Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2069 Az Országgyűlés 28. ülése, mint tizenkétezren dolgoznak és 1,9 milliárd forint értékű terméket állítanak elő. A könnyűipari tevékenység 90 százalékát a fafeldolgozó és a textilruházati ipar képviseli. A bútoripari vállalatok eredményes rekonstrukciójával megteremtődtek a nagyüzemi bútorgyártás korszerű technikai, technológiai alapjai, s a beruházási programnak megfelelő teljesítmény elérése biztosított. Mindez lehetővé tette, hogy ebben az évben 900 millió, és 1975-ben már egymilliárd forint értékű bútort gyártsanak. Megítélésünk szerint a megye bútoriparában szervezett, célratörő munka folyik, az előállított termékek korszerűek, a vásárlók kedvelik a zalai bútorokat. A tárca vezetése is nagy figyelmet fordított az ágazatra és jelentős segítséget adott a sikerek eléréséhez. Szükséges azonban néhány olyan kérdés megemlítése, amelynek megoldása döntően megyei feladat, ugyanakkor nem nélkülözheti az országos ágazati vezetés gondozását sem. Ezek közül néhányról szeretnék szólni. Ismeretes képviselőtársaim előtt is, hogy Zala megye területéhez képest erdőben, faanyagban viszonylag gazdag. Ez is adott alapot ahhoz, hogy a megyei pártbizottság által elfogadott 15 éves gazdaságfejlesztési irányelvekben kiemelten szerepel a faipar fejlesztése. Már eddig is sokszor kezdeményeztük, hogy az alapanyagellátásban legyen nagyobb arányú a zalai erdőkből nyert faanyag. Sürgettük az elsődleges fafeldolgozás gyorsabb ütemű fejlesztését, az erdő és fagazdaság, valamint a bútoripar közötti ésszerű, a népgazdasági érdekeknek megfelelő együttműködés kialakítását. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium egyetért a megyében egy olyan üzem létrehozásával, amely fagyártmányok előállításával foglalkozna. A tanulmány elkészült. Abból kitűnik, hogy a program megvalósítása révén az importalapanyag-felhasználás jelentősen csökkenthető. A beruházás megvalósítása ugyanakkor azt is eredményezné, hogy a bútoripari üzemek a minőségi bútorgyártás követelményeinek megfelelő alapanyagot és alkatrészt kapnának, javulna a gyártás gazdaságossága. A megye két legnagyobb bútoripari vállalata egyébként az elmúlt három évben 340 millió forintot fordított fejlesztésre, amelynek 9 százaléka állami támogatás és kétharmada bankhitel. A vállalatok pénzeszközei hatékony gazdálkodás mellett is hosszú időre lekötöttek, ez pedig az egyéb kisebb fejlesztés megvalósításának, sőt a termelés igényelte forgóeszköz bővítésnek is akadályozója. Ugyanakkor gondot jelent az alapanyagárak növekedése, mely az utóbbi három évben a két vállalatnál 25—30 millió forinttal csökkentette a tárolható készletet. A fejlesztéssel járó gondok közé tartozik a bérgazdálkodásban jelentkező feszültség is. Ismeretes, hogy a bútorgyárak munkáskollektívája rövid idő alatt nagy szakmai fejlődésen ment keresztül. Először a gyalu volt a fő szerszám, ezt követték a kezdetleges gépek, s az utóbbi három évben pedig megismerték és működtetik a modern megmunkáló gépsorokat. A nagyobb szaktudást, a nagyobb képzettséget anyagilag is el 1974. június 28-án, pénteken 2070 kell ismerni. A technikai fejlesztés eszköznövekedése miatt viszont a hatékonyabb munka, a nagyobb nyereség ellenére is a dolgozók jövedelme nem emelkedett kellő mértékben. A múlt év márciusi központi bérintézkedések, a preferenciák ugyan sokat segítettek, de a megyei átlagkereset továbbra is lényegesen elmarad a tárcafelügyeleti bútoripari vállalatoknál dolgozókétól. Megyénk bútoripari üzemei is bekapcsolódtak a Kommunista Ifjúsági Szövetség VIII. kongresszusa által meghirdetett ifjúsági bútor akcióba. Az ifjúság igényeinek megfelelő modern, olcsó bútorok gyártása jelenleg is folyik. A gyártás és az értékesítés tapasztalatai alapján azonban szükségesnek látom javasolni: a vállalatok és a kereskedelem is a jelenleginél még jobban legyen érdekeltté téve az ifjúsági bútorakció sikerében. Az értékesítés kapcsán meggondolandónak tartom továbbá megvizsgálni annak lehetőségét, hogy a családalapító 30 éven aluliak esetleg célirányos hitelakciók keretében juthassanak kedvezményesen tetszetős, választékos bútorokhoz. Ugyanis olyan tapasztalatok vannak, hogy az ifjúsági bútorok — mivel azokat bárki vásárolhatja — nem mindig oda kerülnek, ahova kellene. Kedves Elvtársak! Megyénk minisztériumi, tanácsi és szövetkezeti textilruházati iparában közel 5000 fő dolgozik. A termelés bővítésében a fejlesztés intenzív vonásainak egyre nagyobb mérvű elősegítése a cél. Ezt jól szolgálja az eddig megvalósult fejlesztés. Különösen elismerésre méltó a Zalaegerszegi Ruhagyárban végbement üzem- és munkaszervezés, melynek révén a rejtett tartalékok feltárásával 35 százalékkal nő a termelékenység. Megvannak az elképzelések, hogy a szervezőmunka kiterjedjen a termelés előkészítésére, az értékesítésre és a minőség javítására, az üzem- és munkaszervezés valamennyi területére. A megyei textilruházati iparban a termelőegységek a termelés bővítése mellett fokozott gondot fordítanak a belföldi igények kielégítésére, a szocialista és a tőkés export bővítésére, a több, piacra alkalmas termék gyártására. A megyei textilipar legjelentősebb képviselője a Kőbányai Textilműveknek a negyedik ötéves tervidőszakban létesült zalaegerszegi telepe, mely termelésének közel 80 százalékát exportálja. A x gyáregység termelési tevékenysége alapján meggondolandónak tartjuk továbbfejlesztését, tevékenységi körének bővítését. Gondjaink közül még egyet említek, s ez a 4 lakossági szolgáltatással kapcsolatos. A dolgozók részéről jogos igény a megfelelő színvonalú ellátás. Itt a könnyűipari ágazatból a textiltisztítást emelem ki, amely a központi mosoda korszerűtlensége miatt nem megoldott. Az üzem rekonstrukciója folyamatban van, azonban a befejezéshez még további anyagi fedezet szükséges. Ugyanakkor megyénk aprófalvas településszerkezete sürgeti a befejezést, hogy biztosítani tudjuk a zalai lakosság igényeinek jobb kielégítését. Tisztelt Országgyűlés! Megyénkben a köny-