Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-29

2133 Az Országgyűlés 29. ülése, 1974. október 3-án, csütörtökön 2134 kibontakozását, a nemzetközi gazdasági kapcso­latok bővülését igényli és eredményezi. Ezek az objektív, törvényszerű folyamatok azonban az imperialista országokban, az állam-, monopolista kapitalizmus viszonyai között csak súlyos ellentmondásokon keresztül, gazdasági­politikai-társadalmi megrázkódtatások árán va­lósulnak meg. A tőkés világgazdaságban a II. világháborút követően is erőteljesen érvényesült az egyenlőtlen fejlődés törvénye. Az 1970-es évek elejére kiéleződtek a vezető imperialista hatal­mak és a gazdasági-politikai csoportosulások kö­zötti ellentétek. Nem sikerült leküzdeni a tőkés világgazdaság fejlődésének ciklikus jellegét, az időnként túlfűtött gazdasági növekedést, az egész második világháború utáni periódusban, s most az 1970-es évek elején is még stagnálás, egyes országokban és ágazatokban pedig visszaesés sza­kítja meg. A nagy nemzetközi monopóliumok tevékenysége pedig az egyes tőkés országok gaz­daságának ingatag voltát növeli. Az ENSZ egyes adatai szerint a körülbelül 300 legnagyobb nemzetközi monopólium kezé­ben tartja a tőkés világ egész bruttó nemzeti termékének több mint 22 százalékát. Ezek a nemzetközi monopóliumok külföldi vállalataik révén többet termelnek, mint amekkora a tőkés világ egész exportja. Ezeknek a nemzetközi mo­nopóliumoknak a tevékenysége révén, amelyek a nemzeti államok keretei között áttekinthetet­lenek, az egyes tőkés országok és az egész tő­kés világ labilitása, ingatagsága hallatlan mér­tékben megnövekedett. Azt lehet mondani, hogy a pénzügyi rendszer válsága, az energetikai vál­ság, a pusztító infláció futótűzként terjedt ki a tőkés világgazdaság túlnyomó részére. És hozzá lehet és kell fűzni, hogy az 1970-es évek elejére semmi nem maradt azokból a legendákból és il­lúziókból, amelyeket a tőkés világ fejlődéséhez, az állammonopolista kapitalizmushoz fűztek az imnerializmus ideológusai, a marxizmus—leni­nizmus különböző ellenfelei. A szocialista világrendszer országainak gaz­dasága ugyanakkor tervszerűen, kiegyensúlyo­zottan és töretlen lendülettel haladt előre. A magyar népgazdaság eredményes fejlődése a szocialista országokkal folytatott, mindenekelőtt a KGST keretében összehangolt tervszerű, sok­oldalú együttműködésre támaszkodik. Népköz­társaságunk külkereskedelmének több mint két­harmadát a szocialista országokkal, körülbelül egyharmadát a tőkés országokkal bonyolítja le. A szocialista országokkal bonyolított külkeres­kedelmi forgalomnak pedig több mint a fele a Szovjetunióra jut. A törvénytervezet aláhozza a szocialista országokkal, különösképpen a KGST tagországaival folytatott külkereskedelmünknek és a szocialista gazdasági integrációnak elsőren­dű jelentőségét. A Szovjetunióval való sokolda­lú külkereskedelmi formákban is megvalósuló gazdasági együttműködés állandó fejlesztése az alaoja és biztosítéka néngazdaságunk tervszerű és lendületes előrehaladásának. Csak erre az együttműködésre támaszkod­va lehetünk képesek arra, hogy lefékezzük és visszatartsuk a tőkés gazdaság válságának de­zorganizáló hatásait. A IV, ötéves terv idősza­kában mind a szocialista országokkal, mind a tőkés országokkal folytatott külkereskedelmünk növekedése meg fogja haladni a tervezettet. A Magyar Népköztársaság és különösen a fejlett tőkés országok közötti gazdasági kapcsolatok is igen jelentősek. Ezeket a kapcsolatokat a jövő­ben is fejleszteni kívánjuk. Számolnunk kell azonban azzal, hogy a tőkés világgazdaság vál­ságai az egyes tőkésállamok és a tőkésállamok egyes csoportjai államközi szervezeteinek intéz­kedései révén jelentős, kedvezőtlen hatások is érik a Magyar Népköztársaságot. Ahhoz, hogy a gazdasági kapcsolatokban a szocialista gazda­ság érdekeit következetesen érvényesíteni tud­juk, szükség van a külkereskedelem állami mo­nopóliumára. A javasolt törvény kimondja, hogy a Ma­gyar Népköztársaságban a külkereskedelem ál­lami monopólium. Ezzel a törvény szentesíti azt a gyakorlatot, amely 25 esztendeje érvényesül or­szágunkban. Csak a külkereskedelem állami mo­nopóliumának csorbítatlan fenntartása, minden tulajdonformára kiterjedő hatálya és követ­kezetes érvényesítése teszi lehetővé a népgaz­dasági érdekek megvalósítását a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. A törvény alapot ad az egységes értelmezés és gyakorlat számára, s ezzel a népgazdasági érdekeket sértő egyes je­lenségek megszüntetésére is. A külkereskedelmi politika a középtávú és éves népgazdasági tervekben meghatározott fel­adatok teljesítését szolgálja. A napirenden sze­replő törvény a társadalmi érdekek előretekintő szolgálatára kötelez, azt célozza, hogy a parti­kuláris érdekekkel, a pillanatnyi előnyökkel szemben a közös, hosszú távú alapvető érdekeket érvényesítsük. A törvényjavaslat számot vet azzal, hogy a nemzetközi árucsere mindinkább összefonódik a termelési és műszaki-tudományos együttmű­ködés különböző formáival. Mind erőteljesebben érvényesülnek — a KGST-országok kapcsolatai­ban pedig tervszerűen bontakoznak ki — az in­tegrációs folyamatok. A külkereskedelmi kap­csolatok ilyen fejlődése igényli a termelő vál­lalatok, illetve a felhasználók szerves bekapcso­lását a külkereskedelmi tevékenység minden fázisában. Ma már nehezen lehet a termelő vál­lalatok szerepét arra korlátozni, hogy a külke­reskedelmi szerződések előírásait pontosan tel­jesítsék és átvegyék azokat az információkat, amelyekhez a külkereskedelmi vállalatok révén jutnak a piaci konjunkturális folyamatokról. A termelő vállalatoktól el kell várni, hogy maguk is sok forrásból tájékozódva, kezdeményezőén és aktívan vegyenek részt a külkereskedelmi megállapodások előkészítésében, minél kedve­zőbb feltételek kivívásában és természetesen a szerződésekből rájuk háruló kötelezettségek pontos teljesítésében. Amikor az árukapcsolatok együtt járnak és összekapcsolódnak a gyártási eljárások átadásával és átvételével, technológiai, műszaki, szervezési és tudományos ismeretek cseréjével, a gyártásmegosztással és termelési együttműködéssel, akkor a nemzetközi gazdasá­gi kapcsolatokban érintett vállalatok összehan­golt együttműködése, ennek az együttműködés-

Next

/
Thumbnails
Contents