Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-25

1883 Az Országgyűlés 25. ülése, 1974. április 24-én, szerdán 1884 házasság 48,5 százaléka csupán egy-öt évig tar­tott. Ez azt tükrözi, hogy sok a felelőtlenül meg­kötött házasság. A válások következtében kö­rülbelül 800 kiskorú gyermek él csonka család­ban. Megyei bíróságunk lelkiismeretes, ember­séges intézkedésekkel, meggyőzéssel igyekszik a magas válási szám csökkentése, a gyermekelhe­lyezések, valamint a vagyonjogi és tartási köte­lezettségek rendezése érdekében mindent meg­tenni. Ezzel kapcsolatban azonban a társadalom­nak is vannak kötelességei. Ahogy a betegségek gyógyításában nagy szerepe van a megelőzés­nek, úgy a válásokat is célszerűbb megelőzni, mint megakadályozni. Ezt pedig ajánlatos még a házasságkötés előtt elkezdeni a családi életre való neveléssel, valamint a megalapozatlan há­zasságok csökkentésével. A házasság szilárdsága számos tényezőtől függ. Többek között attól, hogy kellően meg­fontolt elhatározás alapján jött létre, függ a há­zasfelek korától, felelősségtudatától, a család­alapításhoz és annak fenntartásához szükséges anyagi biztonságtól, és sorolhatnánk tovább azo­kat a feltételeket, amelyekkel a 'kiskorú ember még nem rendelkezik. Ennélfogva kevés remény van arra, hogy nagyobb megrázkódtatás nélkül tudná átvészelni a házasélet buktatóit. Az ifjúsági törvény előírja a fiatalok vé­delmét az egészségügyi károsodásokkal szem­ben. Ügy vélem, hogy a 14—16 éves korúak szá­mára testi-lelki megerőltetést jelentene a há­zassággal, családalapítással járó anyagi, erköl­csi és egészségügyi kötelezettségek vállalása. Az igaz, hogy a megváltozott élet hatására gyermekeink testi fejlődése meggyorsult, de a társadalmi érés, az egyre hosszabb iskoláztatási idő miatt egyre inkább kitolódik. Érveimet, mint pedagógus a kiskorúak vé­delmében és a házasság, valamint a család in­tézményének megszilárdítása érdekében sora­koztattam fel. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Bene Zol­tán képviselőtársunk. DR. BENE ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! A magyar népesség alakulásának tudományos kutatói több mint két évtized óta elemző vizsgá­latokat végeztek és végeznek a magyar családok megismerése érdekében. A vizsgálatok lehetővé tették a családok demográfiai sajátosságainak elemzését, a lezajlott változások értékelését. Megállapítást nyert, hogy alapvetően megvál­toztak a család hagyományos formái, de válto­zott a családi élet tartalma is. Emellett a család ma is alapvető funkciókat lát el. Nem kívánom ezeket a funkciókat felsorolni, csak a családnak két jelentős szerepére utalnék: a népesség után­pótlására és a gyermekek felnevelésére. Államunk arra törekszik, hogy a rendelke­zésre álló gazdasági, politikai és társadalmi esz­közökkel segítse a családokat, hogy minél több boldog, kiegyensúlyozott, dolgos család mun­kálkodjon hazánk zavartalan fejlődése érdeké­ben. Nem lehet vitás, hogy az ilyen családok milliói képezik országunk alappillérét. A ma beterjesztett törvényjavaslat, amely a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosítását és egységes szövegét tartalmazza, azt a fő célt szolgálja, hogy tovább erősítse a család intézménye védelmét, fokozza a gyermekekért való felelősséget és se­gítse az ifjúság nevelését. A módosított törvény­javaslat nagy jelentőségű, hiszen hazánk lakos­ságának minden tagját érinti. A családjogi tör­vény módosítása fejlődésünk jelen szakaszában időszerű volt, de időzítését — véleményem sze­rint — az is szükségessé tette, hogy a múlt év október hó 18-án megjelent kormányhatározat a népesedéspolitikai feladatokat tartalmazza. Felszólalásomban a törvényjavaslat általá­nos indokolásában említett néhány intézkedés­sel foglalkoznék, amelyek elősegítik a családok, a nők, az anyák és a gyermekek fokozott védel­mét. A népesedéspolitikai feladatok között sze­repel többek közt, hogy a házasulok számára kötelezővé kell tenni, hogy a család- és nővédel­mi tanácsadást végző orvost felkeressék és ott a családtervezés kérdésében tanácsadásban, ok­tatásban részesüljenek. E tanácsadások január hó 2-től az egész országiban eredményesen foly­nak. Erre még visszatérek. Meggyőző indokolás alapján a kötelező ta­nácsadáson való részvétel a törvényjavaslatban nem szerepel, de véleményem szerint a törvény­javaslat végrehajtási utasításában helyes volna ennek jelentőségéről megemlékezni. Több felszólaló képviselő elvtárs már emlí­tette, hogy a családjogi módosított törvényja­vaslat előkészítését széles körű társadalmi vita előzte meg. A viták egyik leggyakoribb felvetése volt, hogy a módosított törvényjavaslatba miért nem került be a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat. Ezt a kérdést többségükben a tartalmi vonatkozását nem ismerők tették fel. Dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter elvtárs foglalkozott ezzel a kérdéssel. Szeretném én, mint gyakorló orvos a következőket meg­említeni. Ma már nincs szükség a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat bevezetésére. Ez csak párhuzamosságot okozna. Napjainkban a jelen­legi egészségügyi szűrőrendszer tette felesleges­sé, mert kisgyermek kortól az iskolai éveken át a munkába állásig csaknem minden fiatal átesik egészségügyi szűrővizsgálaton. Említettem, hogy a családvédelmi tanács­adók tevékenységére vissza fogok térni. Ezek működését a fiatalok nem adminisztratív intéz­kedésnek tekintik, hanem világosan látják tár­sadalom- és egészségpolitikai jelentőségét. Az Egészségügyi Minisztériumban nemrégen hat megye számolt be a népesedéspolitikai határo­zatból adódó feladatok végrehajtásával kapcso­latos tapasztalatokról. Egyértelműen mind a hat megye arról számolt be, hogy a családvédelmi tanácsadás mint intézmény, a gyakorlati életben nemcsak bevált, hanem a fiatalok igénylik is. Szolnok megyében is igen jó tapasztalataink vannak a család- és nővédelmi tanácsadók tevé­kenységével kapcsolatban. Magam is végzek ilyen tanácsadást. Eddig 460 fiatal házasulóval

Next

/
Thumbnails
Contents