Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2091 Az Országgyűlés 28. ülése, 191'4. június 28-án, pénteken 2092 Ez a tény bizonyítja azt is, hogy megyénk egyes üzemeiben már jelentkeznek az intenzív fejlesztés eredményei. A IV. ötéves terv végére azzal számolunk, hogy a könnyűipari ágazatban foglalkoztatott dolgozók száma megközelíti a 15 ezret és a termelési érték meghaladja a három­milliárd forintot. Ugyanakkor bővül a korszerű gyártmányok előállítása. Ezek az eredmények lé­nyegesen hozzájárulnak a megye lakosságának jobb ellátásához, valamint az exportigények ki­elégítéséhez. Az 1973. március 1-én végrehajtott központi bérintézkedés kedvező hatást gyakorolt az ipari munkások jövedelmének alakulására. Ez jó han­gulatot is eredményezett a dolgozóknál. Viszont a központi vállalatok és a vidéki telepek között néhány esetben jelenleg meglevő, véleményünk szerint indokolatlan nagymérvű bérszínvonal­különbség nem minden esetben kedvez a fiata­lok szakmunkássá válásának és a törzsgárda ki­alakulásának. A munkások megbecsülése, a jobb munka­helyi légkör kialakítása érdekében a szociális körülmények, a biztonságos munkavégzés felté­teleinek további javítására volna szükség. Eh­hez azonban a már termelő üzemeink elegendő fejlesztési alapokkal nem rendelkeznek. Ezért javasoljuk, hogy az erre illetékes szervek ilyen szempontból is vizsgálják az V. ötéves terv cél­kitűzéseit, a lehetőségekhez mérten, az anyagi erőforrások függvényében e fontos kérdés meg­oldására nagyobb figyelmet fordítsanak. Miután Szabolcs-Szatmár megye könnyű­iparának fejlesztése és rekonstrukciójának meg­valósítása során kedvezőek a tapasztalataink, s biztosak vagyunk abban, hogy az érintett mi­nisztériumok is így vélekednek, kérjük kormá­nyunkat, hogy megyénk sajátos adottságait fi­gyelembe véve az V. ötéves terv időszakára is biztosítsanak megfelelő pénzügyi alapot az ipar továbbfejlesztéséhez. Tisztelt Országgyűlés! Széles körű előkészítő munkával, különböző országos szervekkel törté­nő egyeztetés során elkészült Szabolcs-Szatmár megye távlati iparfejlesztési terve. A terv elem­zi az eddigi fejlődés eredményeit, bemutatja a megye jelenlegi és távlati helyzetét. Irányt mu­tat egyes ipari ágazatok fejlesztéséhez, bizonyít­ja, hogy a távlati időszak végére is az ország egyik legnagyobb munkaerő-tartalékkal rendel­kező megyéje lesz Szabolcs-Szatmár. 1973. júniu­si felmérésünk alapján a megyében rendelkezés­re álló munkaképes korú, nem kereső lakosok száma eléri a 70 ezer főt. Óvatos számítások sze­rint is ennek mintegy 35—40 százaléka vonható be viszonylag gyorsan a társadalmi termelésbe. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a továbbiak­ban is érdemes a megyében kis- és középüzeme­ket telepíteni. Kérjük a minisztériumokat és kü­lön Keserűné elvtársnőt, hogy az V. ötéves terv során is számoljanak ezekkel a lehetőségekkel. A IV. ötéves terv hátralevő időszakában je­lentős eredményeket kell még elérni, hogy telje­síteni tudjuk a párt és a kormány ide vonatkozó határozatait. A megye könnyűipari munkásai ennek je­gyében tették meg pártunk XI. kongresszusának tiszteletére és hazánk felszabadulásának 30. év­fordulójára munkaverseny-vállalásaikat. A Sza­bolcs megyei képviselőcsoport meggyőződése, hogy becsülettel teljesíti is vállalt kötelezettsé­geit. A miniszteri beszámolót elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Györké Im­réné elvtársnő. GYÖRKE IMRÉNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy figyelemmel hallgattam a miniszter asszony beszámolóját. Mint a Pápai Textil szövőnője, mint"textilmun­kás igazán értékelni tudom azokat az erőfeszí­téseket, amelyeket pártunk és kormányunk tesz a könnyűipar műszaki színvonalának emeléséért és az ott dolgozók helyzetének javításáért. Kép­viselőtársaim tudják, hogy csak a nevünk köny­nyűipar, a magas arányszámú nődolgozók kli­matizált, zajos üzemben, három műszakban, né­hol még korszerűtlen, teljesen elavult gépi be­rendezéseken termelik meg a divathoz és a ke­reslethez igazodó, versenyképes, korszerű ter­mékeket. Csak a köszönet hangján szólhatunk arról a segítségről, amit a kormány eddig a könnyű­ipar fejlesztéséhez és korszerűsítéséhez nyújtott. Helyesen ismerték fel, hogy a régi állapotokat nem lehet tovább fenntartani. A termelés növe­lése, a belföldi ellátás javítása, a piacok megtar­tása és bővítése, az elavult géppark, a termelési struktúra korszerűsítése és sok más egyéb té­nyező feltétlenül szükségessé tette, hogy az ex­tenzív fejlesztésről átlépjünk az intenzív fejlesz­tési szakaszba. Most, amikor ,a miniszter elvtársnő számot adott a tisztelt Országgyűlésnek a könnyűipar jelenlegi helyzetéről, elmondhatom, hogy min­ket, textilmunkásokat megnyugvással tölt el az a tudat, hogy az elhatározott rekonstrukció meg­valósítása jó úton halad, a IV. ötéves terv elő­irányzatait teljesítjük, és megteremtjük az V. ötéves tervben tovább folytatódó fejlesztés alap­jait. Nagyon fontosnak tartom, hogy gyorsabb ütemben tovább haladjunk a megkezdett úton. Indokolttá teszi a gyorsabb ütemet a textilipar jelenlegi létszámhelyzete. A Könnyűipari Szem­lében olvastam, hogy a ruházati rekonstrukciós programban öt év alatt hatszázalékos létszám­növekedéssel számoltunk, ugyanakkor a mun­káslétszám a IV. ötéves terv első két évében 25 százalékkal csökkent. Nem lehet belenyugodni abba, hogy a textiliparból elkívánkoznak az em­berek, a fiatalok nem szívesen választják ezt a szakmát. Én is családanya vagyok és 21 éve három műszakban szövőgépen dolgozom. Nem mondom, hogy könnyű a helyzet, de megtalálom a számí­tásomat. Mint minden alkotó munka, ez is na­gyon szép, mert a magyar textiliparnak van egy gazdag múltja, biztos jelene és biztató jövője. Amikor kormányunk a könnyűipart segíti, kor­szerűsíti, fejleszti, a dolgozó nők több százez­res táborán is segít. Nekünk, túlnyomórészt asz­szonyoknak teszi lehetővé, hogy korszerű kö­i

Next

/
Thumbnails
Contents