Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-29

2137 Az Országgyűlés 29. ülése, 1974. október 3-án, csütörtökön 2138 A KGST politikai és gazdaságpolitikai célkitűzésében kezdettől fogva nyitott gazdasági tömörülés volt, amely az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján mindenki számára nyitva állt és nyitva áll. Még a hidegháborús diszkrimináció idején is fejlődtek és épültek kapcsolataink a világban minden lehetséges viszonylatban. E szándékot bizonyítja, hogy amint a nemzetközi politikában az enyhülés került előtérbe, azonnal megkezdődött a kelet—nyugati kereskedelem gyorsütemű fejlődése. A gazdaság jelenségeivel objektíve foglalkozók számára ez nem jelentett újdonságot. Természetszerű az a'törekvés, hogy a KGST-be tömörült államok, amelyek a világ ipari termelésének 37 százalékát állítják elő, s a világkereskedelemből való részesedésük ugyanakkor csak 10—11 százalékos, a kölcsönös érdekek alapján ezt az ellentmondást feloldani kívánják. A világkereskedelemben való részesedés arányának növelése növekedést gyorsító, és hatékonyságot javító tényező lehet, amennyiben a nemzetközi munkamegosztás szélesítésével növeli a kooperációs lehetőségeket és megteremti a még nagyobb nagyságrendekhez fűződő előnyöket. . A KGST-be tömörült országok politikai és gazdasági együttműködéséből kialakult fejlődés vetette meg az alapját annak, hogy a 1970-es évek elejétől kezdve a tagországoknak nemcsak egymás közötti, hanem a nyugati országokkal folytatott külkereskedelme is gyors ütemben növekedik. Hazánk számára is ez a gazdasági háttér adta és adja az alapvető lehetőségeket a másirányú kapcsolatok erőteljes fejlesztéséhez. A KGST forgalmában teljes elismerésre került megváltozott termelési szerkezetünk, amit nyugati kereskedelmünkben csak fokozatosan sikerül megfelelő mértékben érvényesítenünk. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy egy ország számára, amely az energiahordozók és a nyersanyagok zömét importálja, óriási jelentősége van annak, hogy mennyi és milyen munka hozzáadásával nemesíti és adja el az importált nyersanyagokat. Ezen múlnak nagymértékben cserearányaink, a belföldön fogyasztásra vagy felhalmozásra felhasználható nemzeti jövedelem nagysága. A külkereskedelem előnyei akkor bontakoznak ki teljességükben számunkra, ha helyesen választjuk ki a célokat, amelyekkel részt veszünk a nemzetközi munkamegosztásban, és ezeket magas színvonalon valósítjuk meg. A szocialista országok együttműködésében is egyre erőteljesebben nvilvánul meg a magasabb követelmények kielégítésének igénye, ami egyben jó alap arra is. hogy termelésünkön belül gyors ütemben növeljük a valamennyi piacon kelendő, jövedelmezően értékesíthető árucikkek arányát. A kormány hitelpolitikája erőteljesen támogatja e célok megvalósulását, kedvezményezett hitelcél az exoort bővítése. Az 1973-ban jóváhagyott beruházási hiteleknek közel egyharmada az exoortárualapokat közvetlenül bővítő beruházásokkal függött össze. Az idén a tavalyinak mintegy kétszeresét fordítjuk ilyen beruházások finanszírozására, Az ehhez szükséges forgóeszköz-hiteleket szintén kedvezményesen nyújtjuk. Vállalataink exportköveteléseit pedig alacsonyabb kamatlábbal előlegezzük meg. A nemzetközi munkamegosztás két folyamatnak, a szakosításnak és a kooperációnak, ebből eredően a szelektív exportfejlesztésnek és importbővítésnek az egysége. Kis, sőt középméretű gazdaságok számára sem képzelhető el az exportfejlesztés importnövekedés nélkül. A nemzetközi munkamegosztásban való fokozott részvétel ugyanis egyrészt a kapacitások és a foglalkoztatottság bővítését vonja maga után azokban az ágazatokban, ahol a nemzetközi versenyben viszonylagos előnnyel rendelkezünk, vagy ' rendelkezhetünk. Termelőkapacitásaink több mint egyharmada már ma is nemzetközi szükségletek kielégítésére termel. A bővítés, fejlesztés szempontjából elsősorban azok az ágazatok vehetők számításba, amelyekben termelési hagyományaink vannak, ahol a magyar munkás, mezőgazdasági dolgozó, mérnök és agronómus, a kutató, kimagasló szakképzettséggel, gyakorlattal, tudással, tapasztalattal rendelkezik. Lehetőleg ezekre az ágakra kell összpontosítanunk mind anyagi, mind szellemi erőforrásaink javát. Munkaerő-, nyersanyag- és állóeszközforrásaink azonban végesek, és ezért — a versenyképes ágak dinamikus fejlesztése érdekében — erőforrásokat kell felszabadítanunk olyan ágazatokból, ahol célszerűnek látszik a hazai termelés behozatallal történő helyettesítése. Jelentős lehetőségeink vannak ésszerű tömeggyártáson és nagy sorozatgyártáson alapuló szerkezet kialakításához. Erre vall, hogy jelenleg még a világpiacon forgalmazott árufajták csaknem kétharmadát állítjuk elő. Nincs reális lehetőségünk arra, hogy a termelés ilyen széles frontján végezzünk versenyképességet fenntartó vagy növelő fejlesztéseket. Tehát a külkereskedelem importtevékenysége nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy megalapozza és elősegítse a fejlesztési politika szelektív és koncentráló jellegét. Minél erőteljesebb lehet a szelekció a fejlesztésben, annál több pótlólagos eszközt nyerünk a gazdasági szerkezet megváltoztatása útján gazdasági növekedésünk meggyorsításához. A termelési szerkezet és mind az exportra, mind az importra kiterjedő külkereskedelmi szerkezet megváltoztatása tehát a gazdasági fejlesztési stratégia két egymáshoz szorosan kapcsolódó, egymást feltételező eleme. Ezáltal válik a külkereskedelmi tevékenység nemcsak a növekedés, hanem a mind szilárdabb népgazdasági egyensúlyt biztosító fejlesztés eszközévé is. A külkereskedelem tehát a népgazdaság valamennyi területe által érintett és azok által meghatározott és azokra visszaható tevékenység. A kormány gazdaságpolitikájának végrehajtója, s szempontjaival kihat magára a gazdaságpolitikára is. Tevékenységét bonyolult nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi helyzetben végzi. Mindez széles körű együttműködést kíván meg a népgazdaság valamennyi területével a fejlesztés, a termelés és az értékesítés, valamint a nemzetközi elszámolások síkján. Ezért jelentős a tisztelt Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat, amely a külkereskedel-