Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-28
2071 Az Országgyűlés 28. ülése, 1974. június 28-án, pénteken 2072 nyűipar az említett gondok ellenére az elmúlt években rendkívül eredményesen fejlődött és a jövő is hasonló reményekre jogosít. Mindehhez nagy segítséget nyújtott ás nyújt az a közvetlen, rendszeres munkakapcsolat, amely kialakult a tárca felső vezetése, valamint a megyei párt- és állami vezetés között. Az éves találkozások biztosítják a szükséges információt. A feladatok végrehajtására tett következetes intézkedések kölcsönös előnyöket eredményeznek. Amikor ezt a munkát megköszönjük, egyúttal annak a kívánságunknak adunk kifejezést, hogy ez az együttműködés fejlődjön tovább. A könnyűipar gazdálkodásáról, a negyedik ötéves tervfeladatok teljesítéséről szóló miniszteri beszámolót elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Zsigmond Géza képviselőtársunk felszólalása következik. ZSIGMOND GÉZA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Az országgyűlési képviselők budapesti csoportja Budapest egyik nagy nyomdájában, a Zrínyi Nyomdában és csepeli telepén tartotta ülését üzemlátogatással öszszekötve. Ugyanis ez a nyomda is állami és saját erőből mintegy 300 millió forinttal szerepel a rekonstrukció végrehajtásában. Amikor ismét a nyomdaipar munkájáról, tennivalóiról teszem meg észrevételeimet, azokban benne foglaltaknak az említett nyomdában és az összes budapesti nyomdákban szerzett tapasztalataink is. Azzal kezdeném, hogy az Országgyűlés 1970ben foglalkozott a nyomdaipar gondjával, nehéz helyzetével. Már akkori felszólalásomban említettem, hogy a nyomdaipar jelenleg nem alkalmas a megnövekedett szükségletek előállítására, a munkakörülmények nem megfelelőek, elavult, öreg gépekkel dolgozunk. A budapesti képviselőcsoport személyesen győződhetett meg a látottak és az ott elmondottak alapján, hogy mennyire időszerű volt a nyomdaipar rekonstrukciójával foglalkozni. Látható volt, hogy a nyomda termelése, volumenében való felfutása kinőtte a falakat, túlzsúfoltság van és tegyük hozzá, öreg, korszerűtlen gépek termelnek még egyes üzemrészeiben. De arról is meggyőződtünk Csepelen, hogy itt már a jövőben nyugodt termelés fog megvalósulni, még akkor is, ha jelenleg még csak egy üres, de nagyon szép, korszerű csarnokot láttunk. Mégis mi történt? Előbbrelépés volt-e az elmúlt évek távlatában a nyomdaipar fejlesztése érdekében? Igen. A kezdeti lépések megtörténtek. Ügy vélem, nemcsak a magam nevében, hanem az egész nyomdaipar dolgozói és vezetői részéről mondhatom el véleményemet. A nyomdaipar vezetői tisztában vannak népgazdaságunk teherbírásával és éppen ezért csak elismerés jár azért a jóindulatért, amelynek eredményeként a negyedik ötéves tervben a nyomdaipar jelentős anyagi segítséget kapott a kormánytól. A beruházások sokoldalú igazolását mutatja, hogy a Minisztertanács a szaktárcával együttesen, az igényeket és a lehetőségeket figyelembe véve mérte fel a nyomdaipar szükségleteinek kielégítését. A beruházások kérdése tisztázódott a nyomdaiparban, nagyjából eldőlt az a nagyon fontos kérdés is, hogy mely nyomdákban kerül sor kapacitást növelő és a termékek előállítását korszerűsítő beruházásokra. Mit nyer az olvasóközönség azáltal, hogy lehetővé válik egy-egy nyomdának a fejlesztése? A termelésből kikerülő elavult gépek helyébe a lehetőségeket figyelembe véve modern, lényegesen gazdaságosabban termelő gépek kerülnek. Kivitelezésben szebb könyvek, ízlésesebb lapok, folyóiratok kerülnek az olvasók kezébe és nem kell attól tartani, hogy a régi, elavult gépek meghibásodásából kifolyólag az olvasók számára fontos lapok, folyóiratok, mint a több százezres példányban megjelenő Ország-Világ, vagy a Nők Lapja, vagy éppen az Élet és Tudomány, a Magyar Nemzet, az Esti Hírlap stb. az előírt időre esetleg nem jelenik meg. Megítélésem szerint nagy előrelépés a könyvgyártás fejlesztése vonatkozásában, amiről a miniszter elvtársnő is beszélt. A nagy gondok enyhítését fogja szolgálni kultúrforradalmunk úttörője, a fényszedés meghonosítása. Ügy vélem, a szépirodalmi könyvekkel vagy éppen a tankönyvekkel foglalkozó kiadók jogos kívánsága is nagyjából megvalósul, rövidebb lesz a sokat vitatott átfutási idő, a korszerű szakismereteket tárgyaló könyvek megjelenése is biztosítva lesz. A felsoroltak alapján is igazolást nyer, hogy megalapozott, reális, célratörő, a nyomdaiparban jelentkező szükséglet kielégítését célzó beruházás megindításáról van itt szó. Ez a megállapítás azonban nem jelenti azt, hogy minden rendben van, gondjaink és bajaink továbbra is megmutatkoznak. Miért kívánom ezt hangsúlyozni? Itt Pesten tetőznek a gondok, itt készül nagyságrendileg a tankönyvek, folyóiratok többsége, az exportmunkák javarésze és nem utolsósorban a napilapok zöme is. A magam részéről az a véleményem, hogy a jelenleg ismert beruházások a napilapok biztonságos megjelenését Budapesten, de mint ahogyan Fegyveres elvtárs is mondta, még vidéki viszonylatban is, hosszabb távot is figyelembe véve biztos alapokra helyezték. De ugyanakkor nem lett figyelembe véve a műszaki és tudományos könyv gyártásának biztosítása. Például a közeljövőben 400 éves évfordulóját ünneplő Egyetemi Nyomdában a legkorszerűtlenebb gépeken folyik még a termelés. A jelenlegi fejlesztési alapból a vállalat még a szinttartását sem tudja biztosítani. Az eddigi nyomdaipari beruházások főként a lapokra és a folyóiratokra koncentrálódtak. A jövő nyomdaipari beruházásai is ugyanígy főként ezeket a célokat szolgálják. Ez valóban fontos, de szerintem nem hanyagolható el az előbb említett termékek gyártásának korszerűsítése sem. Az ipar dolgozói és vezetői nevében szóvá kívánom tenni, hogy az ötödik ötéves terv folyamán kerüljön sor olyan tankönyveket gyártó középüzemek megsegítésére is, amelyek hosszú évek során sem tudták pótolni — hozzátéve: önhibájukon kívül — elavult gépi berendezéseiket, sőt a szociális és kulturális téren mutatkozó lemaradásukat sem. Ezek közé tartozik az Egye90*
