Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-29

214â Az Országgyűlés 29. ülése, 1974. október 3-án, csütörtökön 2144 A gazdasági egyensúly szempontjából a kül­kereskedelmi tevékenység — beszerzés, értéke­sítés, gyártás —• folytatásának általános feltéte­le a népgazdasági terv céljaival való összhang megteremtése és biztosítása. Ez a feladat már a gazdaságpolitika változásaitól fokozottabban függő részletkérdések szabályozását igényli, ala­csonyabb szintű jogszabályok meghozatalával, mint a tárgyalás témáját képező törvényjavaslat. A közgazdasági szabályozórendszernek és idő­beni változtatásának alkalmazkodnia kell tehát a más országok részéről esetleg előidézendő gaz­dasági hátrányok — mint amilyenek például az állandósult tőkés infláció következményei is — elhárítására. A törvénytervezet tehát azáltal is a népgaz­daság érdekeit szolgálja, hogy törvénybe foglal­ja a külkereskedelmi gyakorlatot, annak egysé­ges értelmezését és végrehajtását, az alacsonyabb szintű jogszabályok megalkotói számára is. Mi­vel a népgazdaság a külkereskedelem útján ke­rül kapcsolatba a szocialista és tőkés világgaz­dasággal, alapvető követelmény a népgazdaság szempontjából, hogy ez a tevékenység törvényi­leg rendezett keretek között bonyolódjék és biz­tosítva legyenek a zavartalan bonyolítást lehető­vé tevő szabályozók is. A törvény ezáltal lehető­vé teszi majd a magyar népgazdaság és annak vállalatai részére az alkalmazkodás lehetőségét a világgazdaság változó viszonyaihoz, megte­remtve ehhez a beavatkozás lehetőségét a nép­gazdasági, vállalati és egyéni érdekek egyezte­tésére. Megítélésem szerint a törvény végrehajtási utasításában különös súllyal kell majd foglal­kozni a külkereskedelmi forgalom előkészítésé­nek problémáival, mivel ezek képezik elsősorban a jó bonyolítás feltételeinek megteremtését. A bonyolítás alatt természetesen az importbeszer­zéseket is értem, aminek előfeltételeihez tarto­zik, hogy meg kell teremteni a beszerzés és érté­kesítés kapcsolatát, hogy az kizárólagosan nép­gazdasági, ne pedig csupán vállalati vagy eset­leg csak egyéni érdekeket szolgáljon. Ebből a szempontból javítani kell a beszerzési piacokról szerezhető informálódást is annak érdekében, hogy mélyebben ismertté váljanak a kapitalista piacok üzleti szokásai, megjelölve közülük azo­kat, amelyek a tőkés gazdálkodásban már szo­kásjogot nyertek ugyan, de a szocialista külke­reskedelem elveivel semmiképpen sem egyeztet­tethetők össze. Elképzelhető, hogy népgazdasági érdekből e tekintetben kompromisszumok kidol­gozására is szükség lesz, alacsonyabb szintű jog­szabályok meghozatalával. De ezeknek a szer­veknek feladata lesz az is, hogy a külkereske­delmi szabályozókat összehangolják a népgaz­dasági és vállalati érdekekkel. Ezt követeli meg a vállalati önfenntartás és stabilitás feltétele, de ettől függ az exportpiacok egyre fokozódó kor­szerűségi igényeivel való lépéstartás lehetősé­ge is. Ebből a szempontból nem lehet közömbös a termelő vállalatok részére, amelyeknél árrende­zésre került sor, hogy az induló árak megeme­lésének kihatása az exportárakra milyen mér­tékben hozza hátrányos helyzetbe ezeket a vál­lalatokat, különösen ha figyelembe vesszük azo­kat a prognózisokat, amelyek a tőkés piac értéke­sítési árainak várható csökkenését jelzik. Mindenképpen szükségesnek tűnik a szabá­lyozórendszer módosítása annak érdekében, hogy a vállalati érdekek útján biztosított legyen a nép­gazdasági érdek érvényesülése, a külkereskedel­mi tevékenység fenntartása és fokozása céljából. Ebből a szempontból a szabályozók változtatásá­nál differenciáltan kell majd figyelembe venni a vállalatok exportgyártási volumenének hánya­dát, megoszlását az összes termelés arányában, továbbá a • technikai színvonal fejlesztésének mértékét, amelyet a korszerűsítési követelmé­nyek biztosításán keresztül népgazdasági érdek­ből valósítottak meg a vállalatok. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak értel­mében a külkereskedelemről szóló törvényter­vezet fontos eszköze a népgazdasági érdekek megvalósulásának. De mint olyan, megköveteli alacsonyabb szintű jogszabályok meghozásával a népgazdasági érdekeknek alárendelt vállalati és egyéni érdekek összehangolását, érvényesülé­sét is. A magam részéről a külkereskedelemről szó­ló törvényjavaslatot elfogadom és a tisztelt Or­szággyűlésnek is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Radnóti László képviselőtársunk. RADNÓTI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Nagy horderejű, egész népgazdaságunk fejlődé­sét számottevően szolgáló és befolyásoló tör­vényjavaslat fekszik most tisztelt képviselőtár­saim előtt. A törvényjavaslat jelentőségét, sú­lyát mi sem bizonyítja jobban, mint az a szám, hogy nemzeti jövedelmünk mintegy 40 százalé­ka a külkereskedelmi tevékenységen keresztül realizálódik. Megragadott és őszintén egyetértek Biró elvtárs expozéjának azzal a kitételével, hogy számunkra a külkereskedelem egziszten­ciális kérdés. Ez a 40 százalékos nagyságrend egyúttal nagyon plasztikusan mutatja be nép­gazdaságunk sajátos helyzetét, országunk adott­ságát, és — a közgazdasági zsargonból újabban átvett, de már közhasználatú kifejezésként is tekinthető — nyitott gazdaságú ország mivol­tunkat. Jóllehet, az említett nagyságrendet — Ma­gyarország esetében 40 százalék körüli számot — a közgazdászok több aspektusból közelítik meg és általában nem jutnak mindig ugyanarra az eredményre, mégis bármelyik megállapítást vesszük figyelembe, bizonyos, hogy népgazdasá­gunk tekintetében a külkereskedelem szerepe lényegesen nagyobb, mint például a nagyhatal­mak vonatkozásában, és nemzeti jövedelmünk jóval nagyobb százaléka realizálódik külkeres­kedelmünkben, mint akár Olaszországéban, Spanyolországéban vagy az NSZK-éban. A mi­énkhez hasonló nagyságrendet csak néhány szo­cialista és iparilag erősen fejlett, kisebb európai tőkés országban, így például Belgiumban vagy Hollandiában találunk. Mindezeket azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy sikerüljön érzékeltetni azt a felismerést, hogy a külkereskedelem jó eredmé-

Next

/
Thumbnails
Contents