Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-18

1397 Az Országgyűlés 18. ülése, 1973. március 22-én, csütörtökön 1398 megvalósítására megfelelő ütemben mielőbb sor kerülhessen. Az elmondottak alapján kérem a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elvtársat, hogy e három kérdésben adja meg a megfelelő támogatást: az üzemi állatorvosi rendszer mielőbbi erőteljesebb kibontakoztatására, a korszerűsítéseknél a ha és a de valahogy jobb lenne, ha elkerülne a rendeletből, mert kimondja, hogy főállású tervezővel terveztethetik meg a gazdaságok, s sok esetben nincs. Ha a tervező szervezetnek tavasszal beadjuk, legjobb esetben karácsonyra már elkészül, tehát egyszerűen kiszaladunk az időből, ezért a tervek mielőbbi megteremtésénél esetleg egy gyorsabb lehetőséget kellene biztosítani a termelőszövetkezeteknek. Nem utolsósorban kérem, hogy a szarvasmarhatenyésztés érdekében a gyepterületek hasznosításában ne csak a tervezésig jussunk el, hanem annak zökkenőmentes megvalósítását érhessük el, hiszen erről több év óta csak beszélünk, s a terveket elkészítgetjük, lényeges előrehaladást azonban nem értünk el ezen a területen. Elvtársak, több probléma is van a területemen, körülbelül fél órában én is össze tudtam volna sűríteni. De inkább arról beszéltem, hogyan szeretnénk végrehajtani a célkitűzéseket és talán jobb lenne azt a jelszót alkalmazni, hogy „először adni, utána kapni!" Köszönöm a szíves türelmet. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra több jelentkező nincs, ezért a vitát bezárom. Fock Jenő elvtárs, a Minisztertanács elnöke kíván szólni. FOCK JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! Először néhány szót a vitához általában.^A két esztendővel ezelőtt benyújtott kormányprogram vitájában megnyilvánult egyetértés eddig is nagy erőforrás volt. Ez a bizalom és támogatás biztosította a munka kedvező feltételeit. Köszönöm, hogy a kormány mostani expozéjával kapcsolatban megtették a képviselő elvtársak az állásfoglalásaikat, észrevételeiket és hasznos kiegészítéseket mondtak el. Örömünkre szolgál, hogy a felszólaló képviselő elvtársak elismeréssel szóltak a vezetés erőfeszítéseiről. Nem mondhatom, hogy örülünk annak, hogy sok kritikát kaptunk, de amikor az első keserűségünkön túl vagyunk és gondolkozunk rajta, akkor rá szoktunk jönni arra, hogy ezek mind hasznos kritikák voltak és ha van is benne hibaszázalék, nem nagyobb, mint a kormány munkájában. (Derültség.) Különösen köszönöm azt, hogy a felszólalók szinte kivétel nélkül megemlítették, hogy a kormány tevékenységét a X. kongresszus határozatai és a Központi Bizottság múlt évi novemberi határozata szabja meg, és a kormány ennek megfelelően tevékenykedik, vagy legalábbis . igyekszik tevékenykedni. Azt hiszem, hogy ha erre gondolok, akkor sokkal jobban elbírok minden kritikát, még akkor is, ha az a kritika szerintem — mondjuk — nem jogosult. A lényeg az, hogy azt ne vitassák el a kormánytól, hogy ezen az elvi alapon akar dolgozni. Az, hogy ez mennyire sikerül, attól függ, mennyire értünk a dolgunkhoz, mennyire vagyunk szakemberek benne, mennyire vagyunk határozottak, mennyire vagyunk következetesek, mennyi emberi gyarlóság, hiba, és mennyi erény van bennünk. A kormány tagjai ugyanabból a népből származnak, mint a képviselő elvtársak, munkájukban ugyanúgy hibákat követhetnek el. És még azt is hozzáteszem, hogy sok szó esett a felszólalások során arról, hogy önzés tapasztalható, nagyképűsködés, egészségtelen lokálpatriotizmus, az egészséges helyi érdekek képviselete mellett, hivatali packázás is van. Űgy érzem, hogy ha akármelyik falusi tanácsnál találkozunk ilyesmivel, vagy akármelyik minisztériumban vagy főhatóságnál, tulajdonképpen mindenért, legalábbis itt ebben a házban, a parlament színe előtt a kormány felelős, és ha a kormány felelős, akkor annak elnöke felelős érte. Én tehát ilyen szempontból és ilyen szemmel nézem az elhangzott kritikai észrevételeket is. ^ Tevékenységünk sikerének záloga, hogy az MSZMP töretlen és bevált politikai irányvonalán haladva dolgozunk a X. kongresszus határozatainak végrehajtásán a következő két esztendőben is, a következő kongresszusig. A politikai döntések és a gazdasági elhatározások szerintem minden alapvető kérdésben összhangban vannak. A gyakorlati élet, a fejlődés újszerűen vet fel, és számunkra ma még ki nem számítható módon újszerűen fog felvetni a következő két esztendőben is igen sok problémát. Pártunk, a munkásosztály, a szocialista egységbe kovácsolódó népünk érdekeit, a proletár nemzetköziség elveit szem előtt tartva, mutatja meg a megoldás útját. Kormányunk ezt az irányvonalat követte és követi legjobb tudása szerint a jövőben is. Szeretnék egy kis — nem is szeretném —, lírai hangot megütni. A kormányexpozé összeállításának vannak bizonyos nehézségei, amit csak az tud igazán átérezni, — mindenki ebben a teremben egy kicsit átérezte, ha már elmondta szűzbeszédét, sőt már ötödik beszédét is, de igazán egy kormányexpozé összeállításának nehézségeit az érzi át, aki kormányelnöki expozét már mondott. Embere is válogatja! Nálam különféle nehézségek merülnek ilyenkor fel, — szerencsére csak kétévenként, ha rá nem szorítanak, hogy sűrűbben tartsak expozét. Az egyik az, hogy nem lehet mindenről beszélni, és ez félreérthető. Félreértik a miniszter elvtársak, és hozzák a cédulát, hogy „erről miért nem beszélt Fock elvtárs?", vagy „erről miért nem beszéltél? Minket nem Szeretsz, vagy talán én rosszabbul dolgozom?" Félreértik a képviselő elvtársak, akik úgy érzik, hogy az ő munkaterületükről, ahol dolgoznak, nem esik szó. Félek megemlíteni egy megyét, mert akkor a másik 18 megye azt mondja, hogy róla miért nem beszéltem? Szóval van ilyen probléma, és nehezen tudjuk elfogadtatni, hogy egy kormányexpozénál is lehetnek súlyponti kérdések, amelyekről egy kicsit bővebberi kell beszélni, és a többit pedig-a képviselő elvtársak kiegészítik, anélkül a feltételezés nélkül, amit az előbb mondtam, hogy „Azért nem beszél róla, mert nem tartja fontosnak!"