Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-25

1861 Az Országgyűlés 25. ülése, 1974. április 24-én, szerdán 1862 val is éljek. Legfelsőbb államhatalmi szerveinknek a jó törvény megalkotásán túl feladatává kell tenni az utasítások menetközbeni finomítását, amit a tapasztalat még megkíván, valamint a végrehajtás állandó ellenőrzését, visszakérdezését. A társadalmon belül, az üzemekben és intézményekben propagálni kell a családjogi törvényt, és azt kisebb csoportokban vitassák meg az emberekikel; adjanak lehetőséget a rákérdezésre, a javaslatra, legyen lehetőségük az alapos megismerésre, és ezáltal tudjanak vele élni, azt az életben alkalmazni. Sokan nem is tudták arról, hogy van családjogi törvény. Az üzemek, intézmények legyenek kezdeményezők az egyén és a társadalom tudatformálásában. Igaz, ennek a kérdésnek vannak nagyon kényes részei is, minit például a család önállósága. Volt idő, amikor nagyon is beavatkoztunk, de úgy érzem, hogy már túlvagyunk ezen. Es ma már túlzottan jónak akiarunk tűnni. Vessük el azt a szemléletet, hogy ha valaki a munkában megállja a helyét, akkor a többi minket nem érdekel. Alakítsuk a tudatát a családjuk ellen vétő szülőknek. Nem szabad félnünk olyan eljárás alkalmazásétól sem, még ha kiváló dolgozó is, hogy a kitüntetését visszavonják vagy emberi magatartása miatt ilyent ne kaphasson. A nagyszerűt tenni, alkotni vágyó embereknek, akiket úgy hívnak, hogy szocialista brigád, a figyelmüket ráirányítani, tehetnek vállalásokat az emberért, a családért is, és azt magasabb pontszámban értékelnék számukra, mint például a moziiátogatást. Nem kell és nem is lehet miaudig mindent törvénnyel rendezni. Kell néha a szép szó, az emberség is. Azzal nagyon sokszor gyorsabban lehet rendezni a dolgokat. Az egyén pedig tegye magáévá, hogy a gyermekiért, a családért elsősorban, feltétel nélkül, a szülő a felelős az állam támogató tevékenysége mellett. Tisztelt Országgyűlés! A törvény előkészítésében érvényesült a széles demokratizmus azzal, hogy a Hazafias Népfront széles körű társadalmi vitát rendezett, amelyet a törvény készítésénél fel is használtak, alkalmaztak, ahogyan erre az igazságügyminiszterünk, Korom elvtárs is utalt. A tapasztalatok és vélemények gyűjtögetése közben találkoztam egy újabb, nagyon okos intézkedéssel, a család- és nővédelmi tanácsadással. Először ugyan azt hallottam, hogy ezt nem jól csináljuk. Nagyon fiatal orvosok kezébe adtuk, akik hamarább zavarba jönnek, mint maga a tanácsot kérő. Elhatároztam, hogy megnézem közelebbről. Kiválasztottam magamnak fővárosunk egyik vezető kórházát, az István kórházat. S már a szobába lépésemkor kellemes meglepetés ért. Az orvosi rendelő és a 'műszerek szigora helyett egy nagyon kedves, otthonosan berendezett dolgozószoba, és egy határozott egyéniségbe valló, jó megjelenésű, középkorú orvosnő fogadott. Mint ahogy később megállapíthattam, nemcsak jó orvos lehet, hanem nagyon jó emberismerő is. ö aztán igazán nem jött zavarba, mert az egyik távozó pár után megjegyezte — hangosan gondolkodva —: ezeknek nem szabadna családot alapítaniuk. Szerintem ez a tanácsadás lis meg fogja hozni a tőle várt eredményt, mert az élet produkálta problémák eljutnak az illetékes szerveinkhez, és akkor azok gyorsabban fognak hozzá annak a minisztertanácsi utasításnak a végrehajtásához,, amelyik úgy szól, hogy az egészségügy és a művelődésügy dolgozza kii közösen a szexuális felvilágosítás és a családtervezés kötelező oktatásának lehetőségét. Jó lenne úgy boncolgatni ezt a feladatot, hogy ki, mikor, miről, mennyit beszéljen a gyerekeknek. Tisztelt Országgyűlés! A választóimmal történt beszélgetésemet összegezve, a családjogi törvényjavaslatról megállapíthattuk: jól időzítették alkotói. Korszerű lesz, ami a névviselést és a válást illeti, ami pedig a 30 napos várakozást a házasulni akaróknál: nagyon komoly, átgondolt, érett intézkedés. A tartásdíj megelőlegezése pedig a legnagyobb fokú gondoskodás, törődés érzetét váltotta ki belőlünk. Képviselő Elvtársak! Olyan jó ebben a tudatban élni, dolgozni, hogy államunk ilyen gondoskodó, hogy egy ilyen feladatot is magára vállal. Engedjék meg, hogy választóim megbízatását teljesítsem: azt kívánják őszintén, hogy legfelsőbb államhatalmi szervünk és annak vezetői mindig ilyen töretlen lendülettel munkálkodjanak jó egészségben népünk boldogságáért. Nézzék el, ha felszólalásom helyenként kissé túlfűtöttnek hallatszott volna, de így érez egy munkás, ha az emberért, a családért kell tennie, szólnia. A törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra ajiánlom. (Taps.) ELNÖK: Kertész Sándorné képviselőtársunknak adom meg a szót. KERTÉSZ SÁNDORNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Hozzászólásomat e fontos és nagy jelentőségű napirendhez nern kevés izgalommal ítészem meg. Egy magamfajta munkásasszony inkább a választói között, munkahelyén szervez egy-egy feladat vagy törvény megvalósítására. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot mi, aszszonyok, örömmel és lelkesedéssel fogadjuk, szívesen dolgozunk végrehajtásáért. Nagy örömömre szolgál, hogy részese lehetek e javaslat törvényerőre emelésének. Választóim, főleg asszonyok és munkatársaim bátorítottak, biztattak, hogy felszólalásomban az ő egyetértésüket ás tolmácsoljam az Országgyűlésnek e törvény létrehozásáért. Ez a törvény nagyon fontos láncszeme a többi törvény jó megvalósításának. Gondolok az ifjúsági törvényre, pártunk nőpolitikái határozatára, és a nemrég meghirdetett népesedéspolitikánk megvalósítására. Nem utolsó sorban a családjogi törvény módosítása konkrétan, a jog erejével, súlyával lép fel a női egyenjogúság megvalósításáért, a családra háruló teher igazságosabb viseléséért. Mindig nagy felelősséget kell éreznünk akkor, amikor törvényt alkotunk vagy módosítunk; amikor szocialista társadalmunk számára alapvetően fontos kis közösségről, a családról, a több mint 20 éve megalkotott 1952. évi IV. törvényt módosítjuk, akkor ez csak fokozza a törvényhozás során megkívánt közös felelősségünket. A 22 éve érvényben levő családjogi törvény eddig is jól bevált, jól éltünk védelmével