Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2045 Az Országgyűlés 28. ülése, 1974. június 28-án, pénteken 2046 szakmai információs igényének kielégítéséhez, az átfutási idők rövidítéséhez. A nyomdaipar termelésének értéke megfelel a tervezettnek, a könyvgyártás már 1974-ben eléri az 1975. évi előirányzatot. A papír- és a nyomdaipar együttesen jó eredményt ért el a korszerű csomagolóanyagok előállításában. Az utóbbi hónapokban bekövetkezett gépbeszerzési nehézségek miatt a rekonstrukció kivitelezésének egy kisebb hányada áthúzódhat 1976-ra. A különböző iparágak rekonstrukciós programjainak megvalósításában a minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatokon kívül részt vesznek a tanácsi vállalatok és szövetkezetek is. Az elmúlt három évben a konfekcióipari gépcserék 48, a cipőipari fejlesztések 36, a bútoripari beruházások 63 százaléka a tanácsi és a szövetkezeti szektorban valósult meg. Feladataink megkövetelik, hogy az alapanyagot termelő és a tömeggyártásra alkalmas, több ezer főt foglalkoztató országos nagyvállalatok mellett ezekben az években, de a következő ötéves időszakban is megfelelően biztosítsuk a speciálisabb igényeket kielégítő közép- és kissorozatú, vagy egyedi termékeket korszerűen előállító kis- és középüzemek fejlődését is. Ágazatunknak különleges felelőssége van a lakossági szolgáltatások ellátásában is. A könynyűiparhoz közvetlenül tartozó textiltisztításnak a ruházati, a faipari és a személyi szolgáltatásoknak fontos szerepük van a nők helyzetének könnyítésében, a kulturált öltözködésben, a testápolásban, az idegenforgalomban és általában a korszerű életforma kialakításában. Központi intézkedések, döntések nyomán gyors a textiltisztítási kapacitás és hálózat fejlesztése, de nem kielégítő a hagyományos és a személyi szolgáltatásoké. Egyes területeken magyarázható azzal a visszaesés, hogy az ipari termékek minőségének javulása, a divatirányzatok, a termékstruktúra és az igények átalakulása megszüntet bizonyos igényeket. De ugyanakkor a jelzések arra is utalnak, hogy a tanácsokkal együttműködve tegyünk többet a hagyományos és a személyi szolgáltatásokban ellátatlan területek felszámolásáért, a szolgáltató hálózat bővítéséért, a tanácsi, a szövetkezeti szektorban és a szolgáltató kisiparban egyaránt. Tisztelt Országgyűlés! A rekonstrukcióra szükség van azért is, hogy javítsuk dolgozóink munkafeltételeit. Az indulásnál élt az az önmagában elfogadható várakozás, hogy most minden üzemben, minden gyárban gyors és látványos változások várhatók a műszaki színvonalban, a munkakörülményekben. A programok részleteinek tisztázásakor azonban az anyagi eszközök, a beszerezhető gépek reális számbavétele, a termelés rekonstrukció közbeni emelésének szükségessége, a társadalmilag indokolt vállalati jövedelmezőségi szint fenntartása mind-mind reális megítélésre szorította a programok készítőit és végrehajtóit. Sorolnunk kellett a célokat. Számolnunk kellett azzal, hogy lesznek korszerű gyáraink, termelési folyamataink, amelyek műszakilag élenjáró, kedvező munkafeltételeket teremtenek, de egy-egy vállalaton, sőt egy-egy gyáregységen belül egyidejűleg jelen lesz a legkorszerűbb és az elavult technika is. A magyar könnyűiparban ma megtalálhatók olyan, minden szempontból magas színvonalú vállalatok és gyárak, csarnokok, mint a Győri Műbőrgyár, a Magyar Selyemipari Vállalat tolnai fonalterjedelmesítője, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat újszegedi szövőgyára, a Kender Juta polipropilén üzeme, a Lábatlani Papírgyár vagy a Zala Bútorgyár, ahol a gépek, az épületek, a munka- és szociális körülmények olyanok, amilyeneket végül is mindenütt szeretnénk elérni. De találkozhatunk azzal is, hogy egy-egy gyáregységen, sőt egy-egy csarnokon belül a gépek egy része már modern, más része régi. Korszerűsödött a hőszabályozás, de nem csökkent a zajszint. Javult a szociális ellátás, de a gépek még régiek és így tovább. A rekonstrukciókkal együtt járó változások egy-egy vállalat, egy-egy gyár vagy gyáregység életében örömteli, de nehéz napokat is hoztak. A közös célok és gondok erősítették vállalatainknál a társadalmi és a gazdasági szervezetek együttműködését. Dolgozóink, vezetőink nagy többsége örömmel vállalata a feladatokat, az új technika, technológia követelte ismeretek megszerzését, de van, ahol éppen a rekonstrukcióval járó nehézségek riasztottak el iparágunktól gyakorlattal rendelkező szakmunkásokat, vagy éppen nem vonzzák a fiatalokat. Általánosan jellemző eredmények mellett előfordultak nem megfontolt döntések, lépések, amelyek kihatnak a vállalati jövedelmezőségre. Van néhány vállalat, amely reális lehetőségeinél többet vállalt. Ezért programját menet közben kellett módosítani. Volt, ahol időközben kellett vezetőket felmentenünk, mert kiderült, hogy a megnövekedett feladatokra nincs elég energiájuk, vagy azok meghaladják erejüket. Programjainkat folytonos mozgás, változás közepette hajtjuk végre azzal a tudattal, hogy munkánk eredményeként a könnyűipar csaknem 3800 telephelye közül egyre több rendelkezik korszerű gépekkel, munkakörülményekkel. A végrehajtás menetében a további munka szempontjából máris számos hasznosítható tapasztalatot vontunk le, így például azt, hogy a rekonstrukció nem hajtható végre egy ötéves tervidőszakban, nemcsak az anyagi eszközök korlátolt lehetősége miatt. A technológiára, anyagra, divatra érzékeny szakmákban tulajdonképpen állandóan szükség van a felújításra. Ha belátható időn belül ki is cseréljük a legalapvetőbb gépeket, számítani kell arra, hogy versenyképességünk fenntartása a gépek további gyorsított cseréjét, újabb műszaki, szervezési ismeretek megszerzését, alkalmazását követeli. Vagy nem elég meglátni, megszeretni, megvásárolni egy új gépet, új technológiát, összhangot kell teremteni a már gyártott, piacon bevezetett áruk és a beszerzett új gépeken készíthető gyártmányok között. Előfordul: drága, nagy értékű gépeken egyszerűbbekkel is előállítható termékeket gyártunk. Több helyen munka közben derült ki, hogy másfajta áru termelésére képes