Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-25

1857 Az Országgyűlés 25. ülése, 1974. április 24-én, szerdán 1858 tásához azonban az is szükséges, hogy a szülői ház és az iskola a családi életre nevelésben nagyobb sikereket érjen el, és az ifjúsági mozgalom a fiatalok egymás iránti felelősségét jobban tudatosítsa. Biztos vagyok abban, hogy az egészséges közszellem, a közoktatás és a közművelődés fejlődésével összhangban utat tör és akkor napirendre tűzhetjük a fiatalkorúak házasságkötési korhatárának esetleg további emelését. Népköztársaságunk alkotmánya védi a házasság, a család intézményét, a házastársak egyenjogúságát. A törvénytervezet módosítása is ebben a szellemben fogant. Engels mondotta: „ha csak a szeretemre alapozott házasság erkölcsös, akkor csak az a házasság erkölcsös, amelyben a szerelem meg is marad". Ebből következik, hogy a törvény erejével nem lehet összetartani azokat a házasságokat, amelyekben az érzelmek elsorvadtak, a közöny vagy a gyűlölet uralkodott el. Az ilyen családi légkör a gyermekben személyiségzavarokat okoz és későbbi társadalmi beilleszkedését is hátráltatja, a férj és a feleség életéi; is megkeseríti. Egyetértek azzal, hogy ezek a házasságok már nem töltik be társadalmi rendeltetésüket. Mindannyian tudjuk, hogy nemcsak meggondolatlan házasságkötések, hanem meggondolatlan válások is vannak. Véleményem szerint a megegyezésen alapuló bontás törvényerőre emelése a meggondolatlan válások ellenszere is lehet. A házasfeleknek ugyanis a családi kötelék felbontása előtt meg kell egyezniük többek között a gyermek tartása, elhelyezése, láthatása és az esetleges házastársi tartásdíj, valamint a lakás használata tekintetében. E kérdésen vitatkozva kénytelenek szembenézni a válással járó érzelmi veszteségeikkel is, és esetleg rádöbbennek szándékuk megalapozatlanságára. Ha mindennek ellenére mégis válni kívánnak, a megegyezéses bontás megszünteti a perek láncolatát és elejét veszi annak, hogy a volt házastársak között a viszony elmérgesedjék. Ez elsősorban a gyermek hasznára válik. A békéltető tárgyalásnak, mint minden válás esetében, így a megegyezéses bontásnál is nagy szerepe van. Ezzel a lehetőséggel — tapasztalataim szerint — a bíróságok igen jól és okosan éltek. Egyebek (között ennek is köszönhető, hogy a válni akarók mintegy egyharmada eláll a válási szándéktól. Ez a törvénytervezet újabb érveket ad a bíróságnak ahhoz, hogy a békéltetés eredménnyel járjon. Korom Mihály igazságügyminiszter elvtárs a válások egyik okaként azt jelölte meg, hogy a nők politikai és gazdasági felszabadulásának következtében ma már nem hajlandók tűrni, kritika nélkül alkalmazkodni és megalázkodni a családban sem. Ez annyit jelent, hogy a nő társadalmi egyenjogúságától még elmarad a családon belüli, egyenjogúság. Pártunk és kormányuník társadalompolitikai intézkedéseinek az a célja, hogy e kettő között összhangot teremtsen. Ha társadalmi méretekben is megvalósul az, ami már sok családban megvalósul — a társadalmi egyenjogúság és a családon belüli egyenjogúság összhangja megvan —, akkor a női egyenjogúság a családot összetartó erővé válik. A családjogi törvény egyes módosításai a feleség egyenjogúságát erősítik, és ezt csak nagyon melegen lehet üdvözölni. Ennek jelképe az asszony névhasználatának újabb szabályoza is, hogy csak erről szóljak. Ezentúl négy lehetőség között lehet választani. A módosítás most az, hogy a férje családi nevéhez kapcsolhatja saját leánykori utónevét is. Helyeslem és támogatom azt is, hogy a volt férj kérelmére nevének viselésétől a bíróság ezentúl csak egyetlen esetben tilthatja el a volt feleségét, akkor, ha őt szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték. Ezt a javaslatot a vitában többen úgy értelmezték, hogy a férj nevének használata kiváltság, amelyet a feleség férjhez menetelével elnyer. E vélemények szerint az asszonynevet a férj adja, tehát a férj el is veheti. A név azonban egyszerűen házastársi kapcsolat megjelölésére szolgál. A hagyományos névviselési forma azonban nemlehet ok arra, hogy túlhaladott tartalommal töltsék meg. A női egyenjogúságot fejezi ki az a módosítás is, hogy ezentúl egyedülálló nő is örökbefogadhat gyermeket. így olyan érzelmi kapcsolat jöhet létre — egy egyedülálló nő és egy család, nélkül levő gyermek között —, amely mindkettőjük boldogságát és mindkettőjük érzelmi gazdagságát szolgálja. Ez a módosítás is érzékelteti, a törvény humanizmusát. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat minden vonatkozásában a gyermek érdekét tartja szem előtt. Tiszteletben tartja a gyermek jogait, de növeli felelősségét szüleivel szemben is. A gyermek jogainak érvényesülését fejezi ki az, hogy szüleivel együtt dönt a pályaválasztásról, kötelességeit pedig hangsúlyosan megfogalmazzák a szülők tiszteletéről és a szülők tartásáról, gondozásáról szóló rendelkezések. A módosító javaslatok; közül szeretném kiemelni a válás utáni gyermekelhelyezésnél azt, hogy a bírói gyakorlatnak megfelelően nem a. gyermekek korára és nemére, hanem kizárólag érdekeire vannak tekintettél. Lényegesnek tartom, hogy a tervezet meggátolja az ismételt csatározásokat a gyermekért, hiszen ő a házastársak elkeseredett küzdelmeinek igazi vesztese. A javaslat szerint csak abban az esetben lehet a gyermek elhelyezésének megváltoztatását kérni, ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy nevelése, fejlődése eddigi környezetében már nem biztosított. Helyeslem azt a módosító javaslatot és a hozzá kapcsolódó kormányrendeletet, amelymeghatározott összeg mellett a gyermektartásdíjat százalékosan is megállapíthatja. Ez megkíméli a gyermeket nevelő szülőt, rendszerint az anyát attól, hogy ismét, újra és újra pert indítson a tartásdíj emeléséért, ha egyáltalán tudomására jut, hogy a másik szülő jövedelme közben növekedett. A szocialista emberséget tükrözi az a rendelkezés is, amely szerint ha a tartásdíj behajtása átmenetileg lehetetlenné válik és a gyermeket gondozó szülő nehéz anyagi körülmények között él, az állam ideiglenesen folyósíthatja a tartásdíj összegét. Ez az intézkedés mind a gyermeknek, mind az anyának létbiztonságot nyújt.