Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-25

1873 Az Országgyűlés 25. ülése, 1974. április 24-én, szerdán 1874 Pedagógus vagyok és teljes életközelségből figyelhetem nem egy jobb sorsra érdemes gyermek nehéz életét, sokszor kétségbeesett vergődését olyan problémák miatt, amelyeknek nem ők, hanem egyes-egyedül a szüleik az okád, azoknak nem sikerült, vagy felelőtlen házassága, megbomlott családi élete. Ezeken a gyermekeken a legnagyobb pedagógiai hozzáértéssel és gondoskodással is nehéz segíteni, lelki egyensúlyukat pedig úgy helyreállítani, hogy a jövőben ne maradjon meg a gyermekkori lelki károsodásnak semmi nyoma, szinte lehetetlen. Elengedhetetlenül szükséges tehát törvényileg is garantálni, hogy minél jobb, minél tartósabb házasságok köttessenek. Mindenki a legnagyobb megelégedéssel üdvözölte a házasság bejelentése és megkötése előtt a 30 napos várakozási idő bevezetésének javaslatát, mint a felelőtlen házasságkötések megelőzésének egyik, remélhetőleg hatásosnak bizonyuló eszközét. Általános helyesléssel találkoztak az egyéb preventív jellegű módosító javaslatok is, amelyekre részletesen nem akarok kitérni, és amelyeknek célja többek között a válások világrekord listáján szereplő „előkelő" negyedik helyünk kétes dicsőségének megszüntetése, a kiskorúak házasságkötésének körültekintő mérlegelés alapján történő korlátozása, a korhatár megemelése, a házasság felbontásával kapcsolatos időszerű módosítások, a vagyoni és tartásdíj-problémáknak elsődlegesen a gyermek szempontjából való rendezése stb. Természetesen a módosításokkal egyetértő -vélemények mellett kifejezésre jutottak eltérő •gondolatok is, amelyek közül néhányat meg kell említenem, hiszen meggyőződésem, hogy valarmennyit a jó szándék sugallta. A módosító javaslat előzetes vitája során az -emberek nagy többsége megyénkben is fontosnak tartotta a házasság előtti orvosi vizsgálatot, azzal érvelve, hogy egy orvosi lelet jó kiindulási alapot jelentene a tudvalevően kötelező előzetes tanácsadáshoz, az orvosi tanácsnak a fiatalok részéről való megfogadását, vagy legalábbis komolyabb mérlegelését hatékonyabban garantálná. Ezt a véleményt magam is osztottam. Képviselőcsoportunk ülésén azután problémaként vetődött fel és bennem is némi meglepetést keltett, hogy ez a téma kimaradt az előterjesztett törvényjavaslatból. Nyilvánvalóan a szakemberek komoly meggondolás alapján hagyták ki, ahogyan erről a miniszter elvtársak, különösen az egészségügyi miniszter elvtárs, részletesen tájékoztatták a tisztelt Országgyűlést. Viszont el kell mondanom, hogy szűkebb körzetemben azért tartja magát az a vélemény, hogy a napirendről ez a kérdés véglegesen nem vehető le és fontos teendőnek tartják az egészségügyi miniszter 5/1973. számú, ismert rendeletének — amely a fiatalok házasság előtti család- és nővédelmi tanácsadáson való részvételét írja elő — továbbfejlesztését és hatékonyságának fokozását. A miniszter elvtárs részletesen szólt az országszerte megmutatkozó jó eredményekről. Az eddigi tapasztalatok azonban nem minden területen egyértelműen pozitívak, márpedig ha a házasság előtti tanácsadásnak — igen helyesen — nagy fontosságot tulajdonítunk, iákkor azt mindenképpen eredményessé kell tenni, hatásosabb érvelésekkel, adott esetben akár a konkrét káros következmények veszélyére való, tárgyi dokumentumokkal alátámasztott utalással is. Kérem az egészségügyi miniszter elvtársat, hogy vizsgálja meg az 5/1973. számú rendelet ilyen értelmű továbbfejlesztésének lehetőségét. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat 31. §-ának (2) pontja kimondja, hogy a házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség véget ér és bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását. Előfordul, hogy a felek ebben békésen megegyeznek, de se szeri, se száma ilyenkor a vagyonjogi vitáknak, önkényeskedéseknek, néha a tettlegességig menő cívódásoknak, amelyek évekig is elhúzódhatnak, és megkeseríthetik az elvált házasfeleknek, de még inkább közös gyermeküknek már előzőleg amúgyis felzaklatott életét. Igen helyes, hogy az indokolásban hangsúlyozódott a gyermekek érdekének a védelme és sorsuk megnyugtató elintézésének elsődleges feladata. Minthogy törvényileg pontosan .megszabni a vagyonközösség felbontásának idejét minden válási esetre való érvényeséggel nem lehet, helyes dolog a bíróságokra bízni, hogy a vagyoni vitákat a válással egy időben vagy utána bírálják el. Az elfogultságig gyermekpárti vagyok és szívem szerint — körzetem közvéleményével együtt — amellett volnék, hogy a gyermekek nyugalma érdekében a teljesen megromlott házasságokat minden vonatkozásukban, tehát a vagyonközösséggel együtt, egyszerié bontsák fel, de tisztelem a szakértők alaposan megfontolt álláspontját is, és nem kérem a törvényjavaslat ilyen értelmű módosítását, de azt igen, hogy a törvény végrehajtásával kapcsolatos utasításokban történjék majd arról gondoskodás, hogy a vagyoni viták ne húzódhassanak el, és eldöntésükhöz esetleg rövid záros határidő is megszabassék. A törvény a Minisztertanács hatáskörébe utalja a tartásdíjakról való konkrét intézkedések kidolgozását. A Minisztertanács idevonatkozó és 1974. július 1-én életbe léptetendő rendeletének tervezete a 7. §-ban ugyancsak a gyermekek érdekében intézkedik úgy, hogy a bíróság a jogosult kérelmére elrendelheti a tartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítását. Szocialista rendszerünkhöz méltó, nemes és humánus intézkedés ez, körzetemben mégis jó néhány ellenzőre talált, akik úgy gondolják, hogy egyes felelőtlen és lelkiismeretlen emberek visszaélhetnek vele, ahogyan erről már előttem is szóltak a képviselőtársak. Igen szükségesnek tartom tehát, hogy a rendeletben biztosított garanciák mellett a társadalom segítségét és ellenőrző tevékenységét is igénybe vegyük, hogy az állami gondoskodás biztosan eljusson azokhoz, akiket illet: a gyermekekhez. Rövid hozzászólásomat összefoglalva elmondhatom, hogy a törvény módosításának tanulmányozása, az ezzel kapcsolatos viták mégjóbban meggyőztek arról, hogy a házasság és a felelősségteljes családalapítás érdekében — amelynek elsődleges célja a testileg és erkölcsileg egészséges gyermek nevelése — sokat kell