Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-27

2005 Az Országgyűlés 27. ülése, 1974. június 27*én, csütörtökön 2006 éves termelés. További fejlesztéssel a Kőbányai Gyógyszerárugyár dorogi gyáregységének termelési értéke az V. ötéves terv végére el fogja érni az 1 milliárd 250 millió forintot. Említésre méltó, mert a népgazdaság szempontjából ugyancsák nagyon fontos a kiemelt állami beruházásként megvalósuló eternitgyári rekonstrukció. Az első és a második gépsorban már folynak a műszaki próbák, és júliusban megkezdik az üzemszerű termelést. Jó dolog ez, mert az eternitgyári termelés felfutása nagy mennyiségű import palát fog pótolni. Itt említem meg, hogy megyénkben a XI. pártkongresszus tiszteletére, s hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára széles körű munkaverseny bontakozott ki. Igen komoly munkafelajánlások születtek, és példaként mondanám el, hogy az eternitgyári nagyberuházásnál a beruházó, a tervező, valamennyi kivitelező, és azok munkabrigádjai szocialista szerződésben vállalták az eternitgyári nagy rekonstrukció határidőre történő befejezését. Hadd tegyek említést arról is, hogy a gyár technológiai szerelését az általam vezetett dorogi bányagépgyártó üzem végzi. S úgy halljuk az illetékesektől, hogy eredményesen. Ügy vélem, hogy az elmondottak jól szemléltetik igyekezetünket, de azt is világossá teszik, hogy Komárom megye iparának szerkezeti arányait elsősorban a szénbányászat, s az erre épült villamosenergia-ipar alakították ki. S így talán az is érthetővé válik, hogy nekünk miért olyan nagyon fontos a széntermelés csökkentésével kapcsolatos korábbi álláspont felülvizsgálata, s minél gyorsabb újabb döntés alapján annak újbóli fejlesztése. Megyénkben a mezőgazdaság termelése a korábbi évek ütemének megfelelően is kedvezően fejlődött. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek halmozott termelési értéke folyóáron számítva 1972-höz képest 14 százalékkal növekedett. Ezt a dinamikus fejlődést a korszerű agrotechnikai módszerek, a szakosított, iparszerű, magas színvonalon gépesített termelési eljárások széles körű alkalmazása tette lehetővé. Köztudott, hogy a bábolnai rendszerű baromfitartás és tojástermelési eljárás, vagy az ismert CPS kukoricatermelési rendszer alkalmazása már az elmúlt években túllépte nemcsak megyénk, hanem országunk határait is. Javult és 1973-ban is továbbfejlődött megyénkben az áru- és személyszállítás. Ennek ellenére gondot okozott a vasúti áruszállításban a vagonhiány, az autóbuszokkal történő személyszállítás területén pedig az ingázók nagy száma miatt és különösen az iskolaidényben a zsúfoltság. Megyénk kereskedelmét a növekvő kereslet jellemezte. Az eladás forgalma éves szinten meghaladta az ötmilliárd forintot, örvendetes, hogy a vendéglátással foglalkozó egységek szeszforgalma 16 százalékkal csökkent, az üdítő italoké pedig 77 százalékkal növekedett. Messzemenő eredményesség volt tapasztalható megyénk 1973. évi tanácsi gazdálkodásában is. Olyannyira, és talán a IV. ötéves terv során először, hogy a régebbi hiánnyal szemben 1973-ban nemcsak a pénzügyi egyensúlyt sikerült helyreállítani. hanem egy viszonylag kedvező, és körülbelül 37 millió forint nagyságrendű többletbevételt is elértünk. A lakosság életszínvonala, élet- és munkakörülményei megyénkben is megfelelően alakultak. A személyi jövedelmi mutatók az országos átlagnál kedvezőbb szintet tükröznek. Ez elsősorban azért történhetett így, mert az iparban foglalkoztatottak létszáma rendkívül nagy, a náluk alkalmazott rendkívüli béremelés jelentős volt, másodszor a szénbányászat erősen meghatározó jellege az átlagkeresetek alakulásában is hat. Harmadszor: mezőgazdasági dolgozóink erőteljesebb jövedelemnövekedése is kedvezően hatott. Elnézést kérek a tisztelt Országgyűléstől, amiért felszólalásom befejező részében visszatérek és még egynéhány szót szólok a népgazdaság szempontjából is, de szívem szerint is nagyon-nagyon fontos témáról, mint a szénbányászat fejlesztéséről, attól indíttatva, hogy az energiastruktúra átalakulása, illetve azzal összefüggésben a széntermelés eddigi visszafejlődése jelentősen érintette Komárom megyét, de azon belül is leginkább szűkebb hazámat, az általam képviselt dorogi szénmedencét. A visszafejlesztés folytán megyénk széntermelésének az országoshoz mért 30 százalékos aránya 25 százalékra módosult. A termelés volumene Tatabányán és Oroszlányban 20—20 százalékkal, Dorogon körülbelül 60 százalékkal csökkent. Szeretném kihangsúlyozni s többször aláhúzni, hogy az energiastruktúra korszerűsítésével egyetértek. Szabadjon mégis egy-két kíméletlen jelenségre felhívnom a figyelmet. A széntermelés jövőjének elbírálása szempontjából nem lehet közömbös, hogy az olaj és az olajszármazékok ára a világpiacon jelentősen emelkedett. De sok mindenre figyelmeztet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság azon véleménye, hogy a magyar szénbányászat jelenlegi műszaki helyzetében képtelen lenne a tervelőirányzatnál magasabb termeléssel részt venni egy esetleg bekövetkező energiahiány enyhítésében. Ugyancsak nagyon fontosnak tartom azon észrevételüket is, mely szerint ha az V. ötéves tervben nem kerül sor új bányatelepítésre, akkor a hazai szénbányászat visszafejlődése már nem lesz megállítható. Ismereteim szerint pedig a szénbányászat V. ötéves tervjavaslatának alapváltozatában új aknaüzem nyitása nem szerepel. A szénbányászat jövője szempontjából nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a magyar szénbányászat szinte nemzeti kincs számba menő szakmunkásgárdája, amely ma még létezik, és esetleges nagyobb feladatok végrehajtására is képes, rohamosan elöregszik. A vájárok átlagos életkora országosan is közel 40 év. Nálunk, Dorogon 43 év. Az utánpótlás meg apadozik, és helyenként már le is állt. Ezért félő, ha a szénbányászat rövidesen nem kap megfelelő perspektívát, s az utánpótlás nem oldódik meg, ez a gárda nem termelődik újra. Tisztelettel kérem ezért a pillanatnyilag távol levő nehézipari minisztert, dr. Szekér Gyula elvtársat, hogy vizsgáltassa felül a szénbányászati iparág V, ötéves tervjavaslatának alap-