminek további hasznosítására napjainkban rekonstrukciós tervek készültek, meglehetősen nagy költségekkel, költségvetési és üzemi pénzeszközökből : ugyanakkor ezt nem követte ennek végrehajtása. Az üzemek hatékony közreműködésén kívül szükséges volna, hogy a tervek alapján hoszszabb időszakra kerüljenek előre rögzítésre azok a keretösszegek, amelyek állami támogatásból rendelkezésre állhatnak, hogy ezzel a. tervek