Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-27

2025 Az Országgyűlés 27. ülése, 1974. június 27-én, csütörtökön 2026 centrumközségek közlekedése, iskolája, kereskedelmi ellátása, művelődési háza jobb és magasabb színvonalú legyen, mint a társközségeké. Ahol nincs meg az ingázás feltétele, oda a helyi lehetőségeket figyelembe véve ipart kellene telepíteni. (A bedolgozó hálózat megszervezése látszik a legcélszerűbbnek, hiszen annak kicsi az anyag- és energiaigénye.) Megyénk iparára egyébként is jellemző az aránytalan területi koncentráció és a kitermelő ipar magas részaránya. Ezért is indokolt a megye iparszerkezetének változtatása, korszerűsítése, az erre irányuló megyei erőfeszítések központi támogatása. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban a Baranya megyei aprófalvak területi helyzetéből adódó problémákat, az azok megoldására eddig tett intézkedéseket igyekeztem bemutatni. A tervek megvalósítása hosszú távon következetes alkotómunkát igényel. E munkához azonban a megye anyagi ereje nagyon kevés. Településhálózatának átalakítása, ezzel egyidejűleg a falusi lakosság életkörülményeinek megjavítása csak központi segítséggel lehetséges. Felmerül annak szükségessége, hogy az aprófalvas településeken működő tanácsok költségvetési bevételeit, fejlesztési lehetőségeit az általánostól eltérő módon differenciáltabban kell központilag is szabályozni, támogatni. Ezért tisztelettel javaslom a kormánynak: 1. Miként az iparilag fejletlen megyéket a központi iparfejlesztési alapból jelentős összegekkel támogatta, hasonlóan nyújtson segítséget az aprófalvas területeknek is problémáik megoldásához, ha ez nem történik meg, számolni kell azzal, hogy az életszínvonalkülönbségek tovább növekednek az aprófalvas megyékben. 2. Részesítse kiemelt állami támogatásban a központi községek lakásépítkezéseit. Az építkezésekkel kapcsolatban vegye fontolóra a központi községekben a közműcélcsoport létesítését. A Pénzügyminisztérium részéről az elmúlt években sajátos települési helyzetünkből adódó problémáinkkal kapcsolatban egyre több figyelmet, megértést tapasztaltunk. Az 1975. évi költségvetés, valamint az ötödik ötéves terv célkitűzéseinek rögzítésénél kérem a kormány ez irányú megértő segítségét. Az 1973. évi költségvetési zárszámadást elfogadom, a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Inokai János képviselőtársunk. INOKAI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az ember mai életformája összeforrt a technikával, az ipar roppant gépezetének működtetése és továbbfejlesztése lét vagy nemlét kérdése. Korántsem mindegy, hogyan működik az ipar gépezete. Felmérések alapján megállapítást nyert, hogy a gépiparban dolgozó fizikai munkások 46 százaléka szereléssel, anyagmozgatással, raktározással, 19 százaléka forgácsolással, 33 százaléka pedig egyéb szakmunkával foglalkozik. Ugyanakkor azt találjuk, hogy a mérnökök és technikusok 65—75 százaléka forgácsolási technológiával és művelettervezéssel foglalkozik, az előbb említett szerelési, anyagmozgatási és raktározási technológiával pedig a mérnökök és technikusok mindössze 8—10 százaléka foglalkozik. Az egész gyártási folyamat átfogó tervezésével pedig a nyersanyag kiindulásától a készáru befejezéséig úgyszólván csak a tervezőintézetek foglalkoznak. Márpedig ha ezeken az arányokon nem változtatunk, hogyan tudjuk majd az anyagmozgatással és a raktározással foglalkozókból pótolni a termelés egyéb területein hiányzó munkaerőt a következő ötéves terveinkben? Felszabadulásunk előtt ipari szervezetünket elsősorban az jellemezte, hogy korlátlanul állt rendelkezésre az olcsó munkaerő, így a gépesítésnek gazdasági indoka alig volt. Szocialista iparunk az elmúlt évek alatt nemcsak növekedett, hanem strukturálisan is megváltozott. A termelés fejlett nagyüzemi módszerek irányába fejlődött. Ipari szervezetünk fokozatosan alakult ki úgy, hogy a műszaki követelményeket racionális módszerekkel elégítse ki. Az utóbbi években beruházási politikánk is szembetűnő változásokon ment át, az intenzív fejlesztés került előtérbe, itt már az a cél, hogy a gépeket, munkahelyeket ésszerűbben és jobban használjuk ki s így az adott területen és az adott géppark kisebb-nagyobb mértékű korszerűsítésével lehessen kihozni fokozott eredményeket. Ezen a területen már jelentős szerep jutott az anyagmozgatás korszerűsítésének is. Ha a világpiacon versenyképesek akarunk maradni, olyan konstrukciókat kell tervezni és fejleszteni, amelyek konstrukciós fejlettségük mellett korszerű technológiával és gazdaságosabban is gyárthatók. Meg kell érnie annak a követelménynek, hogy a műszaki egyetemeken a technológia is a matematikához és a fizikához hasonlóan az alaptárgy legyen és minden mérnök részesüljön olyan képzésben, hogy el tudja sajátítani a gazdaságos gyártás iránti igény szemléletét. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével előtérbe került a rentabilitás kérdése, a dotációk megszüntetése, a maximális gazdasági eredmény elérésének követelménye. Ezek a követelmények arra késztették mérnökeinket és technikusainkat, hogy a technológia és az anyagmozgatás területén új utakat keressenek és új megoldásokat hozzanak létre. Már régóta tudott tény, hogy a gyártástechnológia és az anyagmozgatás egymástól elválaszthatatlan. A korszerű és gazdaságos termelés egyik alapfeltétele, hogy a termelési célt szolgáló fő- és segédfolyamatok optimálisan összehangolt egységes technológiai rendszert alkossanak. A magyar népgazdaság ipari ágazatainak belső technológiai szerkezetét vizsgálva megállapítható, hogy a termelési fő folyamat jelenlegi technológiai színvonalához képest lényegesen elmaradt az anyagmozgatás technológiája és az egyre inkább gátjává válik a termelési folyamatok korszerűsítésének. Az arányos fejlődés követelménye időszerűvé tette az anyagmozgatás módszereinek népgazdasági szinten történő tervszerű fejlesztését. Az utóbbi években több területen történt kez-