Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-18

1361 Az Országgyűlés 18. ülése, 1973. március 22-én, csütörtökön 1362 képviselői beszámolóra, népfrontestre, hanem véleményt mondanak, vitatkoznak. Ez így van rendjén, mert újat, többet tenni csak közös erővel, a lakossággal együtt lehet, s ez vitával, adott esetben véleménykülönbséggel is jár, de mégis közelebb visz a célhoz, mint a puszta helyeslés. A demokratizmus mind teljesebb kibontakozásának irányába hat a választójogi törvény is. A képviselő felelősséggel tartozik választóinak. Ez még akkor is így van, ha a képviselőnek választókörzetén túl az ország érdekeit is képviselnie kell. Általában a két érdek összeegyeztethető. Tatabányán mintegy tizenötezren dolgoznak a szénbányászatban, s a megyében még két szénmedence működik: tehát a munkásosztályon belül is jelentős a bányászok száma. Számunkra különösen nem mindegy, hogy milyen a hangulatuk, általában a magatartásuk. A március 1-én életbelépett központi bérintézkedések hatása körünkben pozitív visszhangot váltott ki. Szintén kedvező a fogadtatása annak a döntésnek is, amely szerint megszűnt a vállalati nyereség és a bérek alkalmazásának szoros kapcsolata a szénbányászatban. A bányában, a szénfalon dolgozó ember természetes igénye az, hogy dolgozni akar, s munkáját úgy szeretné végezni, hogy biztos perspektívát lásson maga előtt. A bérintézkedésnek, amely mintegy 15 százalékos volt a vájárok körében a differenciálás következtében, nemcsak anyagi oldala van, bár célja alapvetően az életkörülmények javítása, hanem politikai és erkölcsi ereje is, még akkor is, ha ezt nem mindig hangsúlyozzuk eléggé. Az erkölcsi, politikai oldal nemcsak elégedettséget eredményez, hanem jobb munkára is ösztönöz. A gazdasági hatékonyság viszont adott mennyiséget is feltételez. Itt azonban számos kérdőjel sorakozik egymás után. A Tatabányai Szénbányák a negyedik ötéves terv eredeti számaival szemben az 1977-re előirányzott csökkentésnél tart a széntermelést illetően, tehát nem kismértékű visszafejlesztés tapasztalható. Az iparnak olajtüzelésre, az állami költségvetésből támogatott gyors átállása — amiről Fock elvtárs is szólt — e gondokat fokozta. Ugyanakkor a Népszabadság ez év február 8-i számában arról szerezhettünk tudomást, hogy Szabolcs-Szatmár megyében annyira nem volt szén, hogy nem is TÜZÉP-telepről, hanem még a vagonokból került sor a lakosság igényeinek kismértékű kielégítésére. Mindehhez olyan tapasztalat is párosult, hogy nem volt zökkenőmentes télen a háztartásoknak tüzelőolajjal való ellátása. Ügy gondolom, e néhány kiragadott példa is bizonyítja, hogy szükséges az, hogy a szénbányászat jövője és egységes értelmezése mielőbb megtörténjen, hogy az embereket, elsősorban a bányászokat foglalkoztató gondok megszűnjenek. Kérem a kormányt, hogy vizsgálja meg a szénbányászat helyzetét és a X. kongresszus határozata, valamint a Központi Bizottság novemberi állásfoglalása szerint tekintse át ezen iparág gondjait, hogy mindazok, akik ma a szénbányászatban dolgoznak, valóban gazdaságosan, hatékonyan végezhessék munkájukat, önmaguk és az egész népgazdaság érdekében. Még egy problémakört szeretnék érinteni, ez pedig megyénk pénzügyi helyzete. Komárom megye abban a kedvezőtlen helyzetben van, hogy a különböző iparágak körülményei következtében mintegy 50 millió forintos bevételi kieséssel kell számolnia a költségvetésben. Ez a tény Tatabánya város tanácsának gazdálkodását is nehezíti, s immár második éve több mint 10 millió forintos költségvetési kiesést eredményez, amely ilyen összeggel csökkenti a fejlesztési alapot, s ez komoly gondot okoz. Tudom, hogy a pénzügyminiszter elvtárs tájékozott e problémát illetően — a kulturális bizottság ülésén magam is felvetettem — kaptunk is segítséget gondjaink enyhítésére, melyet ez úton is köszönök, de tekintettel arra, hogy speciális helyzetről van szó, mely évről évre rajtunk kívülálló okok következtében ismétlődik és súlyosbodik, kérem segítségét. A Minisztertanács beszámolóját elfogadom. Azon fogok munkálkodni, hogy a helyi politikában az országos törekvések úgy valósuljanak meg, ahogyan azt a X. kongresszus határozata, a határozat szelleme igényli és számunkra kötelezővé teszi. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Orbán József képviselőtársunk. ORBÁN JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az 1971-ben meghirdetett kormányprogramról a mostani kormányelnöki beszámoló és saját tapasztalataink alapján is megállapíthatjuk, hogy a kormány tevékenysége a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa határozatai szerint folyik. A párt X. kongresszusa a gazdaságpolitika fő feladatát a negyedik ötéves terv teljesítésében határozta meg, amely szolgálja népünk felemelkedését, boldogulását. A népgazdaság fejlődésének eddigi mérlege egyértelműen bizonyítja, hogy a negyedik ötéves terv céljai, a gyakorlat által igazolva, helyesen fejezik ki a politika és a gazdaság érdekeit. A gazdaságirányítási rendszer megfelel a gazdaságpolitikának, s a legfőbb célok szempontjából jól orientálja a gazdasági egységeket, a szocializmus fejlődését szolgálja. Megyénk, Szolnok megye gazdasága a népgazdaság részeként tervszerűen fejlődött. A fejlődés szerény mértékben meghaladta az országos ütemet, de elmaradt a tervezett dinamizmustól, a harmadik ötéves terv fejlődési ütemétől. Megyénkben is megállapíthatjuk, hogy jelentősen fejlődtek a termelőerők, és iparunk a népgazdaságilag kijelölt fejlődési irányt követte. Az ipar vállalatai közül azok fejlődtek erőteljesebben, amelyek a népgazdasági igényekhez megfelelőbben igazodtak. Jelentős fejlődést ért el élelmiszergazdaságunk. Az ipari termelés növekedése csaknem felerészben a termelékenység növekedéséből adódott. Ebből eredően, mivel a ráfordítások