Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-29

2145 Az Országgyűlés 29. ülése, 1974. október 3-án, csütörtökön 2146 nyes munkája mennyire befolyásolhatja kedvező irányban a fejlődésünket, és ellenkezőleg: ha sikertelenség mutatkozik, ha kedvezőtlenül alakul a tevékenységünk, annak hatása igen gyorsan érezhetővé válik gazdasági életünkben, árszintjeink változásában, a belső ellátásunkban keletkező zavarokban egyaránt. Úgy vélem, a gyakorlati munkámból vett tapasztalataim is alátámasztják annak megállapíthatóságát, hogy közvéleményünkben — a gazdasági élet területén dolgozók tekintélyes részének köztudatát is beleértve — még nem terjedt el eléggé és nem vált tudatossá és magától értetődővé a külkereskedelem fontosságának megítélése, s a népgazdaságunk egészében betöltött szerepe. Tömegkommunikációs eszközeinknek is ezen a téren céltudatosabb munkát kell kifejteniük. Közérthető módon, de mégis szakszerűen mutassák be e népgazdasági ágazat időszerű problémáit. A Magyar Kereskedelmi Kamara igen színvonalas, minden szükséges információs igényt kielégítő kiadványokat bocsát ki, de ezek a gazdálkodó szervezeteknek is csupán kisebb részéhez jutnak el. Pedig e kiadványokból nyert széles körű információkat hasznosan lehet értékesíteni egy-egy gazdasági döntés meghozatala előtt. Ez a felismerés, a külkereskedelem népgazdasági súlyának megítélése alakított ki bennem véleményt azzal a kérdéssel összefüggésben, hogyha a belföldi ellátásban időnként különféle okok miatt egy-egy termék, leggyakrabban fogyasztási cikk körében zavar támad, akkor vajon az-e a helyes út, ha a termék exportjának csökkentésével próbáljuk áthidalni a nehézségeket, vagy helyette inkább az import lehetőségéhez folyamodunk. Meggyőződésem, hogy az exportot csökkenteni nem szabad, exportpiacaink stabilitására kell törekedni. A már meglevő és sokszor nehezen megszerzett piaci pozíciónk felett őrködni kell. Nem szabad visszavonulót fújni, mert újra elfoglalni régi állásainkat csak óriási erőfeszítések árán tudjuk, esetenként csaknem legyőzhetetlen akadályokba ütközünk. Világos azonban, hogy az exportorientáció nem lehet öncélú. Végső céljaként pontosan a belföldi, egyre magasabb szintű ellátást kell eredményeznie. Azt is fogja eredményezni akkor, ha az exportban kitermelt devizával célszerűen sáfárkodunk és megfelelő rugalmassággal, előrelátással, a belső ellátási zavarok esetén megbízható felmérések birtokában a termékhiányokat gyors importtal pótoljuk. E szempontból igen nagy jelentősége lenne a KGST-országokban levő importlehetőségek szélesebb körű megismerésének, mivel a felhasználók ismereteim szerint nem rendelkeznek még megfelelő KGST-piaci információkkal. Egyébként e téren már eddig is sokat segített a belkereskedelmi választékcsere-konstrukcióban történő bonyolítás, és meglátásom szerint úgy ezt az utat, de még a kishatármenti árucsere-lehetőségeket is jobban kell kihasználni. E gondolatmenetet úgy foglalnám össze, hogy hosszabb távon a belföldi ellátás stabilitását inkább az export növelésével, mint annak időközönkénti visszaszorításával lehet megnyugtató módon biztosítani. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Mint ismeretes, a beterjesztett törvényjavaslat kerettörvény jellegű. Szerintem legnagyobb előnye, hogy e magas szinten csak az időtállónak ítélt kérdéseket szabályozza és örömmel üdvözlöm mint a termelőszféra egyik képviselője, hogy ebbe a kategóriába sorolja és növekvő jelentőségű formának ítéli meg a javaslat részletes indoklásának elején a nemzetközi kooperációkat. E törekvésnek — véleményem szerint — jelentős szerepe lehet hosszabb távú piaci stabilitásunk és termékeink állandó korszerű szinten tartásának biztosításában. Ugyancsak örömmel üdvözölhető a törvényjavaslat 9., 10., 11. §-a, amelyekben egy jól bevált gyakorlatot törvényileg szentesít és meghatározza, hogy a külkereskedelmi tevékenységre nem jogosult vállalatok milyen módon, elsősorban műszaki és egyéb szakismeretet igénylő témában kapcsolódhatnak be a külkereskedelmi ügylet közvetlen bonyolításába, a külföldi féllel való tárgyalásba és ugyanakkor egyértelműen megállapítja e közreműködés korlátait is. A rendelkezéssel sok eddigi vitának vetnek véget, és azáltal, hogy a külkereskedelmi joggal egyébként nem rendelkező gazdálkodó szervezeteknek is jogot ad az igen gyakori esetben jelentkező műszaki-technikai, egyéb gazdasági jellegű problémák közvetlen megbeszélésére, elősegíti a külkereskedelmi szerződés sikeres teljesítését. Mivel e törvény által behatárolt tevékenységben a belföldi partner közbeiktatott szerv nélkül, áttételezésektől mentesen tud intézkedni, jobban kiküszöbölheti azt a bonyolítást nagymértékben hátráltató körülményt, amit röviden úgy fogalmaznék meg, hogy az időtényező figyelmen kívül hagyása. A javaslat kerettörvény jellege nem teszi lehetővé e témában szereplő kérdések részletes szabályozását. Ilyen igényt a gazdasági élet sokrétűségét, bonyolultságát kismértékben is ismerő állampolgár sem támaszthat a törvénnyel szemben. Mégis, ha a törvénnyel kapcsolatban néhány olyan észrevételt teszek, amelyeket részletkérdésnek lehet felfogni, azt abból a célból kívánom hozzászólásom keretében elmondani, hogy a törvényjavaslat minden bizonnyal várható elfogadását követően az azután megjelenő és szükségszerűen sokrétű, alacsonyabb szintű jogszabályok kiadásánál megvizsgálás után és egyetértés esetén kérem azokat figyelembe venni. * A javaslat 14. §. (2) bekezdése szerint a termelő kereskedelmi és szolgáltató szervezetek a jogszabályokban meghatározott feltételek szerint megválaszthatják azt a külkereskedelmi tevékenységre jogosult vállalatot, amelynek útján ezt a jogosultságukat gyakorolhatják. Ugyanakkor a törvényjavaslat indoklásában olvashatjuk, hogy a külkereskedelmi jogú vállalatok tevékenységi körének meghatározásánál célkitűzés, hogy e vállalatok egymással kereskedelmi tevékenységüket rontó versenyhelyzetbe ne kerüljenek. Vitathatatlan a külkereskedelmi vállalatok szakosításának szükségessége. A szakosításban rejlő gazdasági előnyök túlnyomó részben egyértelműek. Mégis, ennek az alap-