Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-28

2041 Az Országgyűlés 28. ülése, 1974. június 28-án, pénteken 2042 a termelők érdekeltségének megteremtésével, de feltétlenül meg kell oldanunk az ellátást. Az elmúlt években tettünk is számos ilyen jellegű intézkedést, például a pelenka, a gyermekcipő, egyes ruházati cikkek ellátásának javítása érdekében. Van tennivalónk más téren is. Amellett, hogy ma jobban igazodunk a belföldi és a külföldi vásárlók igényeihez, nem kevés a fogyasztói reklamáció és előfordulnak késedelmes szállítások is. Az egyes vásárló, legyen az magyar, szovjet vagy angol, nem lehet tekintettel arra, hogy mi most rekonstrukciót hajtunk végre, hogy a sok gépcsere számos problémát okoz, hogy ezekben az években sok új szakképzetlen munkaerőt vonunk be a termelésbe, indokoltan reklamálja a szín- és mérethibát, a levált talpú cipőt, a bútorok alkatrészeinek pontatlan illesztését. Azzal sem tudjuk megnyugtatni, ha megmagyarázzuk, hogy a mai, lényegében szerelő jellegű technológia mellett milyen sokan végzik egy-egy cipő vagy bútor összeszerelését és elég, ha csak e

gy-egy művelet nem elég gondos, nem elég pontos. Az sem elfogadható válasz, hogy milyen bonyolult a kooperáció, milyen sok szervezet együttműködését igényli a zömmel külföldi nyersanyaggal, sokfajta kellékkel dolgozó iparunkban a késztermékek idejében való megjelentetése. Mi, iparvezetők, egyet tehetünk, gazdasági és műszaki feltételek javításával, a munka jobb megszervezésével, a szakismeret emelésével a termelésben a minőségi, a szállítási és a kooperációs fegyelem erősítésével, ösztönzéssel, meggyőzéssel, ha kell szigorral fokozatosan javítsunk a helyzeten. Erre törekszünk a minisztériumi irányítómunkában, erre ösztönözzük vezető kollektíváinkat, s ezt a mércét igyekszünk alkalmazni a munka megítélésében. Tisztelt Országgyűlés! Célunk a lakosság minél jobb ellátása, ezért beszámolóm első részében a fogyasztó szemszögéből igyekeztem megítélni a könnyűipar termelését. Az ellátás természetesen nemcsak a készterméket előállító, a fogyasztó előtt márkájával megjelenő termelő vállalat munkájának színvonalától függ, hanem attól is, milyen nyersbőrt, gyapjút, lent, kendert, farostlemezt ad a mezőgazdaság az iparnak, milyen országból, milyen minőségben tudjuk azokat beszerezni. Kaphatók-e folyamatosan a célnak megfelelő, a színezéshez, kikészítéshez szükséges festékek, vegyszerek, azok a gépek, amelyekkel a hiányzó munkaerőt pótolni tudjuk. Hasonlóképpen a ténylegesen kapható választék attól is függ, milyen a kereskedelmi hálózat. A szélesebb áruválaszték folyamatos eljuttatása, bemutatása és árusítása korszerűbb, nagyobb alapterületű boltokat, raktárakat igényel. Kormányunk ez utóbbira is jelentős összegeket fordít. Kereskedelmi barátainkkal együtt örülünk e

gy-egy olyan új létesítménynek, mint a közelmúltban Angyalföldön megnyílt 10 000 négyzetméteres bútoráruház, amelyhez hasonló több vidéki városban is létesül. Végül az ellátás, a minőség attól is függ, hogy a végtermék előállításában és forgalombahozatalában együttműködő termelő és kereskedelmi vállalatok milyen gazdasági feltételek, érdekeltségi viszonyok között dolgoznak, milyen színvonalú a kapcsolat, a kooperáció. A IX. és a X. kongresszuson elhatározott, a vállalati önállóságot és az anyagi érdekeltséget erősítő irányítási rendszer egyértelműen jobb feltételeket teremtett ágazatunk fejlődéséhez és lemérhető eredményeket hozott a termelő és a kereskedelmi vállalatok közötti együttműködésben is. Megbízhatóbb a hazai igények közös feltárása, szélesebb körű az előnyösebb külföldi elhelyezési lehetőségek együttes kutatása. Gyorsabb, rugalmasabb a reagálás az ellátással, a választékkal, a szállítási feltételekkel kapcsolatosan felmerülő problémákra. A vásárlók körében joggal bírált egymásra mutogatás helyett jellemzőbb a problémák együttes megoldása. Ennek a javuló együttműködésnek vitathatatlan eredményei tapasztalhatók az áruellátásban, az exportban, de tudjuk azt is, hogy a kooperáció, az együttes ipari kereskedelmi munka javításának még van sok, kellően ki nem használt lehetősége is. Az elmúlt évi tapasztalatok azonban azt is egyértelműen bizonyítják, hogy elsősorban a fejlesztési irányok meghatározásában, az életkörülményeket meghatározó feltételek kialakításában, de még az ellátás és az export harmonizálásában is szükség van az ágazati és a társadalmi érdeket egyeztető, jól átgondolt központi tervező, és irányító munkára. Ezt a követelményt igyekeztünk érvényesíteni a rekonstrukciós programok megvalósításában, a legfontosabb társadalompolitikai határozatok végrehajtásában. A fejlesztési hitelek, az állami támogatások, a bérpreferenciák juttatásánál, a központi bérpolitikai intézkedések végrehajtásánál, szabályozóeszközök módosításánál, legyenek azok a vállalati jövedelmet növelők, vagy csökkentők, a felismert társadalmi ágazati és csoportérdekek legjobb összhangjára törekedtünk. Ennek szellemében tettünk javaslatot a kormánynak a rekonstrukciós programok végrehajtáshoz szükséges többlet pénzügyi eszközök biztosítására, vagy a központi bérpolitikai intézkedéseknél a nőket foglalkoztató iparágaink magasabb részesedésére. Ezt a célt követtük, amikor egyes iparágakat vagy vállalatokat kizártunk az állami támogatásokból, mert úgy ítéltük meg, hogy ebben az időszakban jobb munka esetén saját pénzügyi eszközeik elegendők a fejlesztéshez. Ugyanakkor magasabb fejlesztési támogatásban, béremelésben részesítettük azokat az ágazatokat és vállalatokat, amelyek társadalompolitikai érdekből kevésbé jövedelmező cikkeket állítanak elő. Méltányos exportadó kivetését tartottuk helyesnek azoknál a vállalatoknál, amelyeket hatékonyabb exportra kívántunk ösztönözni. A központi irányítás és a vállalati önállóság összehangolására irányuló kormányzati tevékenység jó feltételeket biztosított vállalataink, szövetkezeteink dinamikus fejlődéséhez. Erre alapozzuk irányító munkánk további javítását is. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék részletesebben szólni arról, hol tartunk a negyedik ötéves tervben jóváhagyott rekonstrukciós prog-