Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-18

1359 Az Országgyűlés 18. ülése, 1973. március 22-én, csütörtökön 1360 végzett társadalmi munka értéke a felszabadulás óta. első ízben haladta meg a hét millió forintot a korábbi évek három és félmillió forintjával szemben. Űgy gondolom, e számok önmagukért szólnak. A közélet iránti növekvő érdeklődés, az abban való aktív részvétel csak olyan politikai hangulatban lehetséges, amelynek alapja az őszinteség és a bizalom. Választókörzetemben azt tapasztaltam, hogy a lakosság bizalommal van a Központi Bizottság állásfoglalásai, határozatai s a kormány tevékenysége iránt. Ezt számos példával bizonyíthatnám, de engedjék meg, hogy az életkörülményeket alapvetően befolyásoló lakáskérdéssel tegyem, annak ellenére, hogy erről itt sok szó elhangzott már. Tatabánya város területén az új lakásrendelet megjelenése óta állami bérlakásra jogosító lakáskiutalást túlnyomó többségében olyan fizikai dolgozók kaptak, akik három vagy több családtagot tartanak el. Másfél év alatt 25 egyedülálló anya kapott főbérleti lakást, s 20 olyan nagycsaládos, akiknél az eltartott gyermekek száma három volt, vagy annál több. Nincs olyan nagycsaládos a városban, aki ne rendelkezne főbérleti lakással. Minden esetben éltünk a szociálpolitikai kedvezmény biztosításának lehetőségével is, annak ellenére, hogy tanácsunk költségvetésének több mint tízmillió forint a bevételi kiesése. Tatabányán az OTP segítségével épülő társasházépítési forma évekkel ezelőtt még ismeretlen fogalom volt. Ma, különösen az év január elsejével életbelépett rendelkezések alapján, a további kedvezmények biztosítása miatt növekvő érdeklődéssel találkozunk, amelynek eredménye minden bizonnyal a ma még kétezer lakásigénylő lakásgondjának belátható időn belül történő megoldása lesz. Ezt segíti a KISZ lakásépítési akció is, amellyel különösen a Szénbányák Vállalat támogatja fiatal munkavállalóinak otthonalapítását. De változatos módon nyújtanak más vállalatok is segítséget e területen. Azt gondolom, képviselőtársaim is hasonlóan azt tapasztalhatták munkájuk során, amit én, hogy a súlyos lakásgondok megoldásában korábban nehezen, csak több évi várakozás után tudtunk segíteni a hozzánk fordulókon. Ma az igazán rászorulók, a nagycsaládosok, alacsony jövedelmű fizikai dolgozók lakásgondja ilyen ipari településen, ahol állami lakásépítés van, rövidebb idő alatt oldódik meg. Bár gondjaink ma is számottevőek, hiszen a lakásárak emelkednek, erről szóltak-' itt többen is, nem kívánok a továbbiakban részletesen erről beszélni, s a negyedik ötéves terv során mintegy 2500 korszerűtlen lakást kell felszámolnunk, ami ma már egyáltalán nem nevezhető lakásnak. Az új lakásrendelet óta tapasztalható pozitív tendenciában nem az a megnyugtató, hogy a képviselő adott esetben az illetékes tanács segítségével örömet tud szerezni, bár sokszor tudnánk, hanem az, hogy a korábbinál igazságosabb gyakorlat alakult ki, amely fokozza a bizalmat a párt politikája és a kormány döntései iránt. Ez még akkor is így van, ha a lakáshasználatba vételi díj megfizetése előtakarékosságot tesz szükségessé, s a korábbi gyakorlattal szemben nagyobb erőfeszítést igényel az állami, főként az összkomfortos lakás bérlőitől, ami elsősorban a fiatalok számára okoz gondot. Fock elvtárs előadói beszédében szólt arról, hogy egy-egy hiányosság feltárása után a kormány intézkedik annak felszámolása érdekében. Ezt az állítást, tudom, több példával is alá lehetne támasztani, de én lakáspéldánál kívánok maradni. Ezt az alkalmat is fel szeretném használni arra, hogy megköszönjem választóim, köztük több mint ezer nyugdíjas nevében, hogy kérésünkre a szanálásos lakáscserék esetén a nyugdíjasokra vonatkozóan kedvezően döntött a kormány, s e döntés a 23/1972. számú ÉVM rendeletben látott napvilágot. Ez az intézkedés, bár alapvetően anyagi terheket csökkent, mély emberi humanizmusból fakad azok iránt, akik mögött egy élet küzdelme és munkája áll. Ezért erkölcsi értéke is felbecsülhetetlen. Kedves Elvtársak! Korunk természetes igénye, hogy a nők is mind nagyobb számban vegyék ki részüket a társadalmi munkamegosztásból. Ezt ma természetesnek tartjuk. Még természetesebbnek azt, ha ezt az igényt ki tudjuk elégíteni. A IX. kongresszus határozata, amely a vidéki ipartelepítésre, ezen belül a női munkaerő elhelyezésére vonatkozott, majd az azt követő számos kormányintézkedés a mi városunkban komoly előrelépést jelentett e területen, s így pozitív módon befolyásolta a családi jövedelmek alakulását. A hatvanas évek elején százával voltak munkát kereső nők Tatabányán, mert a nehézipari városban az igények meghaladták a lehetőségeket, s ez feszültséget okozott. Az elmúlt öt-hat év alatt több, elsősorban női munkaerőt foglalkoztató üzemet telepítettünk le, amivel megoldódott városunk korábbi nagy gondja. Igaz, a dialektika törvénye szerint mindez újabb, bár más gondok forrása lett, de ma örömmel nyugtázhatjuk azt például, hogy az óvodáskorú gyermekeknek 75,1 százaléka jár óvodába. Sok pozitív vonása van annak, hogy ma több mint 14 000 munkavállaló nő dolgozik az iparban, a kereskedelemben és más munkaterületeken. Érzékelhető ez a közéletben, a gondolkodás és magatartás változásában, abban, hogy a közösség gondjából nagyobb részt vállalnak, mint korábban. Ezt bizonyítja a női üzemek dolgozóinak felajánlása is, amely egy óvoda társadalmi munkában való felépítésére vonatkozott, amelyhez egyre több üzem és szocialista brigád csatlakozik. Tudom, ez az előrelépés a tatabányai emberek számára lényeges elsősorban, s ez a példa csak kis mozaik az ország egészének előrehaladásában, de a sok mozaik alkotja az egészet, s ennyiben összefügg mindazzal, amiről ma tanácskozunk, a kormány munkájával, a célkitűzések folyamatos és tervszerű megvalósításával. Tisztelt Országgyűlés! Közéletünk demokratizmusa fejlődik. Ezt számos példa mellett bizonyítja az a tény is, hogy a köz iránt érdeklődők százai és ezrei mindjobban élnek demokI ratikus jogaikkal. Nemcsak elmennek egy-egy