Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-25

1865 Az Országgyűlés 25. ülése, 1974. április 24-én, szerdán 1866 Dr. SchU'ltheisz Emil egészségügyi miniszter elvtárs kíván szólni. DR. SCHULTHEISZ EMIL: Tisztelt Országgyűlés! A családjogi törvény módosítására irányuló javaslatról szólva le kell szögeznem, hogy ez az egész társadalmat érintő kérdés különösen közeláll az egészségügyhöz. Azt is mondhatnám, hogy a tervezet kodifikálja ama törekvéseinket, hogy erősítsük, védjük a családot, hiszen a család ma és történelmi érteleimben holnap is társadalmunk alapja. Hazánkban a népesség 90 százaléka családban él. Ez az arány népszámlálások tapasztalatai szerint állandónak tekinthető, ezért a családdal, mint az emberek többségének életkeretével számolunk. A népesedésstatisztiíkai adatok szerint a házasságkötések alakulásánál megfigyelhető, hogy a házasságokat általában ma korábban, fiatalabb korban kötik, mint azelőtt. Ugyanakkor megnőtt az újraházasulók aránya, vagyis a házasságot felbontók nem a család intézményiéből ábrándulnak ki, hiszen továbbra is a családot tekintik életük szükséges kereténeik. Ezek a jelenségek azt bizonyítják, hogy lakosságunk a szocializmus által nyújtott létbiztonságot alapnak tekinti a családalapításhoz, a gyermekek vállalásához. Társadalmunkban a családnak számos funkciója van. A családokra hárul a társadalom reprodukciója, de ezen túlmenően is szerepük nélkülözhetetlen a gyermekek felnevelésében, és nem közömbös a társadalom szempontjából a család hatása a felnőtt népesség életére sem. Nem kis mértékben határozza meg az egyénnek a társadalomba való beilleszkedését. A családi légkör előmozdíthatja vagy korlátozhatja a társadalomba való beilleszkedést, a munka elvégzését, a munkahelyi légkör kialakítását. Az átlag életkor meghosszabbodásával pedig mind nagyobb ^ jelentősége lesz a családnak mint az idősek ellátójának és gondozójának, amely feladatot a társadalom a jövőben is csak résziben tudja magára vállalni. A társadalom átalakulásával, fejlődésével, a nők valóságos és tényleges egyen jogúságával bizonyos 'mértékben változnak a család funkciói is. Az átalakulást azonban nem értelmezhetjük úgy, mint a cs'alád felbomlását. Éppen ellenkezőleg, a fejlődés társadalmi viszonyaink között minden egyes család 'életének lényegéhez tartozik. A család életciklusának szakaszaitól függően természetesen más és más problémák jelenhetnek meg. A fejlődés átmeneti nehézségeinek megoldásához a család folyamatos segítségre szorulhat. A közszellem ma már a mi társadalmunkban családközpontú, de a nehézségek könnyebben küzdhetők le akkor, ha korszerűek ázol? a törvényi szabályozások, amelyek a háziasságra, a családra, a gyermekeikre, a gyámságra vonatkoznak. Ezért jelentős különösen ez a mai előterjesztés, mert a tervezett módosítások a társadalom által is megfogalmazott és vállalt igényekét elégítik ki. A törvény céljai a tisztelt Országgyűlés előtt az elhangzottak után ismeretesek. Az elhangzottakkal teljes mértékben egyetértve nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni. A törvénytervezet áttanulmányozása Után és az előterjesztő által kifejtett gondolatok ismeretében mindanynyiunk előtt világos, hogy ez a törvény sem tartalmazhatja kivétel nélkül mindazokat a jogi szabályokait, amelyek a családok életét, a család intézményének védelmét, erősítését és sokszor igen jelentősen közvetlen működését befolyásolják. Így például nem lehet, de nem is kell ez idő szerint törvényi szinten szabályozni azokat az erőfeszítéseket, amelyek az ifjúság házasságra, családi életre való felkészítését szolgáljak. Tisztelt Országgyűlés! Az új család a házassággal kezdődik, de a házasságkötésre való felkészülés, a családi életre való nevelés már sokkal korábban, a szülői házban elkezdődik és az iskolás korban kell, hogy folytatódjék. Ennék célja, hogy a szocialista humanizmus szellemében felkészítse a felnövekvőket a harmonikus családi életre, a házastársi és szülői feladatokra, a gyermekek örömmel és tudatosan való vállalására, valamint a helyes nevelésre. Nem külön föladat ez, hanem a szocialista személyiségformálás része, olyan része egy nevelési folyamatnak, amelynek érvényesülnie kell a legkisebb gyermekkortól a felnőtté válásig. A jövő családjainak sorsa nagymértékben nevelőmunkánktól függ. Hogy fiataljainkból milyen anya, milyen apa lesz, nem csekély részben rajtunk múlik. A társadalom és az egyén felelőssége egyaránt óriási. Természetes, hogy a családi életre való felkészítés akikor lehet eredményes, ha az ifjúságot nevelő munkánk párosul a fiatalok által a családban szerzett jó impreszsziókkal és szép élményekkel. Ezért nem lehet elválasztani sem ma, sem a jövőben a családi és a társadalmi nevelést egymástól, biztosítanunk kell a kettő összhangját. A családi életre való felkészítés során tudatosítani kell, hogy a jó házassághoz nem elég két egymást őszintén szerető ember házasságkötése, hanem az utóbbit megerősítő folyamatos és céltudatos ismeretszerzésre is szükség van, aminek biztosítása a mi feladatunk. A társadalom reprodukciója majdnem kizárólag familiáris keretben történik. Ezért minden jövője iránt felelősséget érző társadalom kell. hogy foglalkozzék a népesedéspolitikával és olyan törvényalkotással, amely a családot védi. Társadalmunkban ez a kérdés kellő súlyt kap. Nemcsak az elmúlt évben megjelent népesedéspolitikai intézkedésekre és a most előterjesztett családjogi törvénymódosításokra gondolok, hanem az azt megelőző években hozott számos olyan kormányhatározatra, amely hivatott volt elősegíteni a családalapítást, a gyermekvállalást, a gyermeknevelést. E korábbi intézkedéseknek az utóbbiakkal közös vonása, hogy összhangba hozzák a család érdekeit a társadalom érdekeivel és a népesedéspolitikai célokat nem adminisztratív intézkedésekkel oldják meg. Ismeretes, tisztelt Országgyűlés, hogy az elmúlt 15 évben hazánk népesedési helyzetének alakulásában kedvezőtlen tendenciák jelentkeztek. Ezek megszüntetésére legutóbb a múlt évben hozott a párt és a kormány szociálpolitikai,