Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-25

1871 Az Országgyűlés 25. ülése, 1974. április 24-én, szerdán 1872 Fontos követelmény, ihogy a kiskorúnak legyen hivatása, szakmája, megfelelő keresete, hogy házassága megalapozott legyen. Házastársát necsak felszínes, külső jegyek alapján ítélje meg, hanem vegye figyelembe belső, szellemi, erkölcsi, kulturális értékeit is. Legyen meg az a képessége, hogy a házasságából születendő gyermekeit nevelni tudja. A valódi nevelés nemcsak a gyermek tisztántartását, etetését és ruházását, hanem érzelmi életének, jellemének formálását, értelmének fejlesztését is kívánja. A mi járásunkban, a budai járásban, az utóbbi időben általános gyakorlatként az alakult ki, hogy csak a 16. életévüket 'betöltött leányok házasságkötését engedélyezték. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A kiskorúak házasságkötésével kapcsolatosan a jövendő társadalom nevelésének problémáját érintettem. Természetes ez, hiszen a családjog egészében igen nagy hatással van társadalmunk további fejlődésére. Úgy érzem, a javaslat tárgyalása során indokolt kitérni más olyan kérdésekre, amelyek a közeli és távolabbi évek társadalmi fejlődésére az ember formálásának vonatkozásában nagy jelentőséggel lehetnek. Az új módosító javaslat részletesen foglalkozik az örökbefogadás problémájával. Űj rendelkezéseket is tartalmaz. Az örökbefogadás célján nem változtat, azt továbbra is a családi kapcsolat létesítésére alkalmas jogintézménynek tünteti fel, kifejezetten a kiskorúak családi nevelésének biztosítása céljából. Természetes, hogy jogunkat áthatja egyfajta pedagógiai szemlélet is, másképpen ez el sem képzelhető, hiszen az ember életviszonyait rendezi. A javaslat a 48. §-t két bekezdéssel egészíti ki, melyeknek célja a szülők felelősségének hangsúlyozása akkor, amikor arról beszél, hogy a szülő gyermeke örökbefogadására vonatkozó nyilatkozatát gyakorlatilag vissza nem vonhatja, tehát ezt a nyilatkozatát nagyon meg kell fontolnia. Ugyanakkor, amikor a rendelkezés a szülők felelősségét hangsúlyozza, az örökbefogadók és az örökbefogadás biztonságát is jobban meg kívánja alapozni. Az örökbefogadás engedélyezésével foglalkozó gyámhatóságok nemegyszer kérdésesnek találják, hogy az előterjesztett kérelmek alapján az örökbefogadást nyugodt lelkiismerettel engedélyezhetik-e akkor, amikor sem a gyermeket, sem az örökbefogadókat nincs lehetőségük jobban megismerni, emberi tulajdonságaikról csak felületesen szerezhetnek tudomást. Tudjuk, és örvendetes, hogy a fővárosiban ftkerületi művelődésügyi osztályok mellett olyan nevelési tanácsadók működnek, amelvek ezekben a kérdésekben már három éve szákértői véiernénvükkel látják el a gyámhatóságokat. Itt kell elmondanom, hogy ugyanakkor, amikor a fővárosban minden kerületben működik nevelési tanácsadó, vidéki viszonylatban azok létesítésére csak most kerül sor. A nevelési tanácsadók pszichológusai nagy segítséget tudnak adni a gyámhatóságoknak a már említett kérdésekben, de ugyanúgy az érintkezés, a láthatás szabálvozása, a védő- és óvóintézkedések esetében is. Kívánatosnak látszanék, hogy a törvényjavaslat elfogadása után a megyei tanácsok a budapesti példára területükön lehetőség szerint járásonként, vagy iegalábbis a legnagyobb járásokban, így példáui a budai járásban szintén létesítsenek hasonló tanácsadókat. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Elvtársak! A törvény módosítását nagyfokú társadalmi érdeklődés kísérte. Azokat a döntéseket, amelyeket itt hozunk, ismételten nagy várakozás előzi meg. A családjog a legbensőségesebb családi kapcsolatokat érinti, szinte nincs olyan állampolgár, akit ne érintene ez a kérdés. Éppen ezért a parlament általánosan nagy felelőssége most még fokozottabb. Ez a felelősségünk végső soron a kialakuló és eljövendő szocialista társadalomért vállalt felelősség. A jelen esetben tehát nem egyszerű jogszabályról van szó. Úgy érzem, hogy a jogszabálykészítők, és mi, a törvényalkotók ezt mélységesen átérezzük. Ha ez így van, őszintén remélem, hogy a közvélemény is így érzi. Támogatja és megvalósítja ezt a törvényt, hiszen megalkotásában maga az egész társadalom is részt vett. A törvényjavaslat módosítását a kiegészítő javaslatokkal együtt elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Terényi Józsefné képviselőtársunk. TERÉNYI JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Hazánkban az a tény, hogy a hatalom gyakorlásában mindnyájan részt vesznek akiké a hatalom, ma már magától értetődő és természetes. Természetes, hogy minden törvény, szocialista építésünket és egész életünket formáló minden nagy horderejű intézkedés előtt nemcsak a 'munkába közvetlenül bevont szakemberek véleményét kérdezik meg, hanem javaslatait vagy bíráló megjegyzéseit valamilyen formában kifejezésre juttathatja mindenki, akire az intézkedés vonatkozik. A házasságról, családról és gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény mindnyájunkat érint. Szükségszerű és időszerű módosítása mindnyájunk érdeke. Érdekünk, hogy olyan törvényt alkossunk, amelynek pontjaival mindnyájan egyetértünk, s ennek mint saját alkotásunknak szívesen engedelmeskedünk. Azt hiszem, elsősorban ez az érdek tette képessé és aktívvá azokat az előkészítő szakmai és társadalmi vitákat, amelyeken a hozzászólók felelősségteljes komolysággal fejtették ki elgondolásaikat és sok konkrét, megszívlelendő javaslattal éltek. így volt ez a megyénkben is a Hazafias Népfront által szervezett véleménykutató ankétokon, amelyeknek talán csak az az egy szépséghibája volt, hogy túlnyomórészt nők jelentek meg rajtuk. Ez egy kicsit el is gondolkoztató. A hozzászólók többsége a módosító javaslatok preventív tendenciáját emelte ki. Mindnyájan egyetértettek abban, hogy jobb minél határozottabb intézkedésekkel elejét venni a lehetséges bajoknak és válságoknak a házasságban és a családi életben, egyrészt a házasfelek érdekében, de legesleginkább a jövő generáció egészséges, konfliktusmentes fejlődéséért, boldog életéért. 82*