Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-29

2149 Az Országgyűlés 29. ülése, 1974. október 3-án, csütörtökön 2150 lentéktelen. viszont ennek segítségével kellő időben, késedelem nélkül jelentkezhetnénk a piacokon, az eddiginél sokkal jobb eséllyel, mivel az időtényezőnek itt is rendkívül nagy, sokszor döntő szerepe van egy-egy üzlet létrehozásánál. Tisztelt Képviselőtársak ! Bízom benne, hogy a különböző szintű végrehajtási rendelkezések egyaránt figyelembe fogják venni egyrészt a külkereskedelmi jogú vállalatok, másrészt a belföldi gazdálkodó szervek, a termelő szféra érdekeit, a külkereskedelmi tevékenységben rejlő kockázatvállalást arányosan osztják meg a külkereskedelmi vállalat és a belföldi szerződő partnerek között, és mivel meggyőződésem, hogy a törvényjavaslat a külkereskedelemről jól fogja szolgálni egész népgazdaságunk fejlődését, azok között a képviselők között leszek, akik a törvényjavaslat elfogadása mellett fognak szavazni. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést másfél órára felfüggesztem. (Szünet: 13.35—15.00 — Elnök: PÉTER JÁNOS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket újból megnyitom. Huszár István elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese kíván szólni. HUSZÁR ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az Országgyűlés jelenlegi ülésszakának napirendje, úgy vélem, ékesen bizonyítja törvényhozásunk folyamatos és tervszerű törvényalkotó tevékenységét. Ez a munka népköztársaságunk legfőbb államhatalmi és népképviseleti szervének, az Országgyűlésnek egyik legfontosabb feladatköre. Csak az utóbbi években is számos új törvény született. Közöttük olyan nagy jelentőségű, mint a tanácsokról, az egészségügyről és az ifjúságról szóló törvény, vagy legutóbb a házasságról és a családról alkotott törvény. A teljesség igénye nélkül emeltem ki néhányat, hiszen népünk számára éppen ilyen fontos volt a szövetkezetekről, a népgazdasági tervezésről vagy a statisztikáról szóló törvény is. Ezt a sort gazdagítja most az Országgyűlés, amikor a tanácsokról alkotott törvény végrehajtásának ellenőrzése, tapasztalatainak elemzése mellett napirendre tűzte a külkereskedelemről szóló törvényjavaslat megtárgyalását. A külkereskedelemről előttünk fekvő törvényjavaslat szerves része a gazdaság szférájába tartozó, az összes idevágó kérdést egységes törvénybe, rendszerbe foglaló jogalkotó munkának. A külkereskedelem, mint ezt a törvényjavaslat bevezető mondata igen pontosan meghatározza, az export és az import útján összekapcsolja népgazdaságunkat a világgazdasággal. Hozzájárul hazánknak a nemzetközi munkamegosztásban betöltött szerepe kiszélesedéséhez. Ezáltal segíti a népgazdaság szükségleteinek egyre teljesebb és mindinkább előnyös kielégítését, s így szolgálja társadalmi céljainkat, a gazdasági fejlődés ügyét. A külkereskedelemnek jelentős szerepe van népgazdaságunkban. Jól szemlélteti ezt az a tény, hogy kivitelünk értéke jelenleg — mint ezt előadói beszédében Biró József miniszter elvtárs is mondotta — nemzeti jövedelmünknek mintegy 40 százaléka. Várható, hogy ez az arány a következő évtized során tovább növekszik és megközelítheti, esetleg el is érheti az 50 százalékot. Erre lehet következtetni abból is, hogy 1950 óta a nemzeti jövedelem minden egyszázalékos emelkedése a külkereskedelmi forgalom másfél százalékos növekedésével párosul. Vagyis a nemzetközi munkamegosztás bővül, és ez a folyamat a gazdasági növekedés fontos tényezője. Ezért is fordítunk erre gazdaságpolitikánkban megkülönböztetett figyelmet. Lényegében a külkereskedelmi forgalomban — viszonylagos nagyságában, összetételében és fejlődésében — tükröződik talán leginkább a nemzetközi munkamegosztás szerepe hazánk gazdasági életében. Ezért is kísérte az Országgyűlés előtt levő javaslat előkészítését nagy érdeklődés. De van ennek az érdeklődésnek más, társadalmi oka is. Magyarországon minden negyedik dolgozó közvetlenül olyan árut termel, amelyet külföldön értékesítünk és közvetve szinte kivétel nélkül minden dolgozó részese a kivitelre szánt termékek előállításának. S a behozatalról még nem is szóltam. Ha végiggondoljuk, hogy hol és mennyien dolgoznak külföldön vásárolt nyersanyaggal, energiával, gépekkel, hogy mi a szerepe a fogyasztásban az importcikkeknek, bátran állíthatjuk: a külkereskedelmi tevékenység át- meg áthatja egész életünket, mindennapjainkat. Ezzel magyarázható tehát, ismétlem, a törvényjavaslat iránti országos érdeklődés. Ugyanez a fokozott érdeklődés és figyelem hatotta át azokat a tisztelt képviselő elvtársakat is, akik a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a kereskedelmi bizottság együttes ülésén megvitatták a javaslatot. A megbeszélésről készített, kereken 70 oldalas jegyzőkönyv minden sora erről tanúskodik. Hasonló figyelemmel kíséri népünk a népgazdaságról közzétett adatok sorában a külkereskedelmünk eredményeiről közölt tényeket is. Helyes értelemben nemzeti üggyé vált, hogy külkereskedelmi mérlegünket milyen egyenleggel zárjuk. Emlékszünk arra, hogy országos megelégedést keltett, amikor 1972-ben kiviteli többletet értünk el, és tavaly, amikor mind a rubel-, mind a dollárviszonylatban mérlegünk aktív lett. Az idei év első nyolc hónapjának adata is azt jelzi, hogy a külkereskedelem továbbra is eredményesen dolgozik

s habár jóval nehezebb körülmények között, mint az előző esztendőkben. Nem a magyar áru lett kevésbé kelendő, de mi is megérezzük azt a hihetetlen áremelkedési hullámot, ami a tőkés piacot az utóbbi években elárasztotta. Azoknak a termékeknek az ára, amit mi exportálunk, mintegy egynegyedével lett magasabb a nem szocialista piacokon, mint egy esztendővel ezelőtt volt. Ugyanakkor azoknak a termékeknek az ára, többségük nyersanyag, vegyi cikk és gép, amit nem szocialista piacról mi vásárolunk, mi importálunk, több mint 40 százalékkal emelkedett. A cserearányoknak ez a romlása a nem szocialista országokkal folytatott külkereskedelmünkben nem