Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-30

2199 Az Országgyűlés 30. ülése, 1974. október 4-én, pénteken 2200 nyesítését. Ez megfelel annak a korábbi intézkedésnek, amely az apparátus kettős alárendeltségét megszüntette és a végrehajtó bizottságok szerepét, felelősségét állította előtérbe. Azt gondolom, hogy ez a gyakorlat bevált. A végrehajtó bizottságok számára az okoz időnként nehézséget, hogy az ágazati politika területi alkalmazása bonyolultabb, összetettebb feladat, mint ahogy az első pillanatban látszik. Az ágazati politikát érvényesíteni, területileg összhangot teremteni, eszközöket elosztani, fontossági sorrendet szabni csak úgy lehet, ha a külön érdekek, vagy a látszólagos külön érdekek, a végrehajtó bizottságok részéről egyeztetésre kerülnek. Ez azt jelenti, hogy az anyagi eszközök például az egyik ágazatnál szűkösebbek, máshol nagyobbak, vagy a létszámra esetleg ma máshol van nagyobb szükség, mint eddig. De ettől még nem biztos, hogy hibásan jár el a tanács vagy a végrehajtó bizottság. Sőt, csak így lehet területi politikát folytatni, így válik az ágazati érdek egységes területi gyakorlattá. Ebben a főhatóságoktól több megértést kell kérnünk. Abban viszont jó lenne segítséget kapni, hogy a szerteágazó és éppen ezért bonyolult jogi szabályozás kezelése egyszerűbb legyen. Sürgetőnek tartom, hogy a főhatóságok adják ki a szakigazgatási feladatok és hatáskörök jegyzékét. Sokat segítene ez a helyi, mindenekelőtt a községi tanácsok apparátusának, ahol kevés embernek kell sok mindenhez érteni, sokféle szabály között eligazodni és ha ebben segíteni tudjuk őket, akkor ez a munka színvonalában gyorsan kamatozik. Tisztelt Országgyűlés! Végül szeretnék újra visszatérni a szocialista demokrácia érvényesülésének gondolatához. Nem kétséges, hogy a tanácsok egész tevékenységén belül ebben a vonatkozásban is lényeges a változás. Az érdeklődés és a figyelem, ami a tanácsi választások előtt kifejezésre jutott; a tanácstagi megbízatások tekintélyének növekedése ; a tanácstagok túlnyomó többségének aktivitása, a tanácstagok és a lakosság közötti kapcsolatok erősödése, vagy az interpellációk növekvő száma a fejlődést jól érzékelteti. De a lehetőségeink jobbak, mint amivel élni tudtunk. A tanácstörvény például biztosítja azt, hogy a tanácsülések nyilvánosak legyenek. Nem gondolom, hogy a tanácsüléseket nagy, nyilvános fórumokká kellene változtatni. De vajon nem lehetne-e a mainál többet tenni azért, hogy valóban azok a közérdekű ügyek, amelyek a tanácsüléseken eldőlnek, nagyobb érdeklődés és részvétel mellett kerüljenek megvitatásra és eldöntésre. Tanácsüléseinken több az érdemi vita, mint a korábbi években volt. A tapasztalatok szerint különösen az anyagi eszközök elosztása került az érdeklődés előterébe, de ennek ellenére még mindig kevés az igazi vita. Túlságosan nagy a tekintélye az előterjesztéseknek, vagy talán az előterjesztések szerelik le a vitákat. Mindenképpen változtatni kellene ezen. A szocialista demokrácia elevenebb vitaszellemet tételez fel. Véleményem szerint nekünk, tanácsi vezetőknek és a végrehajtó bizottságoknak kell ehhez a lehetőségeket és a megfelelő légkört biztosítani. A falugyűlések iránt nagy az érdeklődés. A tanácstörvénynek ez az intézkedése bevált. Az, hogy egy évben egyszer a tanácsi vezetők számot adnak a végzett munkáról, a lakosság érdeklődését váltotta ki. Ma azonban még csak ott tartunk, az esetek többségében, hogy a falugyűléseken a lakosság kap információkat, de az a sok-sok tapasztalat, gondolat, elképzelés és igény, ami egy, a mainál elevenebb közélet tartalmát jelenthetné, a falugyűléseken nem kap hangot. Gondolkodni kellene azon, hogy a falugyűlések érdemibbek, sokoldalúbbak, kritikusabbak legyenek, hogy mindazok a társadalompolitikai kérdések, az iskola közérdekű gondjaitól kezdve még a termelőszövetkezeti problémák közül is mindaz, ami nem szövetkezeti belső probléma, egy-egy falugyűlésen szóba jöjjön, hogy akikre tartozik, így is tájékozódni tudjanak és akiknek munkájára, cselekvésére számítunk, így is ösztönzést kapjanak. Tisztelt Országgyűlés! Fontos változás, hogy megnőtt a tanácsokban az üzemi munkások aktivitása, a tanácsok működésében nagyobb figyelmet kaptak a munkáskollektívák problémái és hogy általánosságban javult az üzemek, a munkások és a tanácsok kapcsolata, együttműködése. A Vas megyei tanács végrehajtó bizottságának tagjai rendszeresen találkoznak munkáskollektívákkal, szocialista brigádvezetőkkel, művezetőkkel és a munkások kisebb-nagyobb csoportjaival, azzal a céllal, hogy a megyei tanács munkájáról, tapasztalatairól tájékoztassák őket és meghallgassák véleményüket, javaslataikat, problémáikat. Ez a gyakorlat jól bevált. Ezen az úton a tanácsi munka vérkeringésébe belekerülnek a tapasztalatok. A tanácsok és az üzemek, az üzemi demokrácia és a tanácsok együttműködése közötti kapcsolatok a legfontosabb részét képezik annak, hogy a szocialista demokrácia hatékonyabban szolgálja fejlődésünket, haladásunkat. Tisztelt Országgyűlés! Amikor arra a jogos megállapításra juthatunk, hogy eredményes a tanácstörvény alkalmazása a gyakorlatban, akkor senki sem gondol arra, hogy itt már a törvény teljes értékű végrehajtásáról beszélünk. Azt hiszem, csak azt lehet nyugodtan megállapítani, hogy amit nem egészen négy esztendő alatt meg lehetett valósítani, azt a lényeget tekintve a tanácsok megvalósították.' A törvény elvei és a törvény által biztosított lehetőségek és keretek azonban további gondolkodásra, további munkára kell, hogy ösztönözzék a testületeket, és a tanácsi vezetőket egyaránt. Egészen biztos, hogy az Országgyűlés vitája erre irányítja rá a figyelmet, arra ugyanis, hogy mit kell még tenni, hogy a tanácsok működése tovább fejlődjék, hogy tevékenységük a mainál jobban megfeleljen szocialista céljainknak, pártunk politikájának és a lakosság érdekeinek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Homor Imréné képviselőtársunk. HOMOR IMRÉNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A tanácstörvény végrehajtásáról szóló előterjesztésnek nemcsak az ad jelentőséget, hogy így