Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-30

2197 Az Országgyűlés 30. ülése, 1974. október 4-én, pénteken 2198 társközségekben a társadalom aktivitása, érdeklődése, a közélet több helyen alacsonyabb színvonalú mint korábban volt. Ezek a tapasztalatok figyelmet érdemelnek. A következtetések lényege abban foglalható össze, hogy még sokat kell tenni, segítve és ellenőrizve az apparátust, hogy a megnövekedett hatáskörökkel mindenhol és minden tekintetben élni tudjanak. Ami a fejlesztéseket illeti, a következő években a tanácsoknak, de nemcsak nekik, hanem például a falusi kereskedelemre a fogyasztási szövetkezeteknek nagyobb figyelmet kell fordítaniuk. A társközségek közéletét azzal lehet aktívabbá tenni, hogy nemcsak az ügyeket kell lehetőleg helyben intézni, hanem a tanácstagi csoportoknak és a Hazafias Népfront helyi bizottságainak is többet kell vállalniuk. A tanácsi vezetőknek és a községek lakosságának is célszerű lenne gyakrabban találkozni. A járási hivatallal kapcsolatos megállapítások szintén a községi munka színvonalának elbírálásával összefüggésben szerepeltek a vitában. Ennek lényege: helyes volt a változtatás, az, hogy a járási tanácsok helyett járási hivatalok működnek. Munkájukat úgy kell fejleszteni, hogy figyelmük még inkább a községekre irányuljon, az ottani munkát segítse és ellenőrizze. A gazdasági kérdések közül a bizottság előtt a legtöbb vitát és megjegyzést a tanácsok gondjaira bízott épületvagyon felújítása váltotta ki. Az a tapasztalat, hogy miközben a különböző fejlesztési célokra nagy figyelmet fordítanak, a meglevő intézmények, épületek karbantartása és felújítása közel sem kap kellő megbecsülést. Igaz, ez bonyolultabb is sok esetben, mint az új létesítmények építése. Tény azonban, hogy gyenge a felújítások műszaki előkészítettsége, nem jut elég építőipari kapacitás és ezért nem kielégítő a rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasználása sem. Itt mindenekelőtt a szemléleten kell változtatni. A tanácsok gazdasági feladatai között a felújításokat másképpen kell rangsorolni, mint eddig történt. A bizottság ülésén mint gyengébb, kialakulatlanabb munkaterület szerepelt a szövetkezetek állami felügyeletével kapcsolatos tanácsi munka. A probléma gyökere ott van, hogy a felügyelet többféle értelmezést kapott és nem alakult ki egységes magatartás és gyakorlat. Van olyan felfogás, ami a felügyeletet úgy értelmezi, hogy az már a szövetkezeti Önállóságot sérti, más felfogás szerint szigorúan és szűken csak a jogszabályok betartását kell figyelemmel kísérni. Itt egyértelmű állásfoglalásra lenne szükség. Szeretném még megemlíteni, hogy a bizottsági vitában képviselőtársaim hangot adtak annak, hogy jó irányban változott a szocialista demokrácia a lakosság és a tanácsok közötti sokoldalú kapcsolatok útján is. Ez így van. Mégis azt kell mondanom, hogy itt a törvény több lehetőséget biztosít, jobb feltételeket ad, mint ami az eddigi gyakorlatban kialakult. Itt kellene bátrabban előbbre lépni és a törvény adta keretekkel élve, politikai elveinkhez igazodva bővebben meríteni a szocialista demokrácia lehetőségeiből, gazdagabbá, hatékonyabbá tenni közéletünket, benne a tanácsok működését. Tisztelt Országgyűlés! Ezekben próbáltam meg összefoglalni a bizottság ülésén elhangzott legfontosabb megállapításokat. Ezek után személyes tapasztalataim alapján is szeretném kifejteni véleményemet néhány kérdésben. A megyei tanácsok szerepe új módon bontakozott ki az elmúlt években a terület- és településfejlesztésben. Bevált a gazdasági kapcsolatoknak az a rendje, hogy a vállalatok és szövetkezetek eredményeitől függően hozzájárulnak a költségvetéshez és a fejlesztési alaphoz. Ezt a gyakorlatot a következő időszakban is érdemes lesz fenntartani, mert jól összekapcsolja a tanácsokat a vállalatokkal és szövetkezetekkel és olyan közös gondolkodást követel meg, ami az egyes megyék gazdasági és általános fejlődését hatékonyan biztosítja. Több esetben jó együttműködés jött létre a tanácsok és a vállalatok, valamint szövetkezetek között az olyan célszerű, közös fejlesztéseknél, mint a közművek kiépítése, mindenekelőtt a vízellátás biztosítása vagy például egyes esetekben az energiaellátás közös megoldása. Az új beruházási kódexnek az az előírása, miszerint a tanácsoknak több esetben véleményezési joga lesz a beruházások előkészítésével kapcsolatosan, még inkább lehetővé teszi, hogy a fejlesztések jobb feltételek között valósulhassanak meg, hogy a vállalatok és a környezet teljesebb összhangban fejlődjön. Nagy kár, hogy a mezőgazdasági beruházások területén nem egyértelmű a szabályozás, és az állami gazdaságok nem kaptak előírást a területi egyeztetésre. Tisztelt Országgyűlés! Ismeretes, hogy milyen eredményeket hozott a vállalatok és a tanácsok együttműködése néhány területen, különösen és kiemelkedően az óvodai hálózat kiépítésében. Az ilyen közös érdekek alapján megvalósuló létesítmények sorsa azonban eddig helyi akcióktól, kezdeményezésektől függött. A vállalatok sem voltak mindig felkészülve arra, hogy részt vállaljanak ilyen célok megvalósításából. Éppen ezért nagy megelégedéssel olvastam az Országos Tervhivatal elnökének a középtávú tervek kidolgozására vonatkozó új irányelveit, amelyek között szerepel az is, hogy az egészségügyi, szociális és kulturális ellátás tervezését a jövőben az üzemi tervek részének kell tekinteni. Ezzel bizonyára elérhető lesz, hogy a vállalatok öt évre előre megjelölik elgondolásaikat, reális lehetőségeik figyelembevételével. Ha ezek a tanácsi tervekkel kellő időben egyeztetésre kerülnek, egy, a mainál szélesebb körű együttműködés valósulhat meg. Azon ma már szerencsésen túl vagyunk, hogy felesleges rivalizálás zavarná az ilyen közös tevékenységet. Ha együtt építünk óvodát, művelődési intézményt vagy más hasonlót, akkor nem egymásnak segítünk, hanem azok érdekében cselekszünk együtt, akikért közösen vagyunk felelősek, legyenek azok munkáskollektívák, vagy szövetkezeti dolgozók. Tisztelt Országgyűlés! A tanácstörvény a végrehajtó bizottságok feladatává teszi az ágazati feladatok, az ágazati politika területi érvé-