Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-27
202? Az Országgyűlés 27. ülése, 1974. június 27-én, csütörtökön 2028 deményezés a korszerűsítésre, az általános problémák és tennivalók feltárására azonban egyes szórványos, csak parciális területeket érintő munkáktól eltekintve az ipar fontosabb anyagmozgatási területeit differenciáltan magában foglaló fejlesztés megvalósítására — mindeddig nem került sor. Az anyagmozgatás fejlesztésének különös jelentősége van a következő ötéves tervek munkaerő biztosításának kérdésében. Ma Magyarországon az iparban 250 000 ember, az építőiparban 150 000 ember, a mezőgazdaságban 300 000 ember, a szállításban 60 000 ember, a kereskedelemben 90 000 ember, összesen 900 000 ember foglalkozik anyagmozgatással s ezek mellett még 150—200 ezer ember hol anyagmozgatással foglalkozik, hol senki sem tudja, hogy mit csinál az üzemékben, ez összesen 1 100 000 ember. Nem mindegy, hogy 1990-ig ezekből a létszámokból helyes munkaszervezéssel és az anyagmozgatás gépesítésével meg tudunk-e takarítani az iparban 60—80 ezer embert, az építőiparban 20—30 ezer embert, a mezőgazdaságban pedig közel 80, vagy 100 ezer embert, összesen 180—240 ezer, korábban anyagmozgatással foglalkoztatót embert tudunk-e termelőmunkába, vagy a hiányzó munkaerő pótlására mint mozgósítható tartalékot a gazdaságosabb termelés érdekében az üzemekben átcsoportosítani. Ennek a csökkentésnek a szükségessége nemcsak abban van, hogy a felszabaduló létszám máshol használható, hanem abban is, hogy a fiatalok ma már nem vállalják ezt a nehéz és szerintük lealacsonyító munkát, s ha nem gépesítünk időben, ez a 180—200 ezer ember mint munkaerő egyáltalán nem is lesz a következő 15 évben megfogható. Az anyagmozgatás jobb megoldását a gyártó kapacitások kialakulatlanságán kívül jelentősen akadályozták a nálunk 'kialakult ár- és bérviszonyok. A munkabér viszonylag alacsony, s a gépárak viszonylag magas szintje olyan hosszú megtérülési időket mutatott egyes esetekben, hogy az üzemek nem kellő perspektívában gondolkodó egyes vezetőinek nem volt érdekes a szűkös saját eszközeiket erre a célra használni. Ez a helyzet a jövőben alapvetően változni fog, az üzemeknek általában több saját eszköz és hitel áll majd rendelkezésükre ilyen jellegű fejlesztésre mint eddig. A munkabér-költségek jelentősen emelkednek. Az anyagmozgatás, szállítás és raktározás korszerűsítésének alapvető feltétele a gépék és eszközök fejlesztésének, tervezésének és gyártásának rendezése, mert a munkavédelmi előírások és szabványok olyan sűrűn változnak, hogy nem tudják őket a tervezésben követni, és ezért nehéz a tipizálás. Ez is oka annak, hogy egy gyártmánycsoportnál sem olyan erősek a fejlesztést gátló körülmények, mint az anyagmozgató berendezéseknél. A fejlesztés meggyorsítása érdekében a tervezendő berendezéseket a lehetőséghez mérten tipizálni kell. Ki kell alakítani a hazai profilban gyártandó anyagmozgató és raktári berendezések családját. Azonban a hazai fejlesztésnek és a tervezésnek ésszerű határt is kell tudni szabni. Nem az a cél, hogy minden igényt ki tudjunk elégíteni — még a különleges területen is —, hanem az, hogy a vállalt alkalmazási területet uralni tudjuk. A fejlődés egyik jellemzője a termelés minden területén a munkamegosztás fokozása országos és nemzetközi méretekben egyaránt. Ennek előnyei a termelés hatékonyságát illetően közismertek. Ez a fejlődés már eddig is jól érzékelhető minőségi változásokat eredményezett. Ennek példáit hosszan lehetne sorolni a mezőgazdaság specializált termelési rendszereitől a Zsiguli-kooperáción át a legkülönbözőbb, a KGST-ben szakosított termékekig. Kevésbé vált még nyilvánvalóvá, hogy ezzel összefüggésben egy másik területen is változásnak kell bekövetkeznie. Ez a terület az áruk félkész- és késztermékei forgalmának lebonyolítása a kooperáló partnerek között. Míg korábban a termék elkészítése és ennek a terméknek a felhasználóhoz való juttatása egymástól elkülönülő tevékenységként volt kezelhető, addig a jövőben ezt egyre inkább mint egységes mozgásrendszert kell kezelni. Már nem túlzás olyan hasonlattal élni, hogy mondjuk a Bakony Művek és a togliattigradi autógyár egy ipari futószalagrendszer két viszonylag távoleső állomása. De belföldi példákat is sorolhatnánk: a félvezetők eljuttatása az Egyesűit Izzóból a VIDEOTON-ba, vagy a kismotoroké az IMI-ből a Hűtőgépgyárba vagy a HIM-hez, vagy akár a házgyári elemek eljuttatása az épületszerelés helyére. Annak, hogy ez a minőségi változás bekövetkezzék, hogy ez a mozgásrendszer valóban rendszerré váljék, számos feltétele van. Az egyik a szervezettségi színvonal azonossága és a szervezettség koordinációja a rendszer valamennyi részvevőjénél. Ennék feltétele elsősorban az, hogy gyarapodnia kell az olyan szakemberek számának, akik már a kiképzésüktől kezdve a mozgásrendszer szemléletében nőnek fel. A másik feltétel viszont az, hogy rendelkezésre álljanak az egységes technikai eszközök. Az e téren elért eredményekkel még nem lehetünk megelégedve. Gyorsítani kellene a KGST-országok e területre vonatkozó fejlesztési terveinek egyeztetését, mert az említett minőségi változás a többi KGST-országban is most válik aktuálissá és egyidejűleg most alakulnak ki a koncepciók a hiányzó mozgató-, rakodó-, csomagológépek és -eszközök gyártásának megindítására. Meggyőződésem, hogy hazánk számára előnyös volna az ilyen célú berendezésék gyártásába erőteljesen bekapcsolódni. Hogy a gépipari termékstruktúra módosításának ezek pozitív elemei lehetnek, arra egyebek közt a HAFE convey or jainak a szovjet piacon aratott sikere, vagy a Magyar Hajó- és Darugyár konténerjeinek bővülő nemzetközi kereslete is példa. Másrészt időszerű már, hogy az ezen a területen meglevő és kialakítani tervezett gyártó kapacitások koordinációjának erősítésére és irányításuk egységesítésére gondoljunk. Mindezek a feladatok, amelyekről eddig beszéltem, elsősorban a termelés szervezettségét, hatékonyságát és nem utolsósorban gazdaságosságát vannak hivatva biztosítani. Engedjék meg, hogy néhány szóval befeje. zésül utaljak arra, hogy a termelés hatékonysága.