Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-30
2201 Az Országgyűlés 30. ülése, 1974. október 4-én, pénteken 2202 az államtitkár elvtárs eleget tesz az alkotmány 39. §-a (2) bekezdésében foglalt kötelezettségének, hanem az is, hogy jelentős eseményekre, évfordulókra készülünk: így például a párt XI. kongresszusára, amikoris számba kell vennünk, hogyan hajtottuk végre a X. kongresszus határozatait, többek között az államélet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztésével kapcsolatos határozatot. Időszerűvé teszi a beszámolót az is, hogy hazánk felszabadulásának 30. évében ünnepeljük a tanácsok megalakulásának 25. évfordulóját. Ez utóbbi évforduló számomra azért is különösen kedves és hozzám közelálló, mert ebből a negyedszázadból két évtizede magam is tanácsi munkaterületen dolgozom, s átéltem és kézzelfoghatóan érzékelni tudom azt az óriási változást, amelyet a magyar államigazgatás e negyedszázad alatt megtett. Különösen jelentős az az előrelépés, fejlődés, amely az 1971. évi I. törvény hatására bontakozott ki a tanácsoknál. A szocialista társadalom felépítményrendszerében helyet foglaló különböző állami és egyéb szervekre, intézményekre is érvényes a társadalom gazdasági alapjaival való összefüggés törvényszerűsége. A tanácsok tevékenységét, működését meghatározó elvek is úgy módosultak, ahogyan ezt a társadalom objektív alapjaiban beálló változások megkívánták. Legutóbb a továbbfejlesztésre vonatkozó leglényegesebb elméleti és gyakorlati útmutatásokat a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa fogalmazta meg, amikor kimondta: az államélet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztése a szocializmus teljes felépítésének egyik központi feladata. Ezt úgy kell megoldani, hogy erősödjék a központi hatalom, fokozódjék a kormányzati szervek munkájának hatékonysága, s ugyanakkor növekedjék a helyi szervek önállósága, a tanácsok önkormányzati tevékenysége, s mind aktívabb legyen a lakosság részvétele a tanácsok és más állami szervek, testületek munkájában. E határozat megvalósítását segítette elő az elfogadott tanácstörvény, és ma már több mint három év tapasztalatait összegezve örömmel állapíthatjuk meg, hogy jó irányban halad az a fejlődési folyamat, amely e törvény végrehajtása nyomán megindult, s ennek további kibontakoztatása bizalommal tölthet el mindannyiunkat. Az előzőek igazolására szeretnék elmondani néhány, a választókörzetemben is érzékelhető eredményt, tényt. A tanácsok népképviseleti jellegének erősítése, a lakossággal való szoros együttműködés a mi tanácsunk tevékenységében is fontos szerepet kapott, és ezt bizonyítják az 1971. és 1973. évi tanácstagi választások adatai is. örvendetesen megnőtt a jelölőgyűléseken részvevők és közérdekű problémákat felvetők, s azok gyakorlati megvalósítását is elősegítők száma, növekszik a választók részéről megnyilvánuló számonkérés a tanácstagok és a testület munkáját illetően, ami pozitív hatást gyakorol a tanácstagok aktivitására és felelősségük fokozódására. Ennek következtében javul a testület tartalmi munkájának színvonala, mindinkább olyan témák kerülnek tárgyalásra, amelyek a lakosság egészét, vagy jelentős részét érintő feladatokat határoznak meg, olyanok, amelyek befolyásolják a város fejlődését, a lakossági igények jobb kielégítését. Az 1971. évi I. törvény új vonása, hogy meghatározta a tanácsok érdekképviseleti, önkormányzati feladatainak ellátásához szükséges gazdasági hatásköröket és önállóságot, amely e téren is növelte a kezdeményezési lehetőségeket. A tanácstörvény megjelenése körüli időben : — mint azt az államtitkár elvtárs is kifejtette — rendkívül nagy hangsúlyt kapott a gazdasági önállóság hangoztatása, sajnos, ezt sokan helytelenül értelmezték: összetévesztették a gazdasági függetlenséggel. Minden józanul gondolkodó embernek tudnia kell természetesen azt, hogy a tanácsok gazdasági önállósága nem jelentheti a népgazdaság lehetőségeitől való függetlenséget. Meg kell érteni, hogy az államháztartás pénzügyi keretei is végesek, behatároltak, s ha a termelőmunka eredményeként nem növeljük jobban nemzeti jövedelmünket, akkor abból nem kérhetünk minden évben egyre többet és többet vissza, önállóan dönthet a tanács a rendelkezésre álló anyagiak felett, figyelembe véve a terület szükségleteit, de sohasem felejtheti el a rész és az egész közötti összefüggést. Csak annyit valósíthat meg, amennyire pénzügyi fedezete van, illetve a központi szervektől kapott támogatást helyes gazdaságszervező tevékenységgel kibővítheti, növelheti a saját bevételeinek jobb kimunkálásával, a helyes területi koordináció alapján a vállalatoktól kapott, illetve átvett pénzeszközök koncentrálásával, mobilizálásával, és a lakosság társadalmi munkájával. Mindezen túl figyelembe kell venni azt is, hogy nemcsak a több pénz jelent több és újabb lehetőséget az önálló gazdálkodás területén, hanem a helyes szemlélet kialakítása, a meglevő lehetőségek jobb kihasználása, a korszerűbb módszerek alkalmazása is elősegítheti a területen jelentkező reális lakossági igények gyorsabb megvalósítását. A még nagyobb gazdasági önállóság kialakulását, az önkormányzat teljes anyagi bázisának megteremtését folyamatnak kell tekinteni, és a lakossági szükségletek kielégítését — az ágazati feladatok szem előtt tartásával — fontossági sorrendben sorolni kell. Az államtitkár elvtárs is szólt arról, hogy a pénzügyi szabályozó rendszer elősegítette a tanácsok gazdasági önállóságának kibontakozását. Különösen fontos ebből a szempontból, hogy a költségvetési törvény öt évre előre meghatározta a tanácsok pénzügyi forrásait, a bevételeket, az állami hozzájárulás mértékét. így a tanácsok gazdálkodása megalapozottá, tervszerűbbé, a távlati célkitűzéseket is figyelembe vevővé vált. E gondolatnál egy pillanatra megállnék: szeretném emlékeztetni a tisztelt Országgyűlést arra, hogy Komárom megyében a tanácstörvény hatályba lépésekor gondok jelentkeztek a pénzügyi gazdálkodás területén a megye sajátos ipari szerkezete következtében. Most örömmel mondhatom el. hogy kormányzati szerveink intézkedése nyomán a megye e nagy gondja, amely hatással volt a helyi tanácsok gazdálkodására is, megoldódott, s tervszerűvé vált megyei tanácsunk költségvetési gazdálkodása.
