Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2067 Az Országgyűlés 28. ülése, 1974. június 28-án, pénteken 2068 után a könnyűipari ágazat fejlődött megyénkben a leggyorsabban. Még 1965-ben is a könynyűipar foglalkoztatta a legtöbb dolgozót. Sajnos a fejlődés nem volt töretlen a harmadik ötéves terv időszakában. A termelés emelkedett ugyan, de ezzel egyidejűleg a gépipar gyorsabb fejlődése miatt úgy éreztük, mintha csökkent volna a könnyűipar szerepe és jelentősége. Ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy a minisztériumtól a megye nem kapott számottevő támogatást az ágazat fejlesztéséhez. Mi, somogyiak, szívesen és örömmel láttuk volna a korábbi gyors fejlődést és örültünk annak, hogy a tanácsok elősegítették a könnyűipari ágazat fejlődését. Hiszen új üzemek kezdték meg tevékenységüket a megyében: a Május 1. Ruhagyár öreglaki, karádi telepe, a Budapesti Kötőipari Szövetkezet, a Pécsi Kesztyűgyár telepe, és még sorolhatnám tovább. A tanácsok ma is elősegítik anyagi eszközeikkel a könnyűipar fejlődését. Hiszen tanácsi támogatással épülnek üzemek Marcaliban, Barcson és más településeken. Munkahelyem, a Kaposvári Ruhagyár lényegében önerőből és kisebb mérvű tanácsi támogatással fejlődött 2400—2500 főt foglalkoztató és közel 400 millió forint termelési értéket produkáló gyárrá. Csak megemlítem, hogy a gyár dolgozóinak létszáma 1955-ben 352 fő volt. A termelés növelését szolgáló fejlesztések mellett feltétlenül szükségesnek tartom, hogy e gyár dolgozóinak szociális ellátottsága is javuljon. Ilyen célt is szolgál a gyárnál hamarosan befejeződő, mintegy 25 millió forint értékű fejlesztés. És bízunk abban, hogy nagymértékben javítja munkakörülményeinket a jelenleg tervezett, mintegy 100 —110 millió forintos fejlesztés. Tisztelt Országgyűlés! Amíg népgazdasági szinten a könnyűipar lakosságunk egészének kedvezőbb ellátását biztosítja a közszükségleti cikkek egy részéből, addig a Kaposvári Ruhagyár a gyermekruhaellátás terén igyekszik megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek. Mint munkásasszony, nap mint nap tapasztalom, hogy a vásárlók egyre szebb, jobb, de különösen olcsóbb ruhákban szeretnék járatni gyermekeiket. Mint anya, és vásárló, ezzel egyet is értek. Ennek az igénynek azonban eleget tenni nem könnyű feladat. A napi munka során eZ nemcsak nekem, de a munkatársaimnak is gondot okoz. A rekonstrukció, a folyamatos üzemés munkaszervezés nemcsak a termelékenységet, de az intenzitást is növeli. Mi, akik a könnyűiparban dolgozunk, az elmúlt két évtizedben bebizonyítottuk, hogy eleget tudunk tenni az elvárásoknak. A jó munka egyéni és közösségi érdek is, de összességében mindenképpen népgazdasági érdeket szolgálunk. Ha helytállásunkkal összefüggésben nézzük jövedelmünk alakulását, akkor nem lehetünk teljesen elégedettek. A könnyűipari ágazatban az 1973-as központi bérintézkedések ellenére sem érik el a személyi jövedelmek az állami ipar átlagát. Vagyis a bérek és a személyi jövedelmek színvonalában az 1968. év előtt kialakult relatív lemaradást eddig nem sikerült számottevő mértékben csökkenteni. Ezt akkor is lényegesnek tartom megemlíteni, ha a könnyűiparban jelentős mértékben — főleg a konfekció iparágban — 80 százalékban, vagy azt meghaladóan nők dolgoznak. A kívánatos bérfejlesztést az üzemek csak önerőből nem tudják megvalósítani. A könnyűipari üzemek jelentős erőfeszítéseket tesznek az önerőből történt bérfejlesztésre. Azonban, mint hosszú évek bizonyítják, ez kevésnek bizonyul ahhoz, hogy kedvező, a ruhaipari munkások elvárásainak megfelelő bérezés alakuljon ki. Ehhez mindenképpen további központi intézkedések szükségesek. Beszámolómban szót ejtettem már a könynyűipari ágazat helyzetéről és fejlődéséről. Űgy gondolom, hogy megyénkben a munkaerő-helyzetből adódóan is mód van és szükséges is az ágazat eddiginél nagyobb arányú fejlesztése. Az ágazat fejlesztéséhez kaptak a megye üzemei vissza nem térítendő támogatást is, például a Nyomdaipari Vállalat, a Patyolat, s ezen túl hitelek is rendelkezésre álltak, amit mi, gyári munkások nagy örömmel vettünk tudomásul. Ahogy Somogy megyei képviselőtársaimtól ismerem, az ötödik ötéves tervben elsősorban Marcaliban és Barcson a már említett fejlesztések további folytatását tervezik. Ez azonban önmagában kevés ahhoz, hogy az ágazat részaránya a megye össziparán belül a jelenleginél kedvezőbben alakuljon. Feltétlenül szükséges a minisztérium eddiginél nagyobb mérvű anyagi támogatása is, hogy a megyénk könnyűipari ágazatához tartozó minisztériumi, tanácsi, de a szövetkezeti ipar fejlesztését is a kívánatos és szükséges mértékben lehessen az ötödik ötéves tervidőszakban megvalósítani. örülnék, ha miniszter elvtársnő és munkatársai a könnyűipar fejlesztésében eddig végzett megyei munka elismeréseként a következő tervidőszakban a folyamatban levő rekonstrukció mellett néhány, vagy legalább egy új könnyűipari üzem felépítését elősegítenék. Munkatársaim nevében is ígérem, hogy a termelés vonalán megyénkben a könnyűipari ágazat negyedik ötéves terv-célkitűzéseit valóra váltjuk. A miniszterasszony beszámolóját elfogadom, és a tisztelt Országgyűlésnek is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Lendvai Miklós képviselőtársunknak adom meg a szót. LENDVAI MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! A képviselők Zala megyei csoportja — készülve a parlamenti ülésre — értékelte a megye könynyűiparának helyzetét, a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek időarányos teljesítését. A zalai helyzetből az állapítható meg, hogy az eredmények és a meglevő gondok is azonosak az írásbeli tájékoztatóban, valamint a miniszter elvtársnő szóbeli bejelentésében foglaltakkal. Zala megye iparában jelentős helyet foglal el a könnyűipari termelés, amelynek növekedése a negyedik ötéves terv eddig eltelt három évében 50 százalékos volt. Az ágazatban több 90 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ