Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-25

1875 Az Országgyűlés 25. ülése, tennünk a társadalmi élet minden területén; a fiatalok részéről példamutatással, komoly életfelfogással, mindnyájunk részéről hatékony nevelőmunkával, hogy egyre jobban növeljük a boldog, egymást segítő és egymásért felelősséget érző családok számát. A törvényjavaslatot elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Sas Kálmán képviselő elvtársunké a szó. SAS KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elvtársak! Előre szeretném bocsátani, hogy a törvényjavaslattal, annak általános és részletes miniszteri indokolásával a magam részéről teljes mértékben egyetértek. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény kiállta az idő próbáját — így fogalmazott Korom elvtárs is miniszteri expozéjában —, s biztonsággal állapíthatjuk meg, hogy a most javasolt módosításokkal további évtizedekig be tudja tölteni hivatását és eleget tud tenni társadalmi feladatának. Minthogy a jövő társadalmának pillérei, a mai gyermekek szellemi és fizikai fejlődése szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy milyen környezetben nőnek fel, a gyermekek elhelyezéséről rendelkező 76. § módosításához kívánok néhány megjegyzést tenni. A jelenlegi rendelkezés szerint, ha a gyermek elhelyezése kérdésében a szülők nem tudnak megegyezni, a bíróság dönt. Ilyen esetben a hatodik életévét betöltött fiúgyermeket rendszerint az apánál, a leánygyermeket és a hatodik életévét be nem töltött fiúgyermeket rendszerint az anyánál kell elhelyezni. A gyermek érdekében azonban ettől a szabálytól el lehet térni, sőt a gyermeket máshol is el lehet helyezni. örömmel vettem tudomásul, hogy a javaslat a kor és nem szerinti megkülönböztetést mellőzte és a módosítás szerint a gyermeket annál a szülőnél kell elhelyezni, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van. Amint a javaslat miniszteri indokolása megállapítja, a gyermek nemére és korára való utalás a gyakorlatban sok zavart okozott, bár tárgyilagosan azt is meg kell állapítanunk, hogy a Legfelsőbb Bíróság 21. számú polgári elvi döntésének meghozatala óta bíróságaink ítélkezési gyakorlata ezen az idejétmúlt rendelkezésen erős rést ütött. A hivatkozott polgári elvi döntés leszögezi, hogy ezekben a perekben a bíróságnak gondosan vizsgálnia kell a gyermek érdekét és döntésénél ezt kell fő szempontnak tekinteni. Az elvi döntés szavai szerint: „az ilyen perekben a szülők lehetnek felperesek és alperesek, a per tárgya azonban a gyermek, aki sok esetben a szülőknek egymással szemben táplált ellenséges indulatai között hányódik. Ezt a pert — idézem az elvi döntést — elvesztheti a felperesi vagy alperesi oldalon álló szülő, de sohasem szabad elveszítenie a gyermeknek és nem veszítheti el a társadalom, amelynek minden dolgozó emberre szüksége van". örömmel nyugtázom, hogy a javaslat az idézett elvi döntésnek megfelelő tételes szabályo2974. április 24-én, szerdán 1876 zást tartalmaz. Sajnálatos módon 'manapság is gyakran előfordul, hogy a gyermek elhelyezése vagy elhelyezésének megváltoztatása iránt indított pereket nem a gyermek iránti szeretet, vagy nem a gyermek érdekének szem előtt tartása motiválja. Nemegyszer a szülők egymás iránti bosszújukat akarják kiélni, hogy ne a másiké legyen a gyerek. Gyakran pedig hideg számítás húzódik meg a gyermekhez való ragaszkodás mögött, hogy ne kelljen gyermektartásdíjat fizetni. Nem ritka az az eset sem, amikor mindkét szülő azért harcol foggal-körömmel a gyermekért, hogy a gyermek révén hozzájusson a közös lakás kizárólagos használatához. Mindezek érdekében a harc eszközeiben nem válogatnak, s nemegyszer még iskolás korban sem levő gyermekeik előtt kiteregetve egymás hibáit, a gyermek tudatában komoly zavarokat okoznak. Természetesen a gyermek egészséges felnevelésének feltétele, hogy a szülők egész házasélete rendezett legyen. Ezt kívánja biztosítani jogi eszközökkel a módosításra kerülő családjogi törvény is. Mélységesen elszomorító ugyanis, hogy miként alakul a rendezetlen családi körülmények között élő gyermek sorsa. Megdöbbentem, amikor tudomást szereztem arról, hogy a szabadságvesztés büntetésre ítélt fiatalkorúak több mint 70 százalékánál a bűnözővé válás a szülői ház hibájára vezethető vissza. A szülők házasságának felbontása súlyosan megviseli a gyermeket, mégsem lehet azt állítani, hogy a gyermek számára a válás a fő ártalom, hanem sokkal inkább annak kísérő jelenségei: a családi szeretet egyensúlyának megbomlása, a gyűlölködés, a bosszú. Az ilyen gyermeknek a közösséghez való alkalmazkodása is nehézkesebb. A pedagógusok a megmondhatói, hogy az otthoni rossz családi élet milyen nagymértékben hat ki az iskolai munkára is. Az elkeseredett, vagy magányossá vált gyermek figyelmetlen, vagy cinikus, tanulmányaival nem képes magát lekötni. Az ilyen környezetben élő gyermeknek semmit sem használ, hogy szüleik nem váltak el. Találóan jegyzi meg Erich Kästner német író: „... a világon nagyon sok az elvált szülő és nagyon sok a gyermek, aki szenved ettől. S nagyon sok olyan gyermek is van, aki attól szenved, hogy szülei nem váltak el..." Ezért fogadtam megnyugvással a 76. § (1) bekezdésének utolsó mondatát, mely szerint: „ha a szülőnél történő elhelyezése a gyermek érdekeit veszélyezteti, a bíróság a gyermek érdekében őt máshol is elhelyezheti." Nyilván itt a gyermek szülőkön kívüli közeli rokonai is szóba jöhetnék, s amennyiben ilyenek nincsenek, erre nem alkalmasak vagy nem vállalják, az állami gondozásba vétel válik szükségessé. Gyermekvédő otthonaink, illetve gyermeknevelő intézeteink elismerten magas színvonalúak, s bár a gyermeknek a szülő iránt érzett vágyódását a legjobb pedagógus is csak csökkentheti, a szülői felügyeletre alkalmatlan szülőknél hagyni a gyermeket nemcsák a gyermek, hanem a társadalom érdekét is súlyosan veszélyezteti. Nagy örömmel üdvözlöm a tervezetnek azt