Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-29

2135 Az Országgyűlés 29. ülése, 1974. október 3-án, csütörtökön 2136 nek hatékony szervezése rendkívüli jelentőségre tesz szert. Ez a fajta együttműködés gyakran áthatol az ágazati határokon és kilép a termelő szférából is. Ahhoz például, hogy az orvosi műszer- és berendezésgyártás, a gyógyszergyártás, az orvostudományok, a szakemberképzés, a szervezés hazai értékeit együttesen komplex módon fejleszthessük és prezentálhassuk külföldön, új kereskedelmi formákat és megfelelő hazai együttműködési módszereket is ki kell fejleszteni. A jövő, a fejlődés tendenciái arra mutatnak, hogy a kutató, a fejlesztő, a termelő és az értékesítő tevékenység koncentrálására és nemzetközi méretű összehangolására van szükség. Erre mindenekelőtt a KGST keretein belül kell törekedni. Teljesítményünket a nemzetközileg élenjárók színvonalára emelni és erőforrásainkat jól hasznosítani csak így válhatunk képessé. A külkereskedelem gazdaságosságát a termelés szférájában kell megalapozni. Általánosan ismert a főváros kiemelkedő jelentősége az ország ipari termelésében. A budapesti székhelyű ipar termelésének részaránya az ország ipari termelésében 45 százalék körül mozog. Innen származik ugyanakkor az ipari export mintegy 54 százaléka. Minden adat arra mutat viszont, hogy lassú és nem kielégítő a budapesti ipar rekonstrukciója, korszerűsítése. Ez az elmaradás közvetlenül és károsan hat az ország ipari exportképességének fokozására. A törvényjavaslat értelmében a Minisztertanács központi állami igazgatási szervre ruházza át a külkereskedelmi monopóliumból eredő államigazgatási feladatokat és hatásköröket. Ez az államigazgatási szerv a Külkereskedelmi Minisztérium. A Külkereskedelmi Minisztérium mind a külkereskedelmi politika kidolgozásában és gyakorlati megvalósításában, mind a külkereskedelmi tevékenység állami irányításában — az erre kialakult módszerek és eszközök igénybevételével — jól ellátta feladatát. A törvény megalkotása és érvényesítése a külkereskedelem állami monopóliumát, a népgazdasági érdekeket kifejező külkereskedelmi politika kidolgozását és megvalósítását szilárdabb jogi alapokra fogja helyezni. Ezért a törvényjavaslattal egyetértek és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Dr. László Andor államtitkár elvtárs, a Magyar Nemzeti Bank elnöke kíván szólni. DR. LÁSZLÓ ANDOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A napirenden levő törvényjavaslattal a tisztelt Országgyűlés olyan kérdés szabályozásával foglalkozik, amelynek fontossága egész közvéleményünk előtt eléggé ismert. A közéletben részvevő, vagy újságolvasó állampolgár számára érzékelhető az a szerep, amit a külkereskedelem gazdaságpolitikánk céljainak megvalósításában betölt. A törvényjavaslat a gazdasági tevékenység egyik fontos és jelentőségében gyarapodó körét szabályozza, hiszen hazánkban az egy főre jutó export 20 év alatt körülbelül tízszeresére emelkedett. Ez az ütem más országokéval összehasonlítva magasnak mondható. Az egy főre jutó kivitel a következő években is gyorsan fog nőni. A növekedés gazdasági fejlődésünk követelménye, hiszen a nemzetközi munkamegosztásban való mind intenzívebb részvétel igénye annál sürgetőbben jelentkezik, minél kisebb lélekszámú és területű egy ország, és minél inkább van szüksége arra, hogy gazdasági fejlettségi szintjének emelése érdekében részt vegyen a magas műszaki szintet jelentő, bonyolult termékek előállításában. Ismeretesek olyan számítások, amelyek szerint a magasfokú gazdasági hatékonyság legalább 120 millió főt — optimálisan 250 millió főt — számláló fogyasztói piacot feltételez. Ha e számok nagyságrendje kérdéses is, az nem vitatható, hogy csak nagy piacra termelve viselhetők el a termelés modernizálásával kapcsolatos hatalmas kutatási, fejlesztési költségek, érhetők el az egyre nagyobb gazdaságos sorozatnagyságok. Kizárólag belső piacunkra támaszkodva el sem kezdhettük volna számos fejlesztési programunkat, mint például az autóbuszprogramot, az olefinprogramot, az alumíniumipar fejlesztését, a gyógyszergyártás bővítését, a szarvasmarha-tenyésztés korszerűsítését és növelését stb. Ipari és mezőgazdasági termelésünk növekedésének tehát feltétele, hogy bővítsük világpiaci kapcsolatainkat. Ez teszi lehetővé, hogy .gazdaságunk szerkezete kedvezően alakuljon, vagyis mind nagyobb legyen a nemzeti jövedelem és mindennek eredményeképpen rendszeresen emelkedjék a nép jóléte. A törvény egyenlő feltételeket és lehetőségeket biztosít hazánk minden külkereskedelmi partnere részére. Mi az érdekeinknek megfelelően azokkal az országokkal építjük leginkább gazdasági kapcsolatainkat, amelyeket a piac nagysága, a kapcsolatok tartóssága és biztonsága jellemez, ahol exportunkat teljesen egyen jogúan kezelik, minden hátrányos megkülönböztetés nélkül. Ilyen piac mindenekelőtt a KGST, amely önmagában véve is olyan nagy, hogy megfelelő hátteret ad a magyar népgazdaság fejlődéséhez. Tagállamaiban a világ népességének 10 százaléka él, és itt állítják elő a világ termelésének több mint egyharmadát. Fennállásának negyedszázada alatt a tagországok fejlődése gyorsabb volt, mint a tőkés országok bármely csoportjáé: a nemzeti jövedelem nyolcszorosára, az ipari termelés több mint a 12-szeresére emelkedett. Ezzel a háttérrel biztonságosan léphetünk fel egyéb nemzetközi piacokon is, hiszen a nagyságrendből, a gazdaságos üzem- és sorozatnagyságból eredő előnyt a KGST már önmagában is biztosítja. Nem lebecsülendő előnye ennek a piacnak a biztonság sem. A KGST-országok együttműködése hosszú- és középlejáratú tervek alapján megy végbe. Ennek előnyeit mind szállítói, mind beszerzői minőségünkben élvezzük. Azoktól a konjunkturális változásoktól, amelyek a tőkés piacokon időnként a magyar népgazdaság egyik vagy másik ágát, legutóbb éppen élőállat-exportunkat is sújtják, mentes a KGST- Energia- és nyersanyagellátásunk biztonságát is elsősorban a közös erőfeszítéseknek köszönhetjük,