Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-29
2133 Az Országgyűlés 29. ülése, 1974. október 3-án, csütörtökön 2134 kibontakozását, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bővülését igényli és eredményezi. Ezek az objektív, törvényszerű folyamatok azonban az imperialista országokban, az állam-, monopolista kapitalizmus viszonyai között csak súlyos ellentmondásokon keresztül, gazdaságipolitikai-társadalmi megrázkódtatások árán valósulnak meg. A tőkés világgazdaságban a II. világháborút követően is erőteljesen érvényesült az egyenlőtlen fejlődés törvénye. Az 1970-es évek elejére kiéleződtek a vezető imperialista hatalmak és a gazdasági-politikai csoportosulások közötti ellentétek. Nem sikerült leküzdeni a tőkés világgazdaság fejlődésének ciklikus jellegét, az időnként túlfűtött gazdasági növekedést, az egész második világháború utáni periódusban, s most az 1970-es évek elején is még stagnálás, egyes országokban és ágazatokban pedig visszaesés szakítja meg. A nagy nemzetközi monopóliumok tevékenysége pedig az egyes tőkés országok gazdaságának ingatag voltát növeli. Az ENSZ egyes adatai szerint a körülbelül 300 legnagyobb nemzetközi monopólium kezében tartja a tőkés világ egész bruttó nemzeti termékének több mint 22 százalékát. Ezek a nemzetközi monopóliumok külföldi vállalataik révén többet termelnek, mint amekkora a tőkés világ egész exportja. Ezeknek a nemzetközi monopóliumoknak a tevékenysége révén, amelyek a nemzeti államok keretei között áttekinthetetlenek, az egyes tőkés országok és az egész tőkés világ labilitása, ingatagsága hallatlan mértékben megnövekedett. Azt lehet mondani, hogy a pénzügyi rendszer válsága, az energetikai válság, a pusztító infláció futótűzként terjedt ki a tőkés világgazdaság túlnyomó részére. És hozzá lehet és kell fűzni, hogy az 1970-es évek elejére semmi nem maradt azokból a legendákból és illúziókból, amelyeket a tőkés világ fejlődéséhez, az állammonopolista kapitalizmushoz fűztek az imnerializmus ideológusai, a marxizmus—leninizmus különböző ellenfelei. A szocialista világrendszer országainak gazdasága ugyanakkor tervszerűen, kiegyensúlyozottan és töretlen lendülettel haladt előre. A magyar népgazdaság eredményes fejlődése a szocialista országokkal folytatott, mindenekelőtt a KGST keretében összehangolt tervszerű, sokoldalú együttműködésre támaszkodik. Népköztársaságunk külkereskedelmének több mint kétharmadát a szocialista országokkal, körülbelül egyharmadát a tőkés országokkal bonyolítja le. A szocialista országokkal bonyolított külkereskedelmi forgalomnak pedig több mint a fele a Szovjetunióra jut. A törvénytervezet aláhozza a szocialista országokkal, különösképpen a KGST tagországaival folytatott külkereskedelmünknek és a szocialista gazdasági integrációnak elsőrendű jelentőségét. A Szovjetunióval való sokoldalú külkereskedelmi formákban is megvalósuló gazdasági együttműködés állandó fejlesztése az alaoja és biztosítéka néngazdaságunk tervszerű és lendületes előrehaladásának. Csak erre az együttműködésre támaszkodva lehetünk képesek arra, hogy lefékezzük és visszatartsuk a tőkés gazdaság válságának dezorganizáló hatásait. A IV, ötéves terv időszakában mind a szocialista országokkal, mind a tőkés országokkal folytatott külkereskedelmünk növekedése meg fogja haladni a tervezettet. A Magyar Népköztársaság és különösen a fejlett tőkés országok közötti gazdasági kapcsolatok is igen jelentősek. Ezeket a kapcsolatokat a jövőben is fejleszteni kívánjuk. Számolnunk kell azonban azzal, hogy a tőkés világgazdaság válságai az egyes tőkésállamok és a tőkésállamok egyes csoportjai államközi szervezeteinek intézkedései révén jelentős, kedvezőtlen hatások is érik a Magyar Népköztársaságot. Ahhoz, hogy a gazdasági kapcsolatokban a szocialista gazdaság érdekeit következetesen érvényesíteni tudjuk, szükség van a külkereskedelem állami monopóliumára. A javasolt törvény kimondja, hogy a Magyar Népköztársaságban a külkereskedelem állami monopólium. Ezzel a törvény szentesíti azt a gyakorlatot, amely 25 esztendeje érvényesül országunkban. Csak a külkereskedelem állami monopóliumának csorbítatlan fenntartása, minden tulajdonformára kiterjedő hatálya és következetes érvényesítése teszi lehetővé a népgazdasági érdekek megvalósítását a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. A törvény alapot ad az egységes értelmezés és gyakorlat számára, s ezzel a népgazdasági érdekeket sértő egyes jelenségek megszüntetésére is. A külkereskedelmi politika a középtávú és éves népgazdasági tervekben meghatározott feladatok teljesítését szolgálja. A napirenden szereplő törvény a társadalmi érdekek előretekintő szolgálatára kötelez, azt célozza, hogy a partikuláris érdekekkel, a pillanatnyi előnyökkel szemben a közös, hosszú távú alapvető érdekeket érvényesítsük. A törvényjavaslat számot vet azzal, hogy a nemzetközi árucsere mindinkább összefonódik a termelési és műszaki-tudományos együttműködés különböző formáival. Mind erőteljesebben érvényesülnek — a KGST-országok kapcsolataiban pedig tervszerűen bontakoznak ki — az integrációs folyamatok. A külkereskedelmi kapcsolatok ilyen fejlődése igényli a termelő vállalatok, illetve a felhasználók szerves bekapcsolását a külkereskedelmi tevékenység minden fázisában. Ma már nehezen lehet a termelő vállalatok szerepét arra korlátozni, hogy a külkereskedelmi szerződések előírásait pontosan teljesítsék és átvegyék azokat az információkat, amelyekhez a külkereskedelmi vállalatok révén jutnak a piaci konjunkturális folyamatokról. A termelő vállalatoktól el kell várni, hogy maguk is sok forrásból tájékozódva, kezdeményezőén és aktívan vegyenek részt a külkereskedelmi megállapodások előkészítésében, minél kedvezőbb feltételek kivívásában és természetesen a szerződésekből rájuk háruló kötelezettségek pontos teljesítésében. Amikor az árukapcsolatok együtt járnak és összekapcsolódnak a gyártási eljárások átadásával és átvételével, technológiai, műszaki, szervezési és tudományos ismeretek cseréjével, a gyártásmegosztással és termelési együttműködéssel, akkor a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban érintett vállalatok összehangolt együttműködése, ennek az együttműködés-