Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2039 Az Országgyűlés 28. ülése, 1974. június 28-án, pénteken 2040 kötött államközi szerződéseinket, sőt számos termékből az időközben létrejött bővítő egyezmények nyomán fontos nyersanyagokért a tervezettnél többet is szállítottunk. A baráti országok közül legjelentősebb vevőnk a Szovjetunió. Odairányuló szállításaink értéke az 1970. évi 127 millió rubelről 1975-re 233 millió rubelre emelkedik. A növekvő feladatok teljesítésébe egyre több vállalat és szövetkezet kapcsolódott be. öröm és büszkeség számunkra, hogy több millió szovjet fogyasztó vásárol magyar cipőt, ruhát, textíliát, és reméljük, egyre elégedettebbek lesznek termékeink minőségével, választékával. A negyedik ötéves terv a dollár-elszámolású kivitel szerényebb emelkedésével számolt. A három év eredményei arra engednek következtetni, hogy az előirányzatot a belföldi ellátás javítása és a szocialista exportkötelezettségeink teljesítése mellett is lényegesen túlteljesítjük, öt év alatt exportunk 98 millió dollárról mintegy 180—190 millió dollárra emelkedik. A tőkés piacokra kivitt áru mennyisége korántsem nőtt ekkora mértékben. Eladási áraink ugyanis magasabbak a korábbinál a javuló árustruktúra, a tőkés infláció és a nyersanyag-áremelkedések hatására. Az a tény, hogy a dollárelszámolású export kétharmada ma már a fejlett ruházati iparral rendelkező országokba, például Angliába, Franciaországba, Kanadába, Japánba és a skandináv államokba irányul, azt támasztja alá, hogy vállalataink, szövetkezeteink versenyképessége fokozatosan javul. A lakosság ellátásában és az exportban elért fejlődést összegezve nem túlzás azt mondani, hogy iparunk egyre inkább képes nemcsak a mennyiségi, hanem a minőséggel, a választékkal szemben támasztott követelmények teljesítésére is. Tartozom ezzel a megállapítással azoknak a könnyűiparban dolgozó munkásoknak, műszakiaknak, közgazdászoknak, iparművészeknek és vezetőknek, akik aktívan tevékenykednek iparunk színvonalának emelésén, a rekonstrukció sok örömet, de nehézséget is okozó körülményei között. A közszükségleti cikkeket előállító ipar jellegénél fogva azonban legkevésbé tűri el az eredmények feletti önelégültséget, megnyugvást. A vevők napról napra figyelmeztetnek bennünket arra, hol követünk el hibát, vagy hol maradunk el a követelményektől. A fogyasztási cikkek piacán az eredmények és a hiányosságok egyaránt gyorsan lemérhetők. Ezek a gyors reagálások egyrészt sok sikerélményt szereznek valamennyiünknek, akik ezen a területen dolgozunk, másrészt ösztönző hatásuk nagy tartaléka munkánk javításának. A hozzánk és a vállalatokhoz közvetlenül érkező észrevételek, a kereskedelmi és a tájékoztató szervek közvetítésével továbbított vásárlói vélemények, több irányban figyelmeztetnek bennünket, egyre több vásárló lép fel a magasabb minőség és a bővebb választék igényével. összehasonlítást téve az iparilag fejlett országok kínálatával, elismerve eddigi eredményeinket, mind több vásárló arra ösztönöz bennünket, hogy még tovább javítsuk a jobb minőségű termékek kínálatát, gyorsabban adaptáljuk, alkalmazzuk az új anyagokat, új technológiákat, a divatos modelleket, a korszerű formákat. Tegyük ezt még akkor is, ha ez gondos, takarékos gazdálkodás mellett is növeli a ráfordításokat, a fogyasztói árakat. Mindenki szeretne mind jobb terméket minél olcsóbban vásárolni. A fogyasztók többsége azonban egyben termelő is. Saját munkahelyi tapasztalata alapján tudja, hogy a korszerűsítés nagy összegű beruházásokat igényel, a jobb minőségű anyag többe kerül. A munkaigényesebb fazonért több munkabért kell fizetni. A gyors reagálás tartalékkapacitásokat igényel. De sok vállalat tapasztalata figyelmeztet arra is, hogy a divat gyors követése nemcsak előnyökkel jár, hanem kockázatos, gyakran ráfizetéses vállalkozás is. Az 1968 óta érvényes, rugalmasabb fogyasztói árrendszer alkalmazása egyértelműen bizonyítja, amennyiben az indokolt, a jól, takarékosan szervezett munka melletti többletráfordítások a fogyasztói árakban megtérülnek, egyre többen megtalálják a keresett ruhát, cipőt, papír- és textilárut, bútort, és mind több vásárló elismerését váltják ki fodrászati, méretes szolgáltatásaink. Az ellátás további javítása érdekében különösen fontosnak tartjuk, hogy többen tudjanak divatos, megfelelő méretű konfekcióruhába öltözni, s hogy célszerűbbé tegyük főként a csecsemők és a gyermekek öltöztetését. Jobb árukínálattal fokozzuk a gyermek érkezésével és felnevelésével, a lakás berendezésével, az új lakásba költözéssel együttjáró örömöket, segítjük a szabad idő kulturált felhasználását. A fogyasztók jelzései ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy a vállalatok, szövetkezetek a kínálat kialakításakor ne feledkezzenek meg azokról, akik nem a legutolsó divat szerint öltözködnek vagy vásárolnak bútort, akár azért, mert a jövedelmük nem teszi azt lehetővé, akár azért, mert esetleg más célra szívesebben költenek, vagy pedig a kapható cikkek tulajdonságai nem felelnek meg életkörülményeiknek, szokásaiknak. Lakosságunk egyötöde hatvan éven felüli és a vásárlóknak csaknem fele falun, jó részük ma is tanyán él. A jövőben jobban kell figyelnünk e rétegek igényeire, vagyis kínálatunkat differenciáltabbá, sokrétűbbé kell tenni. Ügy ítéljük meg, hogy a magyar könnyűipar szerkezete a nagy-, a közép- és a kisvállalatok egyidejű jelenléte alkalmas is a nagy- és a kissorozatban előállítható termékek iránti igények vagy egyéni megrendelések kielégítésére. Emellett vannak olyan standard jellegű könnyűipari termékek is, amelyek alapvető szükségleteket elégítenek ki, mással nem helyettesíthetők. Ezekből minden körülmények között biztosítani kell a folyamatos ellátást. Nem érvényesíthetünk a társadalmi érdek ellen részérdekeket még akkor sem, ha átmenetileg ellentmondások keletkeznek közöttük. Ilyen esetben nem választhatjuk a termelés leállítását, nem hanyagolhatjuk el növelését, még akkor sem, ha a gazdaságossági érdekek azt kívánnák. Ha lehetséges, importtal, ha ez nem lehetséges, 89*