Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-18

1391 Az Országgyűlés 18. ülése, 1973. március 22-én, csütörtökön 1392 Sajnos azonban ez nemcsak elhatározás kérdése, mert itt objektív okok is közrejátszanak, és ezek anyagi eredetűek, s a három területen az ösztönzők különbözőképpen hatnak. A vállalatok gazdálkodásában a forgóeszközhitelezés és finanszírozás gyakorlatának eredményeként a nyereségből képzett fejlesztési alapok egyre nagyobb részét kell forgóalapfeltöltésre fordítani. Sok vállalatnál a forgóeszköz-növekedés valamilyen sajátos okát találhatjuk meg. Többek között a nem kielégítő anyagszállítási helyzetet, a növekvő importot, az elhasználódott állóeszközállományt, a konjunkturális lehetőségek kihasználására való törekvést, a gazdaságos exportlehetőség-kilátásokat, készletezési kényszert, begyűrűző kooperációs árváltozásokat — finoman szólva — és még lehetne sorolni az okokat tovább. E sajátos okok által kiváltott gazdasági, pénzügyi problémák megoldását segítené elő szerintem a képződő források mértékének olyan megkülönböztetése, amely figyelembe veszi a központi döntések hatását a részvevő vállalatok fejlesztési alapiára, a rugalmasabb hitel- és finanszírozási politika, magasabb egyensúlyi kamatkondíciók mellett, a tartós forgóeszköznövekménymérés technikai módszereinek változtatása oly módon, hogy ne egv időoonthoz kapcsolódjék ez az úgynevezett készletfigyelési nap, hanem az éves átlagos készletállománvhoz, a forgóeszközelemek közül az úgynevezett vevőállomány — a már kiszállított, de még ki nem fizetett termék, mivel ez már az értékesítési szférába kerül — figyelmen kívül hagyása a finanszírozásnál. Tehát a hitelpolitikai irányelvek végrehaitásának óriási szervező ereié van a gazdálkodó egvségekre a vállalatok között és a vállalatokon belül is. Hadd említsek egy rossz példát is. Felmérés alánján ismert valamilven gépből a felhasználó igénye mennyiségi és határidő tekintetében is. Ezt az igényt az ipar maximálisan igvekezne kielégíteni. De itt nem egv esetben az ösztönzőivel is szemben találja magát. Mert az idénvre történő kibocsátás a gyár folyamatos munkáia mellett megköveteli az előregvártást. és ez biztosan készletnövekedéssel iár. Itt mezőgépgyártásról van szó, ideértve a KGM- és a MÉM-tárca vállalatait is. Igaz, részben csak átmenetileg van így. De ha erre az időpontra esik a készletfordulónap, akkor már baj van. A gyártmánvt a kereskedelem nem biztos, hogy a gyártás befeiezésekor átveszi pénz hiánvában. A felhasználó sem veszi még át, mert még nincs rá szüksége, és esetleg még anyagi fedezet sem áll rendelkezésére. A gvárnak pedig a kapacitását folyamatosan ki kell használnia, hiszen ez népgazdasági érdek is, és így készletezni kénvszerül. Bár joga van a készletezéshez, de lehetősége korlátozott. Fejlesztési alapiát kénytelen lekötni az átmeneti vagy tartós forgóeszköz-növekedés miatt, és eztal az intenzívebb, termelékenyebb technológiák alkalmazását gátolja, késlelteti, az elavultat konzerválja. Az elmondottak mellett az utóbbi időkben az ipari és a mezőgazdasági üzemekben az ismert hibák ellenére is van előrehaladás a munka- és üzemszervezés területén, főleg a munkahelyek jobb kiszolgálásában, az üzemen belüli anyagmozgatásban, szerszámozásban, a kis- és célgépesítésben. Ezeket az intézkedéseket munkatársaink szívesen veszik, tudják, hogy ezzel termelékenyebben lehet és kell dolgozni, És ezt kötelességüknek is tartják. Akadnak azonban még olyanok is, akik a kötelességüket nem tartják egyenrangúnak jógáikkal. Ez is komoly szervezőmunkát igényel és még ebben a sajtó, a rádió, a tv is igen sokat tud segíteni a felső-, és nekünk munkahelyi vezetőknek egyaránt. Befejezésül csak annyit, hogy kapcsolódnék Németh Károly elvtárs hozzászólásához, ha családunkkal, országunkkal, népünkkel szembeni kötelezettségünket jogainkkal egyenrangúra emelnénk, és azt maradandóvá tennénk, akkor rövid időn belül ,úgy élhetnénk, mint ahogy szeretnénk. A kormány elnökének beszámolóját jónak tartom, az abban, foglalt feladatok végrehajtásáért fogok dolgozni és a környezetemet is erre mozgósítom. Javasolom, fogadjuk el. (Taps.) ' ELNÖK: Szólásra következik Milován Ildikó képviselőtársunk. MILOVÁN ILDIKÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak, Elvtársnők! Hazánk, fővárosunk és szűkebb pátriám, Ferencváros lakosságát rendkívüli mértékben foglalkoztatja a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának novemberi állásfoglalása és annak végrehajtása. Elsősorban az állásfoglalás belpolitikai, társadalmi és életszínvonallal kapcsolatos problémái. Dolgozóink nagy része a bérrendezéssel egyetért és örül neki. Méltányosnak tartja a differenciált bérrendezést, jobb munkáért több bér jár. Dolgozóink tisztában vannak azzal is, hogy csakis azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk. Tudatában vannak, hogy csakis a minőség és a termelékenység emelésével kaphatjuk meg az életünk jobbá, szebbé tételéhez szükséges javakat. Ferencváros 32 vállalatánál 25 000 dolgozó bérét rendezték, amelyre 33 800 000 forint állt rendelkezésre. Ebből 8300 szakmunkás, 11 200 segédmunkás és 550 termelést irányító kapta meg a megérdemelt mértékben a fizetésemelést. Szakmunkásaink átlagban 10,7 százalékos, segéd-, illetve betanított munkásaink 6 százalékos béremelést kaptak. A differenciálásnál érdemesnek tartom megemlíteni, hogy nődolgozóinknál 0,5 százalékos differenciált bérezésre került sor. Igen jelentős volt még az az összeg is, amelyet a kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatal szakmunkások és az idősebb szakmunkások bére közötti nagy aránytalanság csökkentésére fordítottunk. Kerületünkben felléptünk az ellen is, hogy egyes vállalatoknál az ipari munkások béréből akartak lecsípni 0,4 százalékot más, a rendelkezésben nem rögzített állományban levő dolgozók részére. Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban a nők problémájával kívánok foglalkozni, különös tekintettel a vegyiparban foglakoztatottakra,