Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-25

1859 Az Országgyűlés 25. ülése De itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a végrehajtási utasítások és rendelkezések biztosítsák, hogy senki ne élhessen vissza ezzel az állami segítséggel! Az örökbefogadásról szóló fejezet minden egyes módosításával egyetértek, mert az örökbefogadó szülő és a gyermek családi kapcsolatát erősíti Az örökbefogadás titkossága pedig súlyos megrázkódtatástól óvja meg a gyermeket és az őt nevelő szülőt. ' Tisztelt Országgyűlés! A családjogi törvényjavaslat az élet által felvetett kérdésekre ad választ. Véleményem szerint a válaszok világosak, érthetőek és elfogadhatók. Megfelelnek társadalmunk fejlettségi szintjének és alkalmasak arra, hogy hosszú ideig szabályozzák a családi viszonyokat, lépést tartva szocialista fejlődésünk mind .magasabb követelményével. Ezért a házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvényjavaslatot egészében és minden részletében, a módosító javaslatokat is figyelembe véve, elfogadom. {Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Retezi Károly képviselőtársunk. RETEZI KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Akár népesedéspolitikánkat, akár az ifjúsági törvényt, vagy éppen az asztalunkon fekvő családjogi törvényt tanulmányozzuk, egyértelműen látjuk pántunk, kormányunk törekvését értünk, az emberért. Olvasása közben a megtisztelő gondoskodást nem lehet csak egyszerűen tudomásul venni úgy, hogy ne jelenjenek meg az elfogultság, az elérzékenyülés csillogásai a szemekben. Bevallom, az én érzelmi világomra is erősen hatották azok a határozott, egyértelmű rendelkezések, amelyek az új életet adó anyákat, az új nemzedéket és legdrágább kincsünket, a gyermekeket óvják, védik. Érzelmeim visszafoghatatianul diktálták: tennem, tennem és szólnom kell! Nem tudtam ellenállni, hogv ne kérjek szót az Országgyűlésen. A törvényről szóló tájékozódásomat választókörzetemből és leginkább üzemi munkások köréből gyűjtöttem össze. Az ő véleményüket, megállapításaikat mondom el, kiegészítve szerzett tapasztalataimmal. Véleménycserénk során nem vetődtek fel törvénymódosító javaslatok. Beszélgetéseink nem szorítkoztak a családjogi törvényre, mint kerettörvényre, hanem érintettek számos kiegészítő rendelkezést is a család érdekében.' Például olyant, hogy vannak olyan vállalatok, intézmények, amelyek tartanak fenn óvodát úgy, hogy nemcsak saját dolgozóik gyermekeinek biztosítanak helyet, hanem kívülállóknak is.-Még mindig sok azonban a száma azoknak, akik' nem érezték át ennek szükségességét, nem kérnek részt az egyenlő tehervállalásból, valamilyen formában 'még akkor sem, ha gazdasági helyzetük bizonyíthatóan megengedi. Tesztelt Országgyűlés! Az ifjúsági törvény \igyan utal arra, hogy a szülési, illetve gyermekgondozási szabadságon levő anyát is figyelembe kell venni a központi bérfejlesztési alap elosztásánál. Van már sok munkahely, ahol így is csinálják, de sok üzemben csak úgy jut érvényre, hogy az újra munkába álló anyának egy évet is 1974. április 24-én, szerdán 1860 várnia kell, mire megkaphatja az emelést, mert időközben elköltötték a pénzt. Tisztelt Országgyűlés ! Nagyon érdekes gondolatnak lehettem részese. Hogy miért tűnik számomra meglepőnek? Mert nagy többségben férfiak voltak szószólói annak, vajon miért nem folyósítható minden körülmények között, még együttélés esetében is az anyának a családi pótlék? Hiszen ő szüli a gyermeket, ő szenved érte, és ha már megszülte, ha az emberség legkisebb szikrája is él benne, ragaszkodik hozzá — érveltek az acélos szívű munkásférfiak. A fenti intézkedés feltétlenül szolgálná a női egyenjogúság továbbfejlesztését. Tehát ésszerűnek látszik a munkásoknak az a javaslata, hogy ne a munkahelyen a férfiaknak a fizetés mellé adják a családi pótlékot, hanem a nyugdíjhoz hasonlóan a posta kézbesítse ki az anya nevére, mintegy havonta megismétlődő elismeréséül annak, hogy ezt nem azért kapja, mert dolgozik, hanem azért, mert gyermeket hozott a világra és neveli. Kérem a tisztelt kormányt, hogy a végrehajtási utasítás készítésekor ennek lehetőségét tárgyalja meg. Tisztelt Országgyűlés! Elismerést kérő gondolatom után felszólalásomban egy hétgyermekes, családját elhanyagoló apa magatartását szeretném elmondani. Ez egyedi példa, de több do• logban tanulsággal szolgalhat. Hét gyermeke után havonta 2240 forint családi pótlék illeti meg, ha a tárgyi hónapban 18 igazolt nappal rendelkezik. A rendeletet jól megtanulta, figyel is rá, de arra is, nehogy véletlenül egy nappal is többet dolgozzon. Megnéztem 1973. évi jövedelmét. Munkabérben 9256 forintot keresett munkájával. Táppénze 4069 forint volt, ez egész évre összesen 13 325 forint volt. A gyermekekre pedig egész évre 26 880 forint családi pótlékot vett 1 fel. Első pillantásra láthatjuk, hogy a gyermekek keresnek az apára és nem fordítva ! Az állam ebben az esetben dupláját nyújtja a családnak, mint maga az apa. Munkahelyi vezetői egyelőre csak annyit tettek vele, hogy nem kap órabéremelést, jutalmát és igazolatlan hiányzásai miatt még nyereségrészesedést sem. Ezek az intézkedések azonban — sajnos — a gyermekekre is kihatnak. Felmerült bennem az a gondolat, hogy ez a magatartás nem jelent-e ifjúság elleni vétséget, vajon nem kelene-e elkezdeni, pontosabban egy mulasztást pótolni, az apa tudatát formálni az üzemben vagy a társadalom szigorát alkalmazni vele szemben? Tisztelt Országgyűlés! Az ilyen és az-ehhez hasonló esetek igaz nem jellemzőek, de vannak és előfordulnak. S ahogy a jogászok szók iák mondani: a szankciós hatású törvonyparagrafusokat a társadalom kisebbségéért — kb. 2—5 százalékért — kell alkotni, s ..most nekünk is ezért a kisebbségért kell összefognunk, átformálnunk őket családjuk érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Alkotott törvényeink jók, korszerűek, igazodnak a követelményekhez, szolgálják népünk ügyét. Azonban ahhoz, hogy egy jó törvény jól is valósuljon meg az életben, még rengeteg pluszt is kell adnunk. Feladatunkévá kell tennünk a jó törvény mellé a plusz állandó keresését és produktumát, hogy példa-