Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2093 Az Országgyűlés 28. ülése, 1974. június 28-án, pénteken 2094 rülmények között, fejlett technikai berendezéseken dolgozzunk. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy jövedelmünk évről évre emelkedik, az alapvető textilszakmára kiterjesztették a korkedvezményes nyugdíjat, mi is csökkent munkaidőben dolgozunk, számtalan központi, minisztériumi, vállalati határozat és intézkedés történt a textilmunkások érdekében: akkor elmondhatjuk, hogy helyzetünk lényegesen megváltozott. Kormányunk biztosan továbbra is figyelemmel kíséri és kiemelten kezeli helyzetünket, és hathatós intézkedéseket hoz a könnyűiparban foglalkoztatottak helyzetének javítására. A szembetűnő változás különösen ott mérhető le, ahol a rekonstrukció már elkezdődött, vagy éppen befejeződött. A mi vállalatunknál a nagy rekonstrukció még nem kezdődött el. Termékeink a hazai és a külföldi piacokon keresettek. Divatcikkeket állítunk elő és termelési lehetőségeinket messze meghaladó igényeket utasítunk vissza minden évben. Azt az elvet követjük, hogy elsősorban a belföldi fogyasztók igényeit elégítsük ki és ezen felül gazdaságosan exportáljunk. Törekedünk a tartós piaci kapcsolatok megteremtésére, a széles választék biztosítására, korszerűbb termékek előállítására, a munka szervezettebb vitelére. Eddig mi nem ismertük, hogy mi az a munkaerőhiány. Ma már mi is ilyen gondokkal küzdünk, és ez annál is súlyosabb, mivel 40—50 éves, teljesen elavult gépi berendezéseink vannak. Fejleszteni csak létszámunkból, az amortizáció visszatartható részéből és kevés hitellel tudunk. Öriási erőfeszítéseket teszünk a meglevő munkaerő megtartására és az új munkaerő megszervezésére. Jó feltételeket teremtettünk a szakmunkásképzéshez, és a vállalatunknál megvannak a továbbképzés lehetőségei is. Szociális létesítményeink fejlesztése mellett új leányszállót építettünk és dolgozóinkat is érdekeltté tettük az új munkaerő megszervezésében. Előrehaladásunkat a vállalati intézkedések megtétele mellett csak az intenzív fejlesztés segítheti elő. Versenyképességünk nálunk is megköveteli, hogy az általunk gyártott keresett divatcikkeket ne korszerűtlen, 40—50 éves gépeken, a dolgozók nagy fizikai munkájának igénybe vétele mellett állítsuk elő. Szerény mértékű nyereségünk és az amortizáció nem elégséges az elavult szövődéi géppark cseréjéhez, a tarthatatlan vízhelyzet megoldásához és a korszerű munkakörülmények megteremtéséhez. A városi tanács az elmúlt években víz rekonstrukciót hajtott végre, és ezzel biztosította a lakosság minimális vízigényét. A város ipari üzemei azonban fejlődnek és ezzel párhuzamosan az ipari vízigények is növekednek. A vízügyi szakemberek távlati terveket dolgoztak ki a fejlődéshez szükséges vízmennyiség biztosítására, amelynek megvalósításához segítségre és támogatásra van szükségünk. Mert csak ezzel tudunk a város lakosságának és ipari üzemeinek helyzetén változtatni. Tudjuk, hogy a textil- és textilruházati ipar korszerűsítésére fordítható 15—16 milliárd forintból sürgősebb és égetőbb problémákat kellett megoldani. Tisztelettel kérem a kormányt és a Könnyűipari Minisztériumot, hogy az V. ötéves terv során nyújtsanak segítséget a gazdag munkásmozgalmi múlttal és magas szakmai kultúrával rendelkező pápai textilmunkásoknak. Mi, textilmunkásnők családanyák is vagyunk. Végre akarjuk hajtani pártunk népesedéspolitikai határozatát. Ennek végrehajtását jelenleg tovább nehezíti a textilipari vállalat egyébként is súlyos létszámhelyzete. Népesedéspolitikánk megvalósításával a jövőnket segítjük. A jövő textilmunkásait, szakmunkásait, egyszóval az életet teremtjük meg. Ehhez azonban ma kell az ország teherbírásának megfelelő alapokat leraknunk a könnyűiparban is. A miniszter asszony beszámolója reális helyzetet tükrözött. Feladataink világosak. Jobbat, szebbet, korszerűbbet kell nyújtanunk, mint eddig. Érezzük a felelősséget gazdálkodásunk eredményeiért, hatékonyságáért, a lakosság ellátásáért, és a rekonstrukció sikeres megvalósításáért. E felelősség hatja át munkánkat, amikor a IV. ötéves tervünk sikeres teljesítéséért dolgozunk, és az új ötéves tervünk lehetőségeit mérlegeljük. A miniszter elvtársnő beszámolóját a magam részéről tisztelettel elfogadom, és képviselőtársaimnak is elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Krasznai Károlyné képviselőtársunk. KRASZNAI KÁROLYNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők, Elvtársak! A könynyűipar gazdálkodásáról és a IV. ötéves tervfeladatok teljesítéséről szóló írásos tájékoztatót a Szolnok megyei képviselőcsoport is megvitatta és az elért eredményeket pozitívnak értékelte. Engedjék meg a tisztelt elvtársak, hogy ennek tükrében röviden ismertessem megyénk helyzetét és egyben gondjait is. Szolnok megyében a III., illetve a IV. ötéves tervidőszakok eltelt éveiben végrehajtott ipartelepítések és fejlesztések eredményesen befolyásolták az ipar szerkezetét. Megyénk egyik fontos iparága a könnyűipar. Részesedése a megye szocialista iparának termeléséből 1975 végére eléri a 18,3 százalékot. A könnyűipar termelését elősegítette az ágazatba tartozó vállalatok, szövetkezetek termelő tevékenységének műszaki színvonal javulása, a piackutatás különböző módszereinek alkalmazása, és a kedvező munkaerőhelyzet. A termelés növekedésével csaknem azonos ütemben növekedett az értékesítés volumene. Tehát ebből is látható, hogy könnyűiparunk kurrens, könnyen és folyamatosan értékesíthető árucikkek termelésére rendezkedett be. Míg 1971-ben a mindenkori folyóáron számolva 1807 millió forint volt a megye könnyűiparának értékesítése, addig 1973-ban ez a mérőszám 2127 millió forintra növekedett, amelyből 1484 millió forint a minisztériumi, 96 millió forint pedig a tanácsi könnyűipar értékesítése. A IV. ötéves terv eddig eltelt három évében mind a minisztériumi, mind a tanácsi könnyűiparban 1972-ben következett be ugrásszerű — 11, illetve 13 százalékos — értékesítésnövekedés. Az értékesített termékek csaknem 25 százaléka került külkereskedelmi értékesítésre, a 100 forint élő- és holtmunka ráfordításra jutó tiszta jö-