Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-25

1889 Az Országgyűlés 25. ülése, 1974. április 24-én, szerdán 1890 válás után is vannak közös kötelezettségeik a volt házastársaknak, éspedig a házasságból született gyermekek nevelése, mely kötelesség még akkor is, ha a gyermekek egyik vagy másik házastárshoz kerülnek, mindkét házastársat érinti. A törvényjavaslat még egy rendelkezését szeretném kiemelni, mint olyant, amely — véleményem szerint — nagyon eredményesen szolgálhatja a házasságból származó gyermekek fokozott védelmét. A törvényjavaslat elveti azt a kötöttséget, ami abban mutatkozott, hogy a gyermekek elhelyezésének alapvető szabályát a nem és kor szerinti elhelyezésben jelölte meg. Bár a bírói gyakorlat ebben a kérdésben igyekezett a gyermekvédelmi szempontokat fokozottan érvényre juttatni, mégis rá kell mutatni arra, hogy sokkal kedvezőbb lesz a gyermek érdekeinek biztosítására a lehetőség az új szabályozás alapján, amely arra irányul, hogy a gyermeket a bíróság a kortól és a nemtől függetlenül annál a szülőnél helyezze el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődés biztosítva van. Nyilvánvaló, hogy az a szülő, aki alkalmas a fiúgyermek nevelésére, alkalmas a leánygyermek nevelésére, és fordítva is. Tehát ez alapon indokolatlan a nem szerinti elhelyezés fenntartása. Az örökbefogadás, a gyám alá rendelés és az ezzel kapcsolatos kérdések szabályozása is minden tekintetben megfelel a családi környezetben való nevelés hatékonyabb biztosításának, a kiskorú gyermek érdekei fokozottabb védelmének. A gyámhatóságok e kérdésekben eddig is nagy gondossággal, lelkiismeretesen végezték munkájukat. A javaslatban foglalt módosítások növelik a szocialista erkölcsi követelményeknek megfelelő döntések meghozatalának lehetőségét. összefoglalva a véleményemet abban fejezem ki, hogy a családjogi törvény most tárgyalás alatt álló módosítása közelebb hozza a családjogi törvényt az élethez és így elősegíti azt, hogy a jogalkalmazó szervek a törvény alkalmazása során eredményesen oldják meg azokat a célkitűzéseket, amelyeket a jogalkotó a törvény alkotásánál szem előtt tart. A törvényjavaslatot a módosításokkal elfogadom, és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Karkus Sándor képviselőtársunk. KARKUS SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! A család a szocialista társadalom mai valóságában és a belátható jövőben mindenképpen fontos és szükséges csoport mind az egyének életében, mind össztársadalmi szinten. Ezért természetesnek tartom azt a széles körű érdeklődést, amely a törvénytervezet vitáját kísérte, hiszen aligha van még egy törvény, amely ilyen mélyen gyökerezne a társadalmi életünkben, mint a családjogi törvény. Szabályozza és védi a házasság intézményét, a szülő és a gyermek kapcsolatait rendezi és nagyon sok esetben emberi sorsok indulását, folyamatát és alkonyát vezérli. A törvénytervezet egésze és egyes paragrafusai, fejezetei számtalan pozitív és kevésbé kedvező visszhangra találtak. Néhányat szeretnék itt most elmondani, ebből is, abból is, belefoglalva választóim és a magam véleményét is. Helyeslésre talált a közvéleményben a házasságkötést megelőző 30 napos bejelentési kötelezettség indítványozása. Remélhetőleg jól fogja szolgálni a könnyelmű, meggondolatlan házasságkötések megelőzését és ezáltal is fokozni tudjuk a házasodni szándékozók felelősségét egymás és a társadalom iránt. A közérdeklődés előterébe került a kiskorúak házasságkötésének engedélyezése, ahol a törvényjavaslat lehetőséget ad a gyámhatóságnak kivételes és indokolt esetekben a hozzájárulásra, illetve annak megtagadására. Ez érthető, hiszen ebben a korban sok fiatal még nem képes megfontoltan, felelőssége teljes tudatában felmérni a házasság intézményének egyéni és társadalmi jelentőségét, esetlegesen a később születendő gyermek iránti felelősségét. A házasságban rejlő kötelezettségek maradéktalan teljesítésére, a nehézségek leküzdésére, a meghatározott korhatárban levő fiatalnak szellemi érettsége, életfelfogása teljesen kialakulva ínég. nincs. Nem kívánom részletezni, de megemlítem: a fiatalkorúak ilyen korai házasságkötésénél a szakképzettség megszerzését vagy folyamatba helyezték, vagy még el sem kezdték, ami pedig a kialakulandó család anyagi bázisát,, anyagi forrását képezné. Ennek hiányában vagy esetleg a tanulókorban kötött házasságnál a fiatalok szerencsésebb esetben a szüleiket, más esetben eltartójukat, vagy gyámjukat terhelik. A felsoroltakon kívül nem kevesebb problémát okoz a fiatalkorúak hadkötelezettségének teljesítése. Ezért helyeslem a törvényjavaslathoz kiadott, e kérdést szabályozó, módosító indítványt, amely az egyes problematikus eseteket is megnyugtatóan rendezi, ugyanakkor az általános társadalmi érdeket is jól szolgálja. Röviden érinteni szeretném néhány gondolatban a gyermek, a szülő, illetve a család és a társadalom viszonyát, ezen belül is hangsúlyozva a gyermek—szülői viszonyból az úgynevezett szülőtartást. Sajnos, sok esetben megbotránkoztató esetek jutnak tudomásunkra, és hadd használjam én is kissé a szatíra fegyverét. A gyermekek meglátogatják szüleiket a szociális otthonban és távozóban a gépkocsiból még viszszaszólnak: „Jövőre is meglátogatjuk magukat, Mama!" Ez talán szélsőséges példa, azonban — mint mondtam —, ilyenekkel is és ehhez hasonlókkal találkozunk. A szülőtartásról 1973-ban kiadott legfelsőbb bírósági irányelvek ezen esetéket igyekeznek kiküszöbölni, és örömmiel látom a bizottsági ülésen a képviselőtársaim által tett módosító javaslatok foganatját. Szerintem sem lőhet érdemtelen tartásra az a szülő, aki gyermekének felneveléséhez, adottságainak minden eszközét, szeretetét adta. Természetesen széles körűbb a szülőtartás eseteinek sora, és minden egyes eset más és más jcgi elbírálást kíván. Bizonyos esetekben nem is annyira a jogot, mint inkább a szocialista erkölcs normáit kell mérvadónak tekinteni. Én most csupán egyik oldaláról világítottam meg a kérdést, azonban fel szeretném hívni a végrehajtásban közreműködő testületek figyel-