Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-27

1999 Az Országgyűlés 27. ülése, 1974. június 27-én, csütörtökön 2000 is. Ha hosszú távon reálisan mérlegeljük terveinket, akkor világosan látjuk, hogy megvalósításukhoz nélkülözhetetlen lesz a szakmunkás állomány, és ezért kérem a kormány támogatását. A jelenlegi igényeknek megfelelő számú ipari munkás ma sem áll teljes mértékben a vállalatok rendelkezésére, főleg a nők közül hiányzanak a szakképzett szakmunkások, munkaerők. Kicsit többet foglalkoztam a szakmunkásképzéssel, de ez a dolgozó állomány hozza létre azt a termelést és azokat az eredményeket, amelyekről itt ma értékelést kaptunk. Az ország és Bács-Kiskun megye ipari fejlődése felgyorsult. A magasabb ütem mögött jelentős technológiai fejlesztés, üzem- és munkaszervezés és nem utolsósorban a közgazdasági környezethez való jobb igazodás húzódik meg. Az általánosnak mondható kedvező fejlődés azonban néhány területen még nem a népgazdasági érdekeket tükrözi. Megítélésem szerint is az egyik legfőbb hiányosság a fejlesztésekben és a kapacitásbővítésekben az, hogy a termelés növelésére fordított eszközök aránya indokolatlanul magas. Sem a népgazdaságnak, sem a vállalatoknak nem mindegy, hogy a termelés bővítése az eszközök milyen mértékű lekötését igényli, hogy egy bizonyos forintnyi terméket milyen eszközzel, anyaggal állítanak elő. Általánossá ugyan nem tehető, de igen sok helyen tapasztalható, hogy többet fordítanak a létesítmény külső megjelenésére, mint a korszerű technológiák megfelelő elhelyezésére. Helytelennek tartom, hogy nagyon magas a passzív beruházás, tehát az épületek részaránya, és viszonylag kevesebb az aktív beruházás, a gépek és a technológiák részaránya. Ezen a tényen, szemléletünkön még sokat kell változtatni, nagyobb súlyt kell helyezni a célszerű megoldások keresésére, növelni kell az összes beruházások között a gépek és a technológiák súlyát, tehát előtérbe kell helyezni a termelőeszközöket és a szociális létesítményeket. A fejlesztés terén tapasztalható ez irányú és nem teljes körűen taglalt jelenségeken kívül még egy kedvezőtlen jelenséget szeretnék megemlíteni. Rendkívül. hasznosaknak tartom azokat a központi irányelveket, amelyek arra ösztönzik gazdálkodó szerveinket, hogy csökkentsék a gazdaságtalan termékek körét, vizsgálják felül gyártmányszerkezetüket és a népgazdasági igényeknek, valamint a termelői kollektíva érdekeinek megfelelő struktúrát alakítsanak ki. Ezt bizonyos divatos szóval úgy említeném, hogy profiltisztítás. E téren a problémát abban látom, hogy az említett célok megvalósítását sok vállalat rendkívül leegyszerűsíti. A gazdaságtalan termelés kiküszöbölését egyszerűen az érintett termékek gyártásának megszüntetésében látják, holott talán ezen termékekre a népgazdaságnak és a lakosságnak, a fogyasztóknak nagy szüksége van. Nem ez a helyes gyakorlat, hanem minden termelő egységünknek azt kell vizsgálnia, hogy az egyébként piacképes termék esetében milyen lehetőségek vannak a termék előállításánál a belső tartalékok feltárásával, jobb üzem- és munkaszervezési módszerekkel, célszerű technológiai fejlesztéssel a veszteségforrás kiküszöbölésére, és ezáltal a korábban veszteséges terméknél is jövedelem realizálására. Nézetem szerint a gyártmányszerkezetnél részünkről ne szűkítéssel kívánjuk gondjainkat enyhíteni, hanem gazdálkodásunk finomításával igyekezzünk a vállalati és a népgazdasági érdekeket közös nevezőre hozni. Az ötéves terv maradéktalan teljesítése, a kiegyensúlyozott, arányos fejlődés feltételeinek folyamatos biztosítása érdekében jelentősek a feladatok. A kedvezőtlen hatásokat mérsékelve tovább kell erősítenünk azokat a folyamatokat, amelyek a tennivalókat alaposan elemző határozatok, intézkedések következetes végrehajtása nyomán kibontakoztak. Ezek a határozatok, intézkedések feltételezik az alapvető gazdaságpolitikai célok, a jóváhagyott feladatok végrehajtását, a jelenlegi irányítási rendszer következetesebb alkalmazását és azt, hogy minden területen javuljon a gyakorlati munka. A negyedik ötéves terv költségvetésének készítése idején arra kértem a kormányt, hogy a sütőipar termelésfejlesztésében adjon segítséget. Ez az iparág kapta az elmúlt időszakban a legtöbb kritikát — jogosan —, minőségkifogásolást, hiszen a minőségellenőrzés és véleménynyilvánítás itt mindennapos. A fogyasztó nem ismeri azokat a problémákat, amelyek az elmaradott üzemek miatt, az új gabonafajtákra kidolgozott új technológia alkalmazásából és egyéb okokból adódtak. A fogyasztót a termék minősége érdekli — jogosan — és itt kell, hogy az egész ország sütőipara, valamint a sütőipari dolgozók nevében megköszönjem a kormánynak és a szakminisztériumnak, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak azt a támogatást, amelyet ezen a téren a sütőipar fejlődéséhez nyújtott. A vállalati gazdálkodásban az általam javasolt előrelépés nagymértékben elősegíti a jövőben a fajlagos eszközlekötés javítását, a hatékonyság további fokozását, a nemzeti jövedelem gyorsabb ütemű növelését és nem utolsósorban társadalmunk anyagi ellátottságának magasabb szintű megteremtését. Amit eddig tettünk, az szép, hiszen nagyon mélyről indultunk, de az eredmény még nem elég. Még tennünk kell azért, hogy a jövőben a jelenleginél még nyugodtabb körülmények között élhessünk, dolgozhassunk költségvetésünk még sikeresebb végrehajtásáért. Tisztelt Országgyűlés! Én a magam részéről az 1973. évi költségvetés végirehajtásáról szóló törvényjavaslatot elfogadom és az ismert tényszámok és elemzések alapján képviselőtársaimnak is elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Csörgits József képviselőtársunk. CSÖRGITS JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Az 1973. évi költségvetés végrehajtásáról beterjesztett jelentésből megállapítható, hogy a költségvetési gazdálkodás jól szolgálta a társadalmi célok megvalósítását, a népgazdaság fejlődését, az életszínvonal-politika végrehajtásának anyagi megalapozását. A költségvetés és annak vég-